A volt Lónyay-kastély, Tuzsér legértékesebb épülete és látnivalója a község belterületén, a fõutcán található: melléképületeivel ma is zárt együttest alkot.
Az utca felõl két kisebb, földszintes épület fogja közre azt udvart, amelyet keleten a fõépület zár le. Ettõl délre a volt konyha és istálló tömbje, vele átellenben, észak felé az egykor a személyzetnek és a vendégeknek szállást adó épületrész helyezkedik el. A fõépület keleti homlokzata az egykori angolkertre néz. Az egész ingatlan mai területe a parkkal együtt 8,4 hektár. A fõépület eredetileg egy öt szobából és elõtérbõl álló földszintes udvarház volt, amelyet a család hagyománya szerint az ezredet tartó Lónyay Ferenc építtetett a XVIII. század második felében. A szakirodalom azonban Lónyay Jánost tartja a kastély elsõ tulajdonosának. Esetünkben a családnak van igaza: a miniszterelnök édesapja, aki szintén a Menyhért nevet viselte, 1825-ben, Ferenc halála után vette át a tuzséri birtokot. 1870-ig nem nyúltak az épülethez, akkor a késõ barokk magot (Ybl Miklós tervei alapján) kétemeletes szárnyépületekkel Lónyay Menyhért pénzügyminiszter nagyobbítja meg, a régi, középsõ tömböt manzárdtetõsre alakítva át. Ekkor készül az erõsen kiugrasztott kocsifelhajtó neobarokk toldaléka és az épületet kelet felõl körbevevõ nyitott terasz. De ekkor pusztítják el a régi épület belsõ díszítõ festését is, csak az ebédlõnek kijelölt nagytermet, az elõtte lévõ szalont az abból nyíló úgynevezett empire szobát hagyva érintetlenül.

A külsõ-belsõ architektúrájában is megváltoztatott fõépület 2+2+3+2+2 tengelyosztása mai formájában tehát az Ybl-féle elgondolást mutatja (a földszinti rész 431, az emeleti 301, a két szárny alatti pince 105 négyzetméter alapterületû). A barokk épülethez nyaktaggal csatlakozó két szélsõ oromfalas szárny a régebbi középsõ részt valósággal elnyomja, ennek részletképzéseire, finom tér- és tömbtagolásaira csak következtetni lehet. Valamennyi ajtó- és ablakkeretre, párkányra és pilaszterre neobarokk ornamentika került. Ezt az állapotot õrizték meg az 1968-ban befejezõdött helyreállításkor is.
A tuzséri uradalom központja volt a kastély, amely a község északi részén, a Tisza-kanyar középpontjában áll, mintegy háromszáz-háromszázötven méter távolságra a védõtöltésétõl, mely háromnegyed kör alakban veszi körül. A két háború közötti beosztása az alábbi volt: a földszinten ebédlõ, tálaló, mosogató, úriszoba, nagyszalon, kisszalon, két hálószoba, két fürdõszoba, öltözõ, könyvtár.
A földszintrõl a két oldalszárnyban lévõ tölgyfa lépcsõkön lehetett felmenni az emeletre, ahol nyolc vendégszobát és egy fürdõszobát alakítottak ki. Az északi szárnyépületben öt szoba, két személyzeti szoba és fürdõszoba kapott helyet.
A déli szárnyban személyzeti helyiségek, ebédlõ, konyha, éléskamrák, mosókonyha, kocsiszín, istálló és a kutyaól. Az istálló végében alakították ki a lovász lakását. A nyugati kapuépületek egyikében az inas és a komornyik lakott, a másikban a szobalányok. Innen egy kis út (ma: Lónyay sétány) vezetett a kiskastélyhoz.
Az épületegyüttest tízholdas angolpark vette körül, amelyben két üvegház, teniszpálya is helyet kapott, ez részben a mai futballpálya. Az udvart mindennap napszámos lányok gereblyézték. Olyan nagy virágládák (cserepek) sorakoztak a parkban, hogy tavasszal és õsszel ökrökkel húzatták ki és vissza azokat. A mai kultúrház végében állt a jégverem. Azt télen a Tiszáról meghordták jéggel (egy sor jég, arra törek és só, majd megint jég), innen hordta az egész falu nyáron hûteni.

Háborús kárt nem szenvedett a kastély, 1945-tõl a Földalap nevén volt, de 1946 szeptemberétõl a Földmûves Szövetkezet (FMSZ) bérelte. 1947-ben Ambrózyné kérte vissza húsz hold gyümölcsössel, hivatkozva családja politikai tevékenységére, Miklós fia halálára, menye Gestapo-fogságára, lánya, Margit ellenálló voltára, s arra, hogy ellene is körözést adtak ki. 1950-ben évi házadója 1447 forint volt (87 forint havonta). Kezdetben az épületekben kaptak helyet a demokratikus pártok, 1949-tõl MDP-iroda, hitelszövetkezet, általános iskola, borbélymûhely és magánlakások is. 1950-ben az akkor alakult községi Ingatlankezelõ Vállalat akarta birtokba venni, de bejelentette igényét a Vörös Csillag Tsz is.
A Múzeumok és Mûemlékek Országos Központja helyzetjelentése szerint a fõépület rendkívül elhanyagolt állapotban van, vakolata hullik, az ereszcsatornák tönkrementek, a falképeket összeszögezték, a központi fûtést kiszerelték. A tárcaközi bizottság a Jogászszövetségnek juttatta szakszervezeti üdülõnek, de azok nem vették birtokba " áll a Megyei Földhivatal jelentésében. 1950-ben az Országos Építészeti Tanács mûemlékké nyilvánította. A kastély nagytermének boltozatán Wurzinger Mihály eperjesi születésû, Kassán mûködõ festõ szignált munkája látható. Az Olümposzt jelenítette meg, ennek egy sarkában, puttókkal kísérve az építész ül, kezében tartva mûvének alaprajzát. Vele szemben a mecénás, Lónyay Ferenc, testõri díszben, a kezében tartott képen a kastély kerti homlokzata és parkja látható. Az 1797-ben készült falkép motívumrendszere ( a megrendelõ és a kivitelezõ-tervezõ együtt )ritkaságnak számít a hazai emlékanyagban. A terem oldalfalait festett oszlopok tagolják. A nagyterembõl jobbra nyíló szoba mennyezetfreskója a négy világrész (Európa, Ázsia, Afrika és Amerika) allegorikus megjelenítése volt, szintén a kassai mester munkája lehet. Az úgynevezett empire-terem képei az 1820-as években keletkezhettek. Ez utóbbinak csak töredékei láthatók mára. Ez a terem az elõtérbõl jobbra nyílik. 1944-ben a kastély egyik helyiségét, az úgynevezett köves termet a késõbb Kossuth-díjat kapott Szentiványi Lajos és Farkas János festõmûvésszel átfestették, errõl Lónyay Pálma egy fénykép hátlapjára írott feljegyzése tanúskodik. Ám a termet nem tudjuk azonosítani, a képek pedig ma már nem láthatók. 1945 után a nagyterem súlyosan beázott, s ennek következtében a boltozati képek erõsen megsérültek. A helyreállítást megnehezítette, hogy ismeretlen idõben barbár kezek átfestették azokat, s ennek a leoldása rendkívüli nehézségeket okozott. Az eredeti állapot visszaállítása Németh Gábor és Harb József restaurátor munkája volt. Az 1990-es tûzvész után ismét restaurálni kellett a képeket, ezt a feladatot Seres László és munkatársai végezték el.

Eredetileg a nagyterem oldalfalait is kifestették, erre a miniszterelnök emlékezett vissza halála elõtt. Tuzséron a terem egyik falán Lónyay Ferenc mint ezredes volt lerajzolva, amint ezredét generálisának bemutatja. Egy csomó púderes hajú, copfos német volt mellette, mint nézõ. A fal ezen oldalán, minthogy a termet ebédlõnek használták, kredenc állt. Mily nagy volt anyám csodálkozása, midõn ebédhez jövet látta, hogy én és Albert testvérem János nagybátyám vezetése alatt villákkal fölfegyverkezve kiszurkáltuk a németek szemét, kiabálván: huncut a német.
1827 táján volt ez, azon korszakban, midõn az ifjúság hazafias érzésektõl fölhevülve, a németek ellen oly gyûlöletet táplált, hogy pár fõiskolán a frakkokat a piacra kidobálták, elégették és megfogadták, hogy soha ilyen öltönyt magokra nem vesznek, hanem szûk magyar nadrágban és csizmában fognak járni.
A kastélyt ekkor nagyméretû park vette körül. A Tisza-partig nyúló kertet a XIX. században a folyó állandóan szaggatta, a visszaemlékezés szerint a kerten keresztül menõ kocsiutat (egészen elsöpörte), a kertben álló Kápolna-dombot (a középkori templom helyét) elmosta. A kastély urai itt alakították ki családi sírkertjüket. A kis temetõ két részbõl áll, egyikében Odescalchi Miklós, Tietgens Virginia és leányuk, Margit (Baby) sírja látható, míg a másikban Lónyay Pálma, Odescalchi Zárd és Forgách Margit koporsóit rejti a föld.
1945-ben a Földmûves Szövetkezet vezetõi a kastélykert fáinak nagy részét kitermeltették abból a célból, hogy a fa árával a szövetkezet deficites helyzetén javítsanak. Záhonyba, a fûrésztelepre szállították, felvágatták deszkának. Mire a munkálatok befejezõdtek, kiderült, hogy az egész akció deficittel zárult, mert a faanyag nagyobbik fele "eltûnt".

Egy VIII. hó 25-én kelt jelentés szerint a fa egy részét Korjürek Péter, a kisvárdai és a tiszai járás elõadója Zsurkon foglalta le. A megkopaszított parkban ekkor létesítették a futballpályát. A napjainkra húsz holdról két hektárra zsugorodott díszkert egykori hangulatát a százötven éves vagy ennél idõsebb kocsányos tölgyek, feketefenyõk, ezüsthársak, juharfélék "a hegyi, mezei és ezüstjuhar" idézik. De találunk itt hatalmasra nõtt platánt, szivarfát, vadgesztenyét és különbözõ kõrisfákat is.

A még ebben a megcsonkított állapotban is jelentõs értéket képviselõ kastélypark felújítása sürgetõ feladat lenne.

Tuzsér elsõ világháborús hõsi halottai:

Balogh István, Bíró Bertalan, Bíró Sándor, Bóka Imre, Boros Károly, Csontos Menyhért, Demeter Gyula, Eszenyi János, Józsi András, Kepics Balázs, Király János, Kiss János, Lónyányik Balázs, Lónyányik István, Nagy András, Nagy Sámuel, Révész G. Balázs, Révész G. Gyula, Révész István, Révész N. Gy. Mihály, Révész N. P. Mihály, Setét Dániel, Sipos István, Varga András, Varga István, Szabó Károly (Az emlékmû névsora)

Tuzsér második világháborús hõsi halottai:

A templom jelenlegi állapotát az alábbi adatok jellemzik: kelet-nyugati tengelyû, keleti homlokzata elõtti tornya 28 méter magas, háromszintes, órapárkányos. A templom nyugati vége a nyolcszög három oldalával záródik. A kilencszer tizennyolc méteres belsõ tér sík deszkamennyezete világoskék színû, arany csillagokkal. A hajó keleti végén két pillére épített kõkarzat áll, három azonos méretû szegmensíves nyílással. A padok 1910-ben, a szószék 1928-ban készült. A 320 ülõhelyes templom késõ barokk stílusú és mûemlék jellegû. Az 1975 óta folyó munkák befejezésének örömére 1992. augusztus 23-án hálaadó napot rendezett a gyülekezet, az ünnepi istentiszteletet Birtha László lelkipásztor, egyházmegyei fõszámvevõ tartotta.

KÖZSÉGHÁZA

TISZAI KOMP