I.                   TUZSÉR KÖZSÉG BEMUTATÁSA

Révész Éva: Fejezetek Tuzsér község történetébõl és néprajzából
címû szakdolgozatának szószerinti másolata, a szerzõ beleegyezésével.

 

1. A KÖZSÉG BEMUTATÁSA

         Tuzsér község Magyarország Alföldjén, a Nyírségben, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén található.

A község szomszédos falvai északon Tiszabezdéd, délen Komoró, keleten Mándok, nyugaton pedig a Tisza folyó és a folyó túlsó partján fekvõ Zemplénagárd. A fõvárostól 365 km, a megyeszékhelytõl, Nyíregyházától 65 km, az ország keleti kapujától, Záhonytól ill. a magyar-ukrán határtól mindössze 10 km választja el.

Hazánk jelenlegi határainak kialakulása következtében közvetlen határmenti településsé vált a község. A fõvárossal és az ország többi részével a 4-es fõút és a vasútvonal köti össze a falut. A Budapesttõl Záhonyig húzódó közlekedési fõútvonalba Tuzsér is beletartozik. A Tiszán mûködõ komp biztosítja a kapcsolatot Bodrogközzel. Határa szabálytalan formát követ, fõleg déli irányban hosszan elnyúlik. Déli részén helyezkedik el az Újfalu, keleti részén, Tuzsér és Mándok között pedig a Kálonga-tanya, mely szintén a községhez tartozik.

A község fõ utcája a Kossuth út, melyen még sok népi lakóház található. Van két orvosi és fogorvosi rendelõje, gyógyszertára, faluháza, három óvodája, könyvtára és három iskolaépülete.

 

Itt található a Tiszántúl egyetlen barokk mûemlék kastélya: a volt Lónyay-kastély. Református templomai is barokk eredetû, mûemlék jellegû.1

Lakóinak száma 3370, közülük 2000 ember még ma is foglalkozik gazdálkodással. 1100 hektár földjébõl 300 hektár gyümölcsös, fõként alma – mely vidékünket világhírûvé tette -, kisebb területen szõlõ. A többi terület szántó, erdõ ill. gyep.

A lakosságnak munkalehetõséget kínál a község külterületén lévõ ipari üzemek sora: ERDÉRT Tuzsér, TÉKISZ RT, TAURUS Gumiipari Vállalat, MÁV RT személyi és áruforgalmi egységei.

 

I/2. A TUZSÉR NÉV EREDETE

 

         A község neve levéltári adatok szerint 1212-ben tûnik fel elõször a Hazai Okmánytárban Tuzer formájában, majd egy 1270-es adat az Árpád házi Új Okmánytárban Tuser néven említi. A Zichy Okmánytár 1345-ben Geustusera, 1387-ben Kystuser és Ranoldtusere, 1437-ben Gewthwser neveket használja. 1438-ban az Ibrányi család levéltárában már a mai néven szerepel. A késõbbiekben Thewsyr, Thewsver, Thuzer és Thwseer nevek is elõfordulnak. A név eredetére eddig nincs hiteles magyarázat, csupán feltételezésekre, hagyományokra tudunk támaszkodni.

Mezõ András és Németh Péter a következõ feltevéseket állapítják meg: „A Tuzsér névre nem találunk magyarázatot. Esetleg szláv személynévi eredetre gondolhatunk. Vö: Cseh Touzil, Trzil, Tuzil szn (Benes i.m. 272). A XIV. sz.-ban feltûnõ Geustusere, Gewsthwser, majd íráshibával Gewsthusthwsyr névalakok elõtagjának olvasata talán Gyõus –Gyõü személynévvel, illetõleg ennek – s képzõs változatával lehet azonos. A település osztódásával keletkezett a Renold-, Ranold- elõtaggal megkülönböztetett név is, amely egykori birtokosáról való. A Renold név a német Reinhold átvétele.” 1

Kiss Lajos foglalkozik a Tuzsér név eredetével: „Tuzsér: Bizonytalan eredetû. Talán kapcsolatba hozható a személynévként is használatos magyar réginyelvi tõzsér’ (marhakereskedõ) fõnévvel.” 1 Kevésbé valószínû az a feltevés, hogy szláv személynév rejlik benne. Vö: cseh Touzil csn, Trzil csn, Tuzil csn.”2

Kiss Lajos említ még magyarázatot a Tuzsér név eredetét illetõleg. Ezt a magyarázatot azonban csak a hagyomány õrizte, hiteles alapja nincs. E hagyomány szerint a tatárjárás során Kálonga (egy 1345-ös oklevél tanúsága szerint Mándokkal határos település volt, Tuzsér akkor még lakatlan területe határában) lakói a mai falunk erdõvel benõtt területére menekültek.

Az erdõséget sûrûn átszõtték a Tiszából kiinduló erek, s a menekülõk ezt látva – a hely nevét nem tudván – így kiáltottak fel: „Innen is ér, túl is ér, ha belemegyünk nyakig ér, legyen a neve Tuzsér!” 2

            Van olyan feltételezés is, mely szerint a Tuzsér név szláv eredetre utal. A szláv Thusir szó jelentése: itt van! A tiszai rév lehetett a szláv – magyar nyelvterjedés találkozási pontja. Az erre vándorló, a révátjárót, települést keresõ kereskedõk érdeklõdésükre talán ezt a szláv nyelvû kifejezést kapták válaszként: Thusir, vagyis: itt van!

         A ma élõ tuzséri emberek hagyományában is megmaradt két változat. Az egyik szerint az õsi települést tíz ér szelte át, s a két szó összeolvadásából némi változtatással keletkezett a Tuzsér név.

A másik változat: Kálongát és Tuzsért a Tul – ér választotta el egymástól, s a Túl-ér ugyancsak nyelvi úton létrejövõ származéka: Tuzsér.

         A hagyományõrzõ magyarázatok nem hitelesítik a név jelentését, de igazolják, hogy községünk régen több településrészbõl állt, s elhelyezkedésük viszonyai kapcsolatban vannak a név kialakulásával.

Az imént említett feltevések közül egy sem bizonyítható, talán a jövõben fény derül egy hiteles magyarázatra is.

II.               FEJEZETEK A KÖZSÉG XX. SZÁZAD ELÕTTI

 TÖRTÉNETÉBÕL

II/1. BRONZKORI ÉS HONFOGLALÁSI LELETEK

         Írásos dokumentumok, valamint az ásatások során talált bronzkori és honfoglalás kori leletek bizonyítják azt a tényt, hogy községünk területe évezredekkel a település létrejötte elõtt is már lakott terület volt.

Történeti feljegyzések adnak hírt a hajdani tuzséri földvárról, melynek területén bronzkori leleteket (i.e. 1900-1100) találtak. A népvándorlás korában (isz. 400-800-ig élõ népek a nagyobb védelem érdekében földvárakat emeltek lakhelyük köré. A Tisza mentén több ilyen földvár épült, többek között Tuzsér területén is. A földvárak nemcsak a támadó ellenségtõl, hanem az árvizektõl is megvédték a lakosságot. A tuzséri földvár közvetlenül a Tisza mellett helyezkedett el tégla alakban a Salamon-féle (volt Lónyay) kastély közelében. Területe két holdnyi volt. E vár közelében obsidián – szilánkokat, durva cserépedény töredékeket és három szép bronzkardot találtak. „Három világos zöld patinájú kard. Markolat 3-3- körülfutó léczczel és ezeknek közei különféleképpen díszítve. Penge: liliom levél alakú. Egyik csészés, kettõ korongos markolat – fejjel”.4 A kardokat a kastélytól pár száz lépésnyire szántás alkalmával találták meg a századforduló idején, melyeket az akkori birtokos, gróf  Forgách Margit Jósa András múzeumának ajándékozott.

A tuzséri földvár védelmi funkciója a honfoglalás után is jelentõs maradt, hiszen a gyepûvonal egyik vonala a Tiszakönyök mentén haladt.

Felsõ-Szabolcs területén a honfoglaló magyarságnak sok értékes tárgyi emléke maradt meg. A volt kisvárdai járás szinte minden második községe dicsekedhet honfoglalás kori leletekkel, így Tuzsér is. Ennek oka azzal magyarázható, hogy a nemzetségfõk földváraik köré telepítették gazdag rokonaikat, bizalmas embereiket, akikre szükség esetén számítani lehetett. Kisvárda, a hajdani Borsova megye központja nemzetségfõi szálláshely volt, s környékén számos tarsolylemezes családi, nagycsaládi temetõt találtak Bezdéden, Eperjeskén, Rétközberencsen és Tuzséron.

Az egész ország területérõl több tarsolylemez is elõkerült, s ezek közül egy tuzséri lelet. A tuzséri honfoglalás kori sírokat 1900-ban a Ráday-fél birtokon (özv. Salamon Tivadarné, Forgách Margit birtoka) tárták fel, amikor a területet szõlõtelepítés céljából megforgatták. Az egyik észak-déli irányú homokdombon az un. Boszorkány hegyen találtak egyetlen sorban hat honfoglalás kori sírt, egymástól 1,5-2 m távolságra.

A sírokban csak emberi csontok maradványai voltak, pedig õseink halottaik mellé a lovaikat is odatemették. Az ásatásokat Jósa András régész-orvos és Vidovich László fõszolgabíró végezte.

Az 1. sírban nem találtak leletet, a 2-ban két nyílcsúcsot, a harmadikban érdekes módon a fenõkövön és kován kívül csiholót és két vaskést találtak. Az õsi halotti kultusz értelmében minden halottnak meg kellett adni a szükséges felszerelést, mert hiedelmük szerint annyi lesz neki a másvilágon, amennyit magával visz.  Ha a halott nem kapja meg, amihez joga van, szelleme visszajár és szerencsétlenséget hoz az élõkre. Egy halott mellé azonban sohasem tettek két felszerelést.

A 3. sírban talált két csiholó és két kés azzal magyarázható, hogy egy korábban elhunyt hiányos felszerelésének kiegészítõjét – a zaklatástól való félelem miatt- az új halottal küldték utána a másvilágra.

A 4. sírban a csontváz kézizülete fölött egy zöld-rozsda csík jelezte, hogy a halott „karperecet” viselt, bár ez csak egy elenyészett papírvékonyságú ezüstpánt – mint a halotti ruha kiegészítõje lehetett. A két utolsó sír érintetlen volt.

Az 5.-bõl hajkarika és vaspántos csontlemez borítással díszített tegez került elõ, melyet a fenekén vékony abronccsal erõsítettek meg õseink. A tegez szájában négy nyílcsúcs az eredeti helyén volt, kettõt már kihúztak, hogy készenlétben legyen a „veszélyes” úton. A 6. sír a leggazdagabb. A halottat ékes halotti ruhában temették el, ezt jelzi a mellkason lévõ hártyavékony ezüst lemezecske. Varkocskarikáját és övfelszerelésének maradványait is megõrizte a sír.

A 6. sír értékes lelete az ezüstbõl való  vörösréz hátlappal erõsített sima, dísztelen tarsolylemez, s benne a tarsoly. Csupán a szélein található körben domborúfejû szögecskék, illetve középtengelyében alul és felül két-két rozetta. A tarsolyban tûzkövet és egy csontnyelû kis vaskést találtak. A tarsolyt elõször vékony vaslemezzel borították be, ami megmerevítette a bõrt, megõrizte a gyûrõdéstõl, s így a borítólapot díszítõ ezüstlemez is épségben maradt. A leletek között volt még egy tegez hat nyílással, melyek közül öt hegyes, keskeny, négy élû, míg a hatodiknak a lapja széles, legyezõformájú, éle pedig ívelt. Honfoglaláskori értékes leleteink is a nyíregyházi Jósa András Múzeum tulajdonában vannak, s ezek is bizonyítják, hogy honfoglaló õseink hozzánk érkeztek el elõször, s a határt alkotó gyepûrendszer fontos alkotója voltunk.

II/2. TUZSÉR BIRTOKOSAI A XIII. ÉS XX. SZÁZAD KÖZÖTT

         Szabolcs vármegye név szerint ismert legrégibb települései a X-XI. sz.-ban jöttek létre. A Hazai Okmánytárban található Tuzsérra vonatkozó legkorábbi 1212-es adat még a zsurki uradalom részeként említi községünket. A tatárjárás idején (1241) Tuzsér területe még lakatlan, erdõvel benõtt, számos érrel átszelt vidék volt, de a határában már létezett egy Kálonga nevû község. Ezt a települést a tatárok elpusztították, lakói pedig a Tisza-menti jó búvóhelyül szolgáló erdõségekbe menekültek, s késõbb itt kezdtek el építkezni. Ekkor jött létre Tuzsér régi települése.

1270-ben Szabolcs megyében feltûnik egy Bastech nevû nemzetség. E nemzetségbõl származó Renold, László trónörökös tárnokmestere ebben az évben kapja meg Tuzsért V. István adományából. Ezt az adományt 1273-ban IV. László király megerõsíti. Tuzséri Benedek tiltakozik ez adomány miatt, a család mégis megtartja birtokát Peres Miklós csicsvai várnagynak adja. 1339-ben a birtok ismét a Bastech nemzetség kezén van és a Rozgonyi család kapja (Rozgonyi család Renoldtól származik). 1355-ben a Várdai család (János és fiai) talán az itteni birtokos Tuzséri család révén megszerezte a tuzséri birtok Bezdéd felõli részét, majd pedig elcserélte Losonczi Dénes unokájával Tamással. Ez a terület akkor Geusthüsera néven volt ismeretes, míg a Rozgonyi részt Renoldthusérának nevezték.

A Várdai és Rozgonyi család leszármazottai sokat pereskednek a Tuzséri családbeliekkel, ugyanakkor a Tuzséri család tagjai is viszálykodnak egymással. 1387-ben a Tuzsériak ellenzik Várdai Domokos beiktatását. 1389-ben Mária királynõ azzal a kéréssel fordul Losonczi László bánhoz, hogy Twsyr-i Lukács özvegyét, László fia Györgyöt és Miklós fia Miklóst (akiket védelmébe fogadott), védelmezze meg birtokaikban.

1390-ben a Tuzsériak Várdai Zsigmond ellen pereskednek a tuzséri birtokrész és három halastó miatt. A pert István nádor elhalasztotta. A pereskedés folytatódik a XV. sz.-ban is. A Várdaiak panaszt nyújtanak be a leleszi konventhez, miszerint a Tuzsériak és társaik megverették egyik familiárisukat, Szabolcs megyéhez pedig azért, mert a Tuzsériak és társaik negyven halrekeszüket Kalongya birtokon elpusztították.

Zsigmond 1403. jan. 10-én elrendeli az ügyek vizsgálatát. Ennek értelmében a leleszi konvent 1403. febr. 10-én megidézi a tuzsériakat és társaikat meghagyva nekik familiárisaik és jobbágyaik elõállítását.

1406-ban Twsyr-i Miklós fia diák és László fia György révjoguk elismeréséért fordulnak az uralkodóhoz. Kérésüket azzal indokolják, hogy „nekik emberemlékezetet meghaladó idõ óta Salmon és Leanwar birtokok között in fluvió Ticie Twsyr birtokon révjük volt, de azt a Homanna-i Kyswarda-i nemesek lerontották.”5 Ezt az alispán  és a szolgabírák 1406. jún. 30-án Szabolcs megye királyi parancsra tartott közgyûlésén Perényi Péter máramarosi ispán elõtt esküvel bizonyítják.

A fennmaradt adatokból következõen a Tuzséri birtok azonkívül, hogy a Várdai és Rozgonyi család is bírta, a Tuzséri család tagjai, név szerint Twsyr-i Miklós fia Miklós, László fia György és Twsyr-i Lukács között is fel volt osztva. Twsyr-i Lukács halála után özvegye és leánya kezébe került a birtokrész (Tuzsér harmada) hozomány, nászajándék és leánynegyed címén. Miklós és György szeretné Lukács birtokrészét az övékéhez csatolni, s ennek fejében 50 Ft-ot ajánlanak fel az özvegynek és leányának.

1407. jan. 6-án Zsigmond király Twayr-i Miklós fia Miklós diáknak és László fia György diáknak szolgálatukért új adományként adja Twsyr-i Papthowa Kathynya és Elewthow nevû halastavak felét, azt a részt, ami az õ birtokrészéhez tartozott Agary Lõrinc fia Antalnak azzal a kikötéssel, hogy õ, vagyis fiai, vagy Miklós diák az elzálogosított részeket bármikor visszaválthatják.

1410. máj. 29-én Zsigmond Rozgonyi Miklós fiainak többek között a Tuzsér birtok adományázásáról szóló 1270. évi oklevelét megerõsíti és 1410. jún. 29-én elrendeli, hogy a szepesi káptalan új adomány címén iktassa be õket a birtokba.

Twsyr-i Miklós fia, Miklós diák és László fia György egymással folytatott pereskedésire következtethetünk egy 1412-es adatból, miszerint 1412. jan. 20-án megtartott Szabolcs és Bereg megyei nádori közgyûlésen Garai Miklós nádor elõtt megegyeznek a Twsyr-i Lukácsé és fiaié volt, s ehhez még megkapja a Sebesfolyó nevû vízeret, amely a Ragozna halastóba ömlik és a rajta lévõ malomhelyet.

György birtoka a Kachyna és Charbolcha nevû halastavak közti terület s a rajta lévõ malomhely. György részén egy állati igával forgatott un. Zarrazmalum is van, s ezért György: „… hozzájárul ahhoz, hogy Miklós diák a saját megõrlésre kerülõ gabonája után itt ne adjon vámot.

György köteles arról a telkérõl, ahol most lakik – ennek haszonvételei ti: szántók, rétek és a többi tartozék mostani állapotukban maradván – saját birtokrészén új lakóhely készítése végett Szt. Márton nyolcadik napjáig (nov.18.) tetszése szerinti helyre átköltözni, amihez Miklós diák segítségül 22 Ft-ot compoti de Warada, ad neki Szt. Mihály nyolcadik napján (okt. 6.) Twsyr-on, Szabolcs megye egyik szolgabírája bizonysága szerint nem költöznék másik helyre, vagy a megállapodás ellenére bármikor a jövõben malmában Miklós diák gabonája után vámot szedne, a bírói rész nélkül in 20. március denatórium pervesztessé válik.”6

Láthatjuk, hogy a XV. sz.-i birtokosokról elég sok adat maradt fenn, a XVI. és XVII. századiakról azonban nem sok mindent tudunk.

1588-ban 21 jobbágy lakott Tuzséron, 1611-ben Nyáry Pál kapta meg a Várdai örökségbõl királyi adománylevéllel. A XVII. sz.-ban a Várdai örökség részeseként a Serédy és Melith családok birtokolták. Serédy Benedeknek 12 lakott jobbágytelke volt itt, de ezeket az államkincstár (fiscus) elkobozta, majd késõbb 1687-ben visszaadta a felét fiának, Gáspárnak. A század végén a kisnemes birtokos Borsy Pálnak is élt itt néhány jobbágya.

A XVIII. sz.-ban több birtokosa is volt a falunak. Név szerint öt földesurat említ az 1772-es invesztigáció: 1. Lónyai Zsigmondné, akinek három örökös jobbágya volt és három házas, örökös zsellére. 2. Krucsay László két örökös jobbággyal és két házas, örökös zsellérrel rendelkezett. 3. Báró Dõry Lászlónak mindössze egy házas, szabad zsellére volt. 4. Ormos Imre két örökös jobbágyat mondhatott magáénak. 5. Komjáthy Jakab pedig egy örökös jobbágy, két házas, örökös és két házas, szabad zsellér földesura volt.

Az 1784 és 1787 közötti elsõ magyarországi népszámlálás idején a községnek Lónyay Ferenc a birtokosa. A jobbágyfelszabadításkor csak a Lónyay Menyhért és örökösei 1121 katasztrális holdat mondhattak magukénak, ebbõl szántó 826, kert 38, rét 118, legelõ 76, erdõ 37, használatlan terület 26 kh. Szirmay Gyula 468 kh nagyságú területet birtokolt a következõ megosztásban: szántó 290, kert 21, rét 115, legelõ 18, erdõ 17, használatlan terület 7 kh. A századfordulón gróf Forgách Margit lett a falu birtokosa.

 

II/3. AZ EMBEREK ÉLETE – GAZDÁLKODÁS (XVIII.-XIX. SZ.)

         Felmerülhet bennünk a kérdés: milyen volt ez a település több száz évvel ezelõtt, hogyan éltek az emberek, biztosította-e ez a határ a megélhetést? A természeti, környezeti feltételek meghatározzák a gazdálkodási feltételeket.

A XVIII. században még igen kevés szárazulat állt rendelkezésre, ami mezõgazdasági tevékenységekkel hasznosítható lett volna. Kevés volt a szántóföld, a rét, s ezeket is árvíz járta. A Tisza kora tavasztól késõ õszig áztatta a talajt, telítette a mocsarakat lápokat, táplálta a Tisza-menti erdõket. A határnak kb. 1/3 része volt szántóföld, a legelsõ gazdának is mindössze csak 5 holdja volt.

Az emberek szegények voltak, s ez a szorgalmas és szelíd nép nem is a saját földjén dolgozott, hanem az uraságén. Aratni nem tudtak, hiszen nem tanulták. Akinek volt 2 hold földje, odaadta a tótnak aratni. A tótok a csépléshez is értettek. Csûr minden udvaron volt. Akinek volt jószága feles földet vállalt, akinek nem volt, az harmados földet fogott. A földet két nyomásban használták, ugart nem hagytak (1773). A három nyomásos gazdálkodásra majd csak 1828-ban tértek át.

Az 1772. évi invesztigáció szerint: „Ezen helyiségnek két járás mezeje vagyon.”7 A lakosok búzát, gabonát, zabot, kendert. Lencsét, borsót, kukoricát és dinnyét termeltek. A legtöbbet gabonából termeltek, búzából, kukoricából kevesebbet. Kenyeret nem csak búzából, hanem kukoricából is sütöttek. Kenyérsütéshez használták a komlót is, mely a gazon is megtermett. Kölest ritkán termeltek és keveset. A kender igen nagy érték volt, még kalácsot is adtak érte. Volt a községnek egy szárazmalma is. Dohányt szintén termesztettek, lencsét csak saját szükségletre, dinnyét eladásra is. Többen méhet is tartottak.

Annak ellenére, hogy e helység területének nagy részét víz borította, nádas nemigen létezett. Alig lehetett látni egy – két nádfedeles házat. A legtöbb házat sással fedték be, amelyet tavasszal megetettek az állatokkal, de gyékényes és szalmafedeles házak is elõfordultak.

A halászat nem a fõ megélhetési forrás volt, a lakosok általában a maguk szükségére halásztak, néhány család eladásra is. Azért volt olyan, aki meggazdagodott belõle.

Legfõbb foglalkozás a jószágtartás volt. Az állatállomány java része disznó volt, ezenkívül tehén és ló. Kedvelték a mangalicát, juhot is tartottak. A juhnyíráshoz jobban értettek, mint a szántáshoz. A jószágot tavasztól az elsõ hó leeséséig kint tartották a legelõn. Ott fejték a teheneket. 1720-ban a községnek 22 db marhát eltartó legelõje volt, de közlegelõ 1851 óta van. A gazdasszonyok a szénégetõre jártak fejni. A disznót tavasszal nekiverték a sásnak, tófenekeknek, s otthagyták. Majd õsszel jött vissza fiastól. Évenként kétszer is fialt.

A határ nagy részét erdõ borította, délkeleten, délen és nyugaton. Tuzsér földrajzi nevei közül 11 tanúskodik arról, hogy a határ 22 holdnyi területét tölgy, nyár, éger, szil, hárs és mocsári tölgyfákból álló erdõségek borították. 100 évesnél öregebb vadkörtefák is voltak. Elõfordult olyan vastag nyárfa is, amelyet három ember sem ért körül. Késõbb ezen erdõségek nagy része elpusztult, vagy kiirtották, helyüket beszántották. Ahonnan levezették a vizet, kaszáló lett.

Egyre több szárazföldet nyertek, de csak 1894-ben lehetett elõször földet venni vagy bérelni. Akkor 600 holdat vettek meg, majd késõbb 1903-ban 500 holdat. Azóta vannak itt gazdák. Így fejlõdött a tuzséri nép földmûvelõvé.

  

II/4. TUZSÉR ÉS A TISZA KAPCSOLATA

         A Tisza a Duna után hazánk legjelentõsebb folyója, mely az Alföldet középen szeli ketté. Nemzeti folyónk, melyet a magyar nép számos dala, emléke és szeretete övezi körül. Költõink verseinek ihletõje. Ki tudná szebben bemutatni a tiszai alkonyt, mint Petõfi Sándor?

 

„Nyári napnak alkonyulatánál

Megállék a kanyargó Tiszánál.

A folyó oly simán szelíden

Ballagott le parttalan medrében

Nem akarta, hogy a nap sugára

Megbotolják habjai fodrába.”

 

A Tisza Tiszabecsnél lép be megyénkbe, egy ideig a magyar-ukrán határvonalat követi, majd a megye belsõ területein kanyarogva északnak veszi útját. Zsurknál dél felé fordulva mossa  a keleti oldalán lévõ települések partjait: Záhony, Tiszabezdéd, Tuzsér, Komoró, Szabolcsveresmart, Dombrád…

Tuzsér és a Tisza, mint falu és folyó mindig szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen a folyó jelentõsen befolyásolta az emberek életét. A Tisza volt elõbb, aztán Tuzsér, de a kapcsolat évszázadok óta élõ. A honfoglalás korában gyepûvédõ-átkelõ szerepköre volt ennek a vidéknek, s ez biztosította a népesedést, a településsé válást.

Késõbb megszûnt a honfoglalás kori Tuzsér, de eredeti funkcióját, az átkelõhely szerepét mindmáig megõrizte. Az 1438-as, 1461-es adatok is errõl tanúskodnak, miszerint rév és hídvám joga volt a községnek. A Tisza-könyök területének nagy részét hajdanában állóvizek, mocsarak, tölgyerdõk és nyírfában gazdag erdõségek borították. A letelepedésre alkalmas területek csak a dombhátak voltak, hiszen az összefüggõ mocsaras részeken olyan magasan állott a víz, hogy csak bödön hajókkal lehetett közlekedni. A Tisza szabályozásáig Tuzsér is árvízjárta, lápos, zsombékos, mocsaras vidék volt. Nagyéltû emberek úgy tudják, hogy Tuzsér régi fatemploma a Tiszánál volt és a Tisza áradásai miatt épült a mai helyére.

A lakosok életet a zabolázatlan Tiszához alkalmazkodott. Maguk készítettek csónakot, a gazdák azon jártak a földekre, azon hozták a bábát is. A legények is csónakon jártak estézni, még a templomba is tutajon mentek a hívek.

Halászattal is foglalkoznak az emberek, még ha nem is ez volt a fõ megélhetési forrás. Azonban nem a Tiszából halásztak, mert erre nem volt szükség. Az árvizek magukkal sodorták a halakat (csuka, ponty, kárász, cigány -, tathal), s ezeket fogták ki varsával, szákkal, tapogatóval és horoggal, vagy ahogy helyiek mondták: pecegtetéssel. Az árvíz megtermékenyítette a kaszálókat is.

A Tiszán sót, ölfát és deszkát is szállítottak, így lett a tiszai só és fakereskedés egyik állomása településünk.

Tuzsér és a Tisza összetartozását a régi pecsétek is híven tükrözték. Három pecsétlenyomat maradt fenn, hogy az utókornak is bizonyítsák községünk e térségben betöltött funkcióját. Az 1827-es pecsét körirata:

„THUSIR:HELSEGE:PETSETJE:1827” A zárt pecsétmezõben három pilléren álló fahíd, kétpillérû korláttal, feljáróval. A híd közepén férfialak támaszkodik”8

1875-bõl való a második pecsétünk. Körirata: „THUSZÉR KÖZSÉG PECSÉTJE 1875” „A köriratban az évszám után hatágú csillag, mellette két oldalon egy-egy kifelé fekvõ tulipán. A zárt pecsétmezõben három pilléren álló, bal oldalán feljáróval ellátott fahíd, melynek közepén egy ember áll.”9

A harmadik pecsét évszáma hiányos. Körirata: „THUZSÉR KÖZSÉG PECSÉTJE 1.7.” „Az évszám után körbõl kiinduló két kifelé nézõ tulipán. A kettõs körrel zárt pecsétmezõben három lábon álló, bal oldalán feljáróval épített fahídon emberalak.”10

A község pecsétjei és az ez idõkbõl származó tagosítási iratok is bizonyítják,  mekkora küzdelmet vívott az egykori „vízvilág” népe a természettel, A termés megóvása, az életfeltételek biztosítása érdekében mind szükségesebbé váltak az áradásokkal szembeni óvintézkedések.

A folyószabályozás kérdése már évszázadokkal korábban felmerült, de a munkálatokhoz csak a XIX. sz. közepe táján tudtak hozzálátni. A munkatervben a Tisza szabályozása állt elsõ helyen. Az elsõ nagy természetalakító munkák az 1840-es évek közepén kezdõdtek el azzal, hogy a Tisza mentén Tuzsértól Szabolcsveresmartig védõtöltést építettek. 1846-an alakult meg a Felsõ-Szabolcsi Tiszaszabályozási Társulat párhuzamosan az országos „Tiszavölgyi Társulat”-tal. 1846-tól 1853-ig 8,8 km hosszú töltés épület meg.

1854-tõl a Felsõ-Szabolcsi Tiszai Ármentesítõ és Belvíz- Levezetõ Társulat élére Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter került, aki gyerekkori éveit Tuzséron töltötte. 1858-ban Zsurk és Vencselló között is elkészült a védõgát, de sajnos az 1859-es, 1864-es, 1867-es, 1868-as években bekövetkezõ árvizeknek nem nagyon tudott ellenállni, ezért 1878 – 1880-ban megemelték a gát magasságát. 1857 1863-ig építették meg Tiszabezdédtõl Tiszabercelig a Belfõ-csatornát 63,3 km hosszúságban, majd 1865-re 22 mellékcsatorna is elkészült, melynek összhossza 160,5 km. A fõcsatorna felsõ, Tiszabezdéd – Tuzsér közötti szakaszát Társulati-csatornának, a középsõ Tuzsértól Nagyhalászig tartó szakaszát Belfõ-csatornának, és az alsó Nagyhalász-Tiszabercel közötti részét Kis-Tiszának nevezik.

A hajdani rév helyett az átkelés lehetõségét a kompközlekedés kialakításával segítették. Erre vonatkozólag született meg a határozat Tuzsér község képviseli testületének 1927. február 5-én tartott közgyûlésén:

„Tuzsér község képviselõ testülete egyhangúan kimondja és elhatározza (…), hogy Tuzsér-Zemplénagárd között tervezett rév illetve kompközlekedést mielõbb létesíti. A felállítással járó költségekbõl Tuzsér község 1 Egynegyed részt visel. Már most kimondja a képviselõ testület, hogy Zemplénagárd községnek mindenben segítségére lesz, hogy a kérdéses kompközlekedés mielõbb létesíthetõ legyen”11

Az említett kompközlekedés meg is valósult, ma pedig már motoros komp végzi a szállítást, köti össze a falut Bodrogközzel.

Mit jelent a Tisza ma a községnek? Értéke felbecsülhetetlen. Az ártéri terület a híres jonatán alma bölcsõje. Turisták százait vonzza környékünk nevezetes fürdõhelye a tuzséri Tisza-part. Tiszta levegõnk, kulturált környezetünk biztosítja a nyári pihenést, melyet vállalti üdülõházak, büfék s egyéb szolgáltatások teszik kellemesebbé. A szolgáltatások terén vannak hiányosságaink (Mini ABC, Camping, étterem hiánya) de reméljük a közeljövõben ezek is megvalósulnak.

Tuzsér népe el sem tudja képzelni életét a Tisza nélkül. Úgy gondolom elõdeink találóan fogalmazták meg azt a közmondást, mely így hangzik: „Ki a Tisza vizét issza. Vágyik annak szíve vissza.”

Ez a közmondás bizonyítja, hogy az itt élõ emberek mindig jól érezték magukat ezen a tájon.

II/5. A RÉVÉSZ CSALÁDNÉV ÉS RAGADVÁNYNEVEI

         Ha Tuzsér község jellegzetes vonásait kellene számba vennem, biztosan megemlíteném a Révész családnevet is, hiszen a 3514 emberbõl 488 fõ viseli ezt a vezetéknevet, a 488 fõbe nem tartoznak bele a férjezett asszonyok, akik leánykori nevüket elhagyva férjük nevét vették föl. Honnan ered ez a név és hogyan szaporodott el ilyen nagy számban? Mindezekrõl csak részleges információink, feltételezéseink vannak. Eredetérõl nem szólnak dokumentumok.

Valószínûleg Tuzsér átkelõhely szerepébõl adódóan valamikor a legfontosabb mesterség itt a révészség lehetett. Bizonyára elõször csak egy család viselte ezt a nevet. A név elterjedését többféleképpen magyarázzák falunkban. Vannak akik azt tartják, hogy az összes Révész család egyetlen õscsaládra vezethetõ vissza, s ezek az emberek „szegrõl-végrõl” mindannyian rokonai egymásnak. A ragadványnevet nem viselõ Révész családok önmagukat az eredeti Révészeknek tekintik. Tõlük hallottam, hogy eredetileg két Révész család volt ebben a faluban, a többi ide települõ ember csak úgy vette fel az akkoriban divatos nevet. Nagyapám elmondása szerint több révész foglalkozású ember élt itt, s ezek mindegyikét mesterségük után Révésznek nevezték.

Hogy melyik magyarázat az igaz, ma már nem tudjuk bizonyítani. A tény az, hogy a népesség növekedésével szaporodott a Révészek száma is. Gyakran elõfordult, hogy a keresztnév is megegyezett. A sok hasonló nevû embert valahogyan meg kellett különböztetni, s ezért különféle nevekkel, késõbb ezeknek megfelelõen betûkkel látták el a Révész vezetéknevet. A ragadványneveket hûen dokumentálják az 1781. évtõl folyamatosan vezetett egyházi anyakönyvek. 1781-ben a két megkeresztelt gyermekbõl egy viselt Révész nevet ragadványnév nélkül. 1782-ben a 12 gyerekbõl már 4 Révész nevezetû, s közöttük vannak Nagy-Révészek és Kis-Révészek.

Ezek szerint elõször valamilyen tulajdonság alapján különböztették meg a hasonló nevû embereket. A „Nagy” és „Kis” jelzõ a család nagyságára, illetve az emberek termetére utalt. A megkülönböztetés ezen kívül a területegység neve, valamely õs keresztneve, vagy a foglalkozása neve szerint történt. Az 1700-as években leggyakrabban arról a helyrõl nevezték el az embereket, amelyen éltek. Így olvashatunk 1797-tõl „Temetõ mellyéki”, vagy „Temetõi”, 1799-bõl „Hídközi” Révész családokról. 1802-es adat megemlékezik un. „Felsõ-Révész” családokról is. Ez a ragadványnév arra enged következtetni, hogy volt a falunak ez felsõ magasabb fekvésû, ill. Egy alsó, alacsonyabb fekvésû területe. A hely szerinti megkülönböztetés még az 1800-as évek elején is gyakori volt, késõbb már csak elvétve olvashatunk egy-egy „Hídközi” s még 1860-ban egy „Tiszavégi” Révészrõl szóló bejegyzést. A legtöbb ragadványnév a családok valamely õsének keresztnevébõl származik.

 Így keletkeztek a „Peti”, Marczi”, „Nagy-Márton”, „Nagy-Gyuri”, „Kis-Gyuri”, „Geczi”, „Jankó”, „Feri”, „Bálint”, „Pál”, „Nagy-Pál”, „Czinke”, „Vincze” nevek. Legkorábbiak a „Peti” =1792) és a „Marczi” (1800) elnevezések. A mi családunk a „Peti Révész” ágba tartozik, nagyapám is úgy tudja, hogy valamelyik õsünk Péter lehetett, s így ragadt ránk a „Peti” név. Ragadványnévként általában a rövidített becenevet használták, hogy a teljes név kiírásakor ne lehessen összekeverni a keresztnévvel. Ez alól kivételt képeznek a „Bálint”, „Pál” nevek. Elõfordult azonban az is, hogy a „Peti” és „Marczi” neveket „Péter” és „Márton” alakjában jegyezték fel az anyakönyvekbe.

A „Geczi” családok egy Révész Gergely nevû õsüktõl örökölték nevüket. Az 1819-es bejegyzések között találtam elõször erre a ragadványnévre. A „Jankó” 1831-tõl, „Feri” 1832-tõl, a „Czinke v. Vincze” 1824-tõl, a „Pál” 1826-tól, a „Bálint” 1873-tól említtetik. A „Vincze” családok elõször a Czinke nevet viselték. Õseik szõlõmûveléssel foglalkozó gazdák, vincellérek voltak.

„Mónus” nevû Révészek is éltek ill. élnek a falunkban. Nevük nem keresztnévbõl ered. Egy-egy falubeli ember elmondása szerint eredetileg „Mónus” volt a vezetéknevûk, s csak az ide településük után vették fel a „Révész” nevet.

Érdekes megfigyelni, milyen sokféleképpen írták ezeket a ragadványnevekkel ellátott neveket. Pl. a legelsõ „Peti” Révész 1792-ben „Révész György v. Peti Gyuri” néven van bejegyezve. Késõbb elõfordult a „Révész v. Peti”, „Révész v. Péter”, „Peti Révész”, „Révész Peti”, „Révész Péter”, Révész P.” és P. Révész” változatok is. Ugyanilyen változatokban fordul elõ a „Marczi v. Márton” név is. Jellemzõ az a forma is – még hivatalos bejegyzéseknél is, nemcsak szóhasználatban – amely a Révész vezetéknév elhagyásával pusztán csak ragadványnevekkel említi a családokat.

Az anyakönyvek említik a „Kis-Gyuri”, „Nagy-Márton” és „Nagy-Pál” ragadványneveket is. A két utóbbi valószínûleg kettõs ragadványnév. Elõször még csak a „Márton” és „Pál” neveket használták, késõbb – további megkülönböztetés végett – egyes családok neveihez hozzákapcsolták a „Nagy” jelzõt. A „Kis Gyuri”, „Nagy Gyuri” Révészek õsei között több György nevû ember lehetett, s õket termetük szerint különböztették meg egymástól. Így ragadt rájuk a „Kis-Gyuri” „Nagy-Gyuri” elnevezés, mely a késõbbi nemzedék megkülönböztetõ neve is lett.

Foglalkozásnévbõl eredõ ragadványneveket csak kettõt találtam: A „Gubás családok õsei gubakészítõk voltak, s 1880-tól használták nevüket, a „Bodnár”- õsök, pedig a bognár mesterséget ûzték, vagyis hordókat készítettek. 1888-tól tûnik fel nevük.

Az 1850-es évektõl, leginkább 1870-tõl már csak a ragadványnevek megfelelõ betûit használták: „Peti-P”, „Geczi-G”, „Marczi-M”, „Jankó-J”, „Kis-Gyuri-Kgy”, „Nagy-Gyuri-Ngy”, „nagy-Pál-np” stb.

Bár a ragadványneveket hivatalosan is használták, az 1860-as évek elején még sem tüntették fel. 1861-64-es keresztelési anyakönyvekben egyetlen Révész névhez sem csatolták oda megkülönböztetõ neveiket. Ez zavaró tényezõként jelentkezik a családfa – kutatásban.

A ragadványnevek hivatalos használata fokozatosan megszûnt, bár mindenkinek jogában állt tovább használni. Egyes családok szívesen használták, mások gúnynévként tartották számon, s igyekeztek minél hamarabb megszabadulni tõle. Érdekes jelenségként jegyzem meg, hogy az utóbbi idõben újabb ragadványnevek keletkeztek. Régebbiek: „nagyürendis”, „nagyuresván”, „ormósi”, a legújabbak az anya neve szerint: „Eszti”, „Berta”, foglalkozásból adódóan „töltésõr”, „kantinos”, „zetoros”.

Az „Ormósi” révész családok az Ormónak nevezett temetõ lejárónál laknak. A „nagyurendis” és „nagyuresván” nevekben szintén keresztnév rejlik: Endre, István. A nevek magukba foglalják az Endre és István õs jellemzõ tulajdonságait, miszerint urak módjára viselkedtek, s nem szerettek dolgozni. Lustaságuk miatt úgy gúnyolták õket „Nagy Úr Esván”, „Nagy Úr Endris”.

Ma már sem a régi, sem az új keletû szavak nem használatosak hivatalosan, de a közhasználatban még ma is ismerik és gyakran így is emlegetik egymást. Kell is, hogy ismerjük, hiszen csak így élnek tovább hagyományaink, jellemvonásaink, szokásaink.

 

II. 6. A TELEPÜLÉS JELLEGE – NÉPI ÉPÍTÉSZET

A település jellege: Eredetileg egyutcás, szalagtelkes Tisza menti kisközség az Észak-Nyírségben. Régebben tiszai átkelõhely volt. Fõ utcája a Kossuth út É-D irányú, melynek északi részét Tiszavégnek, déli részét Hídvégnek nevezik. A falu K-i oldalán alakult ki az Újfalu.

Népi építészet: A lakóházak hosszanti irányban, szalagszerûen vagy egymással szemben helyezkednek el. A szalagtelkes elnevezés azért találó, mert a házak szalagszerûen kapcsolódnak egymáshoz, egy épületen belül két lakóházat építettek ki.  Ilyen szalagportákat ma is láthatunk a Kossuth utcán. A házak kontyolt nyeregtõsek, kakasülõs-szarufás szerkezetûek, melyeket zsuppal vagy náddal fedték. Falaikat sárból építették karóházak segítségével – ez az un. pacsitfal. Vályogot csak a századforduló óta használtak. A falakat kívül-belül fehérre meszelték. A nép lakóházak általában oldaltornácosak voltak, deszkamellvéddel ellátva. Kétféle kemencét és építettek: A csonka kúpszerû kemencéket a szobákba, melyeket korábban a szabadkéményes konyhából fûtötték. A konyhakemence szögletes volt.

Gazdasági épületeket is találunk a korbeli falusi portákon. Az istálló szintén karóvázas sárfalú vagy vályogfalú nyeregtetõs, de cseréppel fedett épület. Kamra és nyitott kocsiszín is tartozott hozzá. A tetõszerkezetbõl az udvari homlokzaton padlásfeljáró (gádor) emelkedett ki, itt hányták föl a szenet. A csûrök az udvarok végén helyezkedtek el keresztben, melyek a szûkebb portákat teljesen be is zárták. A csûrön keresztül lehetett közlekedni a kertbe.

A Kossuth utca régi lakóházai mûemlék jellegûek. Még az 1960-as, 70-és években is jellemzõ volt, hogy egy udvaron 2-3 család lakott együtt, akik általában rokonai voltak egymásnak. Az emberek jobban összetartottak, jobban segítették egymást. Az idõs nagyszülõknek nagy tekintélyük volt, õk tartották egybe a családokat. Az egyik tuzséri családról hallottam, hogy ott az idõs nagymama volt az összetartó erõ. Egy udvaron lakott két fiával, akiknek már szintén voltak gyerekeik. Az egyik fiú az elsõ házban, a másik a hátsó házban lakott. A nagymama kezében volt az összcsaládi vagyon, a gazdaság. Nem osztotta fel fiai között a földet. Együtt éltek, együtt gazdálkodtak, s közben már az unokáikat is férjhez adták. A két fiatalasszonynak egyszerre született gyermeke. Mindig megosztották: ki megy a mezõre dolgozni, s ki marad otthon. Aki otthon maradt, az segített a nagymamának a fõzésben, s szoptatta a két gyermeket. A nagymama nagy idõt élt meg, de végig kivette a részét a munkából. Nyáron felültették a szekérre, s egy kunyhóban kivitték a földekre dinnyét õrizni.

Jól megfértek együtt, szerették egymást. Nem volt azonban az együttélés mindig zökkenõmentes. Nem minden család volt ilyen összetartó. Elõfordult, hogy egy apró dolog miatt hónapokig haragudtak egymásra. Aztán csak megbékültek. Egy udvaron kellett eltartani a háziállatokat, s az udvaron csak egyetlen kút volt, amit közösen használtak. A sok marhának, lónak, sertésnek nem volt elegendõ a víz, a szomszédból kellett hordani dézsával. Ráadásul állandóan 10-15 gyerek ricsajozott az udvaron.

Lehet-e azon csodálkozni, hogy néha konfliktusok támadtak a családok között? Azért mégis jobban szerették egymást, jobban tisztelték a szüleiket, nagyszüleiket, s talán – szegénységük ellenére – boldogabban is éltek, mint a ma élõ emberek.

 

III.             A VOLT LÓNYAY-KASTÉLY ÉS A CSALÁD

TÖRTÉNETE

1. A KASTÉLY TÖRTÉNETE

         Ha valaki néhány hónappal ezelõtt kereste volna fel az Ady Endre út 2. szám alatt található mûemléket, szomorú látványban lett volna része. Roskadozó épület, elhanyagolt és elhagyatott udvar és kert. Ilyen állapotban volt községünk egykori híres mûemléke a volt Lónyay-kastély, mely a Tiszántúl egyetlen freskókkal díszített barokk kastélya. Ma már szívderítõbb a kép, hiszen felfedezhetõk az épületen a helyreállítás elsõ nyomai. Az Országos Mûemlékvédelmi Felügyelõség (OMF) a községgel karöltve végezteti a restaurálást. Mielõtt azonban a kastély jelen állapotáról szólnék, vessünk egy pillantást az épület több, mint 200 éves múltjára.

Kastélyunk a község É-i részén a tiszakanyar középpontjában áll, mint egy 300-350 m távolságnyira a védõtöltéstõl, amely háromnegyed köralakban veszi körül. A kastély a XVIII. sz. utolsó harmadában épült a feltehetõleg itt álló középkori várkastély anyagának felhasználásával. (A várkastély létezését okleveles adatok bizonyítják.) Nevét építtetõjérõl Lónyay Jánosról kapta, aki Mária Terézia testõrségének tagja volt és bécsi tartózkodása alatt ismerkedett meg a barokk építészettel. Hazatérve birtokára a bécsi mintát követve építtette meg kastélyát. A hatalmas barokk rezidenciák, kastélyok gazdagságukkal, pompájukkal, formabontó díszítésükkel az építtetõ fõurak hatalmát reprezentálták. Többnyire sík területre építették az U alakú épületegyütteseket, melyeket, hatalmas parkkal vettek körül. A barokk kastélyok jellegzetességei még a mansard tetõszerkezet, a kovácsolt vasból készített díszes bejárati kapu és a pompás freskófestészet. A török uralom után Magyarországon is meghonosodott a barokk stílus. Elõször a városokban a nagyobb fõúri birtokokon épültek díszkastélyok, késõbb azonban a falvakban is elterjedt a barokk szolidabb változata.

Ilyen szolidabb díszítésû a tuzséri kastély is. Jellege eredetileg földszintes barokk udvarház, mely szárny épületeivel zárt együttest alkot. Jellegzetes barokk kovácsoltvas rácsozatú fõkapun keresztül vezet az út a kastélyudvarra, melyet egy tuzséri kovácsmester: Barabás Sándor készített.

Az eredeti kastélyépület mindössze hat nagyobb helyiségbõl állt, melyet 1880 körül kibõvítették s így nyerte el mai alakját. A kastély eredeti alaprajzi és homlokzati terveit a nagyterem mennyezet freskói õrizték meg számunkra.

A helyiségek mindegyike teknõ ill. kolostorboltozattal van lefedve a folyosó kivételével, ami dongaboltozatos. A boltozatok belsõ magassága átlagosan 4,65 m, az elõcsarnoké 5,20 m, a nagyteremé 6 m. Az elrendezés eredményeképpen az elõcsarnok és nagyterem boltozatai a padlástérbe nyúlnak. A teknõboltozat erõteljes nyomást gyakorol a falakra, ezt az oldalnyomást ellensúlyozza a tömören falazott orom és padlásfalak súlya. A fokozott biztonság érdekében a boltozatot vonórudakkal fogták össze. A homlokzatot eredeti alakjában háromtengelyes középrizalittal, felette íves és elleníves vonalú oromfallal képezték ki.

A középsõ rizalithoz kétoldalt két-két ablaktengely csatlakozott, középen pedig a Lónyay család címere díszelgett. Az épület fölé mansard tetõszerkezetet építettek, melynek alsó síkjában 2-2, felsõ síkján pedig 1-1 álló ovális padlásablakot alakítottak ki. Ugyanilyen kiképzést nyert a kastély kerti homlokzata is.

A kastély ajtaján belépve a rizalitos elõcsarnokba jutunk, innen nyílott balra az empire terem, jobbra egy másik helyiség, szembõl pedig a nagyterem vagy nagyszalon. A nagyterem jobb és bal szomszédságában egy kisebb szalon, ill. a könyvtárterem helyezkedett el. Az eredeti hat helyiséget egy kivételével gyönyörû freskók díszítették.

A fal és mennyezetfestményeket az empire terem kivételével Wurczinger Mihály munkájának tulajdonítják, aki 1790 -1797 között festette meg alkotásait. Az eperjesi születésû Wurczinger Mihály kora egyik név szerint is ismert festõje volt. A bécsi akadémián töltött tanulóévei alatt ismerkedett meg a késõbarokk freskófestészet alapelemeivel, típusaival. Az átvett motívumok nem eléggé hûen jelennek meg a tuzséri kastély freskóin, inkább az egyéni vonások érvényesülnek.

Az elõcsarnok mennyezetfestményén egzotikus fákból álló erdõt ábrázol, mely fák ágai majdnem a boltozat közepéig érnek. Az összehajló fák fölött a szabad ég látható egy prédára lesõ sas képével. A fák lombjai között különbözõ állatok: medve, majom, muflon rejtõznek. A boltozat térhatása és az ábrázolásmód együttesen a természetben-lét érzését kelti a szemlélõben. Ez az illuzionisztikus ábrázolásmód jellegzetes barokk vonás.

Az elõcsarnok bal sarkában állt néhány, az egykori várkastélyból származó faragvány, felette 2 m magas gótikus fiale emelkedett, melyet szépen faragott kúszólevelek és keresztvirágok díszítettek. A fiatorony a kassai dómból került hozzánk, amikor egy helyreállítás során átépítették. Szokás volt akkoriban régiségekkel díszíteni a berendezést. A fiatornyot még ma is õrzik. A középkor várkastély alkotórésze lehetett a bejárati ajtó jobb és bal oldalán lévõ két kõtömb is, amelyek talán egy kapunak voltak az oldalsó bordái.

A nagyterem falait Wurczinger perspektivikusan megfestett oszlopokkal tagolta. Az 1790-es évvel szignált barokkos, allegorikus mennyezetfestményen mitológiai alakok, görög – római istenek, antik géniuszok felvonultatásával mintegy az Olümposzt jeleníti meg.

A festõ munkájának legeredetibb része az építész és építtetõ alakját ábrázoló két portré. A nagyterem belsõ jobb sarkában a felhõkön üldögélve látható a kastély tervezõje, amint körzõvel a kezében éppen az épület alaprajzát méri. Az építész társaságában lévõ két puttó közül az egyik a kastély homlokzati és alaprajzi terveit ábrázoló tekercset, a másik jobb kezében csonka oszlopot, bal kezében festõpalettát tart. A tervezõ fehér térdharisnyát, csatos cipõt, kék selyemnadrágot, sötét rokokó frakkot és csipkenyakkendõt visel. Bodorított frizurájával s öltözékével tükrözi egy késõbarokk építész alakját.

Az építésszel szemközti fal felhõin ül az építtetõ Lónyay János „óbester” piros színû testõri díszruhában, zsinóros mentével. Fején hatalmas föveget visel. Mögötte hadi trófeák, ágyúcsõ, kard, lándzsa, dob és zászló látható. Kezében egy ülõ oroszlán hátához támasztott tekercset tart, amely a kastély parkját és kerti homlokzatát mutatja. A tervezõ és építtetõ alakját megjelenítõ ábrázolásmód ritkaság a hazai festészetünkben. A portrék elrendezése talán tudatos volt, mely egy tükör segítségével lehetõvé teszi, hogy a két portré egyszerre legyen látható.

Wurczinger Mihály 1797-ben Tuzséron tartózkodott. Ekkor festhette a volt könyvtár mennyezetfreskóit, amelyeken a négy világrész Európa, Ázsia, Amerika és Afrika látható. A képek még barokkos hangulatot keltenek, de már klasszicista motívumokat tartalmaznak. Az alakok és növények pontos megrajzolása és a freskók alatt körülfutó levél és gyöngysorral díszített fríz is már klasszicista vonásokat mutat.

A volt szalon copfstílusú mennyezetfestményének közepét rozetta díszíti, ide fut be a búzakévékbõl álló négy füzérdísz, mely négy mezõre osztja a mennyezetet. Az egymásból kinövõ búzakévék végül kör alakban veszik körül a rozettát. Minden mezõbe egy-ez madorla alakú medaillon, melyek klasszicizáló alakokat zárnak magukba. A medaillonok felett szögekre akasztott drapériák lebegnek.

Az empire terem 1820 körül készült festményeit, az eddigiektõl eltérõ stílusban más mûvész alkotta. A mennyezet itt is négy mezõre van osztva, melyeken színes rózsa és más virágfüzérek láthatók. Az oldalfalakon griseille festéssel készült görögös viseletû alakokat látunk, amint játszanak, illetve áldozatot mutatnak be. A griseille festés dombormû hatását kelti. Ez a fajta ábrázolás is ritkán fordul elõ emlékanyagunkban.

Az eredeti késõ barokk kastélyt 1880 körül gróf Lónyay Menyhért volt pénzügyminiszter két oldalszárnnyal bõvítette ki. A bõvítés terveit a kor vezetõ építésze Ybl Miklós készítette el. A két sarokpavilont Ybl az eredeti épülethez hasonlóan középrizalittal, s felette íves elleníves oromfallal képezte ki. A mansard padlásterét lakószobákkal építette be. A külsõ homlokzaton valamennyi ajtó-, ablakkeretre, párkányra túltengõ neobarokk gipsz ornamentika került. Ekkor építették a lapos tetõs kocsialáhajtót is, mely az oromfalat részben eltakarja. A fõépület az így átalakított formájában kétszintes, tengelyelosztása az Ybl-féle elgondolás szerint 2+2+3+2+2. Késõbb az oldalszárnyak alatt dongaboltozatos pincét építettek ki. Az épület helyiségei a két világháború között, idõs emberek emlékezete szerint a következõk voltak: földszintes: ebédlõ, tálaló, mosogató, un. úriszoba, nagyszalon, kisszalon, két hálószoba, két fürdõszoba, öltözõ, kövesszoba és könyvtár. A földszintrõl a két oldalszárnyban elhelyezett tölgyfából készült csigalépcsõk vezetnek az emeletre, ahol nyolc vendégszoba és egy fürdõszoba volt.

A barokk udvarház É-i szárnyépületében öt szoba, két személyzeti szoba és fürdõszoba kapott helyet. A D-i szárnyban éléskamrák, személyzeti helyiségek, ebédlõ, konyha, elõszoba, mosókonyha, lószerszámok, kocsiszín, istálló és kutyaól helyezkedett el. A lovász számára az istálló végében alakítottak ki egy lakószobát. A nyugati kapuépületek egyikében az inas és a komornyik lakott, a másikban a szobalányokat szállásolták el. A barokk udvarháztól egy kis út (ma Lónyay sétány) vezetett az un. kiskastély épületéhez.

Feltétlenül szólni kell a barokk épületek nélkülözhetetlen tartozékáról a francia stílusban kialakított parkról, mely eredetileg 10 holdnyi lehetett. A kastély keleti homlokzatától indult ki a kert fõtengelyét alkotó széles út, melynek elágazásai vezettek el a park különbözõ részeibe. A park egykori egyedülálló dísze volt a két üvegház gazdag, különleges, ritkán elõforduló növényeivel.

Az eddig leírtakban a kastélyt, mint eredeti funkcióját betöltõ fõúri rezidenciát és mint fénykorában pompázó épületet szerettem volna bemutatni. A továbbiakban szeretném felvázolni a kastély további sorsát.

A két világháborút viszonylag épen vészelte át. Sorsára a pecsétet nem is a háború nyomta rá, hanem a II. világháborút követõ hatalomra jutó rendszer, mely a kastélyt elvette tulajdonosaitól. A berendezést hamarosan széthordták, parkjának nagy részét még abban az idõben kiirtotta az akkori gondnoka.

A háború után rövid ideig még üdülõnek használták, de aztán fokozatosan tönkrement. 1947-ben a kastély állami tulajdonba került.

A földmûvesszövetkezet kapott két irodahelyiséget, amelyekben – egy újságcikk tanúsága szerint – elõfordult, hogy a 200 éves freskókat rajzszögekkel felerõsített hirdetményekkel „dekorálták”. A többi földszinti helyiség raktárként szolgált. Sajnos, egy vasgyûjtés alkalmával – óriási károkat okozva – az épület központi fûtés berendezéseit leszerelték.

1950-ben az OMF jogelõdje az Országos Építészeti Tanács mûemlékké nyilvánítatta. 1954-ben az Építészeti Tanács megbízásából felméréseket végeztek a kastélyban. Ekkor már a nagyterem mozihelyiség céljait szolgálta, a mansardban található 8 lakószoba üresen állt, ebbõl kettõt traktoristák vettek használatba nyáron. Egy helyiség a helybeli futballcsapat szertáraként volt fenntartva, s „természetesen” a futballpálya a kiirtott park helyén kapott helyet. 1956-57-ben az épületet már az összeomlás veszélye fenyegette. Falai megrepedeztek, teteje megrogyott, a freskókkal díszített helyiségek beáztak.

A helyreállítás 1964-ben az OMF a helyi tanács hozzájárulásával több, mint másfélmillió Ft-ot áldozott a mûemlék helyreállítására. A tetõt mûemléki palával fedték be. 1967-68-ban a freskók helyreállítása is megtörtént. A restaurálási munkálatokat Németh Gábor és Harb József végezte. Munkájukat nehezítette, hogy néhány képet kontár festõk átfestettek, s elõször az átfestést kellett leoldani a mûvészi érték biztosítása érdekében.

Az épület teljes egészében 1969-re készült el. 1969. okt. 31-én a község 25 éves felszabadulásról megemlékezõ ünnepségsorozat keretében adták át a volt Lónyay-kastélyt kulturális és egészségügyi célokra. A fõépület díszes termei a mûvelõdési háznak és  könyvtárnak adtak helyet.

Az É-i oldalszárny földszinti helyiségeiben fogorvosi rendelõ és váróterem, a D-i szárnyban anya-csecsemõ – és gyermekvédelmi helyiségek voltak. Az emeleti részen két szolgálati lakást alakítottak ki a fogorvos és kultúrigazgató számára. A vendégek elszállásolására is berendeztek két vendégszobát. Az árkádos melléképület 1970-re a helyi tanács támogatásával lett helyreállítva napközis konyhává és két foglalkoztató teremmé. A nyugati szárnyban a földmûves-szövetkezet irodákat alakított ki. A két kapuépületet is a szövetkezet használta boltnak és presszónak. A bolt még ma is ott mûködik. Amikor a szövetkezet a mándokival egyesül, a tanács kérésére az irodahelyiségeket átadják az iskolának és a GAMESZ-nak. Hosszú küzdelem után 1986-ban 2,5 milliós költséggel az É-i szárnyépület megmentése is sikerrel járt. Ifjúsági ház elnevezéssel (ma már Faluház) kulturális célokat szolgált, s szolgál ma is.

A melléképületek az É-i kivételével leromlott állapotban vannak. A kastélykert is pusztulóban van, pedig 1981-ben megyei és helyi védelem alá került. Idõsebb kocsányos tölgyei, feketefenyõi 171 évnél is idõsebbek, némelyik tölgy törzsátmérõje eléri a másfél métert. A juharfélék közül megtalálható hegyi juhar, mezi juhar és ezüstjuhar. Nevezetes fái még a pompás ezüsthársak, szivarfa, vadgesztenye és kõrisfák. Ma a kastélyt övezõ park 7 ha területû. A parkterületet kerítés veszi körül, ami bizonyos védelmet jelent.

Legelhanyagoltabb állapotban a fõépület van, ugyanis a helyreállítást követõ 20 évben újra romlásnak indult. 1988-tól Jándék Ernõ tervei alapján ismét elkezdték a kastély felújítását. A földszinten lévõ helyiségeket klub, szakkör, kiállító terem és helytörténeti múzeum számára alakították volna ki. Az emeleten vendégszobák készültek volna, de erre már nem került sor, mert 1990. okt. 19-én leégett az épület. Leégett a felújított manzárdtetõ, kiégtek a padlóburkolatok és nyílászárók, a vakolatok kívül-belül lepusztultak. A tûzeset a felújítás kezdeti szakaszában következett be, de így is mérhetetlen károkat okozott. Néhány hét múlva az épület egy állagmegóvó tetõt kapott, mely megvédte a további rongálódástól. Éveken át semmi változás nem történt. Egyre többen tették fel a kérdést: „Mi lesz veled kastély?” A képviselõtestület tárgyalásokat folytatott errõl a kérdésrõl. Tervezték, hogy a kastély együttest eladják egy vállalkozó cégnek, amely majd rendbe hozza és saját céljaira hasznosítja. A vállalkozói alapon történõ felújítás és majdani üzemeltetés azonban nem lett volna jó üzlet a vállalkozó számára, hiszen a befektetés költsége a várható bevételekbõl még hosszabb távon sem térül meg. Érthetõ tehát, hogy a kastély eladása nem sikerült. Maradt az a megoldás, miszerint az OMF a község támogatásával állítsa helyre az omladozó mûemléket. Az 1995. év végétõl el is kezdõdtek az elõreláthatólag több évig elhúzódó helyreállítási munkálatok. A Kincstári Vagyonkezelõ Igazgatóság 1995-ben 5 mill. Ft-ot adott, az 1996-os év folyamán 13,5 mill. Ft-ot ad a felújításra. Ehhez járul hozzá a község 4-5 mill. Ft-os költséggel. Ebbõl a pénzbõl már újjá lehet építeni a tetõszerkezetet és a nyílászárókat. Elmarad azonban a külsõ homlokzat és a belsõ építészeti felújítás. Ebben az évben még az erõsen megrongálódott freskók levédése is megtörténik mintegy 300 000 Ft-os költséggel. A végleges restaurálásra azonban csak akkor kerül sor, ha az épület már teljesen rendben lesz. Az éves befektetés költsége összesen 23-24 mill. Ft-ra tehetõ. A teljes felújítás – amely kb. 1997-98-ra fejezõdik be – becsült végleges költsége: 50-60 mill. Ft.

A kastélyban a község elsõsorban saját intézményeinek ad majd helyet, de kulturális és idegenforgalmi célokra is használja, amely térségi, ill. országos méreteket is ölthet.

A községben megoszlanak a vélemények a kastély helyreállítását illetõleg. Egyesek szerint a községnek nem erre kellene költeni a pénzt, hiszen ebbõl a befektetésbõl nem lesz nagy nyereség.

A vezetõ réteg másként gondolkodik: „A kastélyt mindenképpen meg kell menteni, hiszen egyrészt ez emeli ki községünket az átlag-települések soraiból, másrészt 200-250 éves múltjával annyira hozzánõtt a falu életéhez, hogy pusztulása nagy tragédia lenne.” – mondja Révész László polgármester.

 

Ezt a véleményt osztom én is. Hadd legyen a volt Lónyay-kastély újra a falunk büszkesége! Hadd ismerjék meg utódaink is értékes örökségünket!

III/2. A LÓNYAY ÉS ODESCALCHI CSALÁD

         Tuzsér község életes emberei még emlékeznek a Lónyay és Odescalchi család itt élõ tagjaira. Mindkét család nagy történelmi múltra tekint vissza. A Lónyay család õsi magyar család, míg az Odescalchiak itáliai eredetûek. A Lónyay család eredetével több történész foglalkozott már, valamennyien elismerik a család õsrégiségét. Eredetét tekintve azonban megoszlanak a vélemények. Van aki a Keme - nemzetségbõl, mások a Csák - nemzetségbõl, Karácsonyi János a honfoglalás korában élõ Keczel vezértõl eredõ Koppán – nemzetségbõl származtatta a családot.

Dr. Lónyay Ferenc volt miniszteri tanácsos a Csák-nemzetségbõl való származást próbálta bizonyítani kutatásai során. Feltételezése alapjának egy 1245. évben keltezett birtok adománylevelet tekintett. IV. Béla király ezzel az adománylevéllel adta vissza Lónya fia Lászlónak azt a 14 erdélyi falut, amelyeket még I. Béla király idejében élt Csák fia György után örökölt (latinul Gurg filius Chak, Lona Gurg). Ezen oklevél hitelességét több történész megkérdõjelezte, ezért nem bizonyítható egyértelmûen a Lónyay-család eredete. Egyébként az sem bizonyított, hogy a fent említett Lona Gurg és Lona László valóban a vásárosnaményi és nagy-lónyai Lónyay család õsei-e, vagy nem. Annyi bizonyos, hogy hiteles okmányok alapján az elsõ név szerinti õs: Berenczei Nana (Lona Nanes de Berencze) volt. Tõle már levezethetõ pontosan a család összes tagja.

         A Lónyay család tuzséri ágának története a XVIII. sz.-ban kezdõdött, amikor birtokként kapták meg Tuzsért. (A tuzséri ág családfáját anyakönyvi bejegyzések, különbözõ források és táblázatok alapján sikerült összeállítanom és visszavezetnem a család közös õséhez. Lsd.: melléklet.) Az elsõ birtokos név szerint nem ismeretes, ha csak nem Lónyay Zsigmond volt, aki már 1743-ban itt élt Tuzséron feleségével T.N.CS. Pogány Klárával. Aktív tagjai voltak a tuzséri református egyháznak. Fiai: Ferenc 1792-ben az egyház curátora volt. Mindannyian értékes ajándékokkal gazdagították az egyház „Asztali eszközök” tárának gyûjteményét. Zsigmond és Klára házasságából született még egy lány, Florentina, aki késõbb a kastély építtetõ Lónyay Jánosnak lett a felesége. Lónyay János nagy érdeme még, hogy telket adott a református egyháznak az új templom és az „Oskolaház” építéséhez. Mindketten Tuzséron haltak meg. Florentina asszony 1808. aug. 10-én, János 1809. febr. 8-án. Haláluk után holttestüket a családi kriptába Nagy-Lónyára szállították. Fiuk: Lónyay Gábor 1778. márc. 28.-én született. 1817-ben Ung megye fõispánjává választották. Ezen kívül a Tiszán inneni ref. Egyházmegye és a sárospataki fõiskola fõgondnoka volt. Segítette a tuzséri templom építését is. Prónay Piroska bárónõvel kötött házasságából hat gyermeke született, közülük Amália 1806. nov. 10.-én, néhány éves korában Tuzséron halt meg. Legidõsebb gyermeke Lónyay Florentina volt, aki 1802. ápr. 25-én, Deregnyõn született. A család nagyobb részt Deregnyõn tartózkodott, Lónyay Gábor itt halt meg 1824. máj. 8-án. Florentina félénk, bátortalan, mély érzésû gyermek volt. 1811-tõl húgával Piroskával a bécsi Steinacher családnál nevelkedtek, ahol kegyetlen szigorban volt részük. Talán ez késztette a félénk lánykát a naplóírásra is, melyben nyomon követhetõ belsõ világának fejlõdése, érzelmeinek rezdülése. 16 éves korában kerül haza Deregnyõre, késõbb férjhez megy Lónyay Jánoshoz. Hat gyermekük közül három Nagy-Lónyán: Menyhért (1822. jan. 6.), Albert (1823. ápr. 31.) és János ( 1828. jún. 29.) születtek.

A család 1825 – 1829-ig tartózkodott Tuzséron. Lónyay Menyhért, édesanyja kedvenc gyermeke szívesen emlékszik vissza tuzséri gyermekéveire. Kedvenc helyei voltak a Tisza partjára vezetõ kert és a kápolna – domb, melyet a Tisza késõbb elmosott. A folyószabályozás elõtti idõkben még igen veszélyes volt itt az élet. Gyakran a kocsikat is elsöpörte a folyó. Elõfordult, hogy majdnem életüket veszítették ezen a mocsaras árvízjárta tájon. Érdekes élményt említ Lónyay Menyhért önéletrajzi töredékében. Ez azért érdekes az utókor számára, mert egy olyan freskóról tesz említést, amelyrõl nincsen tudomásunk. Valószínûleg hamar átfestették, vagy lemeszelték. Már 1884-ben sem volt ott. ”Tuzséron, a terem falán Lónyay Ferencz, ki a tuzséri házat a XVIII. század második felében építette, mint ezredes volt lerajzolva, amint eredetét generálisának bemutatta. Egy csomó púderes hajú, czopfos német volt mellette, mint nézõ. A fal ez oldalán, minthogy a termet ebédlõnek használták, kredencz állt. Mily nagy volt anyám csodálkozása, midõn ebédhez jövet látta, hogy én és Albert testvérem János nagybátyám vezetése alatt villákkal fölfegyverkezve kiszurkáltuk a németek szemét, kiabálván: huczut a német!”12 1827 táján volt ez, s a gyerekek a németek iránti gyûlöletüket így fejezték ki. (Itt még megjegyzendõ, hogy a különbözõ források mindenütt Lónyay Jánost emlegetik mint a kastély építtetõjét. Lónyay Menyhért itt Lónyay Ferencet említi. Lehetséges, hogy mégsem János hanem Lónyay Ferenc építtette a kastélyt!?)

A gyerekeket Rust Friderika kisasszony – ki anyjuk nevelõnõje is volt – tanította német nyelvre és zongorázásra. Tuzséron érkezett el a komolyabb tanulás ideje is. Tanítójuk Békássy Sándor volt, aki olyan alapossággal készítette fel õket, hogy Menyhért késõbb a budai piarista gimnáziumot rögtön a harmadik osztállyal kezdte. Egyetemi éveit Madách Imrével együtt végezte, õszinte, bizalmas barátság alakult közöttük. Néhány társukkal együtt irodalmi kört alkottak, ahol egymás írásait bírálgatták. 1839-ben bölcseleti doktor lett. Bereg vármegye az 1843-as és 1847-es országgyûlésre is egyhangúlag választotta meg követének.

1845-ben házasodott össze Kappel Emíliával. Házasságukból öt gyermek született: Menyhért 1849. aug. 20-án, Gábor (1851. okt. 8.) és Emília Malvina (1856. aug. 4.) Tuzséron. A másik két gyermekrõl nincsenek adataink. Aktívan részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után õ is menekülésre kényszerült, egy ideig Párizsban tartózkodott. Édesanyja ekkoriban sokat aggódott érte. „Ha kedves Menyhértem átszellemült arczán szemeim pihentek, anyai büszkeség töltötte el szívemet. Azon idõben mily lelki nyugalom, önérzetes büszkeség, bátor elszántság tükrözõdött vissza szemeibõl. Emellett minden szava emelkedett lelki állapotról adott tanúbizonyságot … Sokszor elgondoltam, õ most kiállotta a tûzpróbát, az õ szíve tiszta, mint az arany, az õ lelke, jelleme a gyémánt fényével és szilárdságával bír. Nem boldog-e azon édesanya, ki ezt fiáról elmondhatja? Még akkor is irigylendõ az anya sorsa, ha drága kincsét féltheti és érette szenved”13

Ez az egymás iránti rajongás kölcsönös volt anya és fia kapcsolatában. 1850-ben Menyhért kegyelmet kapott s hazatért. 1854-tõl a Tisza-szabályozás ügyét irányította a felsõ-szabolcsi társulat elnökeként. Nagy szerepet játszott a protestáns egyház ügyeinek vezetésében. 1860-ban a békés-bánáti, 1870-be pedig a Duna-melléki református egyházmegye gondnoka ill. fõgondnoka lett. Segítette a tuzséri református egyházat is.

1865-67 között Andrássy Gyula gróffal együtt Bécsben a kiegyezés lehetõségein dolgozott. Az Andrássy kormánynak 1870-ig pénzügyminisztere volt. 1877-ben mondta utolsó parlamenti beszédét, amikor a Tisza kormány megbuktatására kidolgozott programját kifejtette. Ezek után többnyire visszavonult a közélettõl. Öreg napjait a Budapest melletti szentlõrinci birtokán töltötte, ahol haláláig lakott. A halál 1884. nov. 3-án érte utol egy egyházmegyei gyûlésen, ahol szónoklata után szívszélhûdést kapott.

Anyjának írt utolsó levele (1884. okt. 24.) az iránta érzett forró szeretetrõl és mély tiszteletrõl tanúskodik. Arról, hogy magasra ívelõ életpályáját is édesanyjának köszöni: „.. nincs olyan nap, hol reggel, estve meg ne emlékezném rólad imámban, Istennek hálát ne adnék azért, hogy drága életedet nekünk mindeddig megtartotta. (..) Nem múlik el egy nap sem, hogy meg ne emlékeznék arról, mivel tartozom én tenéked! Te nem csak az életet adtak énnekem, szeretetteljesen gondoztál gyermekkoromban, hanem szívembe plántáltad minden nemes, minden fennkölt érzelmeid, szívembe oltottad az erõs, vallásos hitet, hazaszeretetet, kötelességérzetet. Te mûvelted ki nálam minden szellemi tehetségeimet és erényeimet! Minden becsest, amivel birok, én tenéked köszönhetek, minden boldogító, emelkedett érzelemért, mely engemet a mindennapiság fölé emel, én tenéked tartozom hálával, mert ez te mûved!”14

Lónyay Menyhért 62 évet élt. A tuzséri ref. Egyház presbitériuma külön gyászlapot szentel emlékének a presbiteri jegyzõkönyvben, hogy az utókor elõtt se legyen elfelejtve.

Édesanyja egy évvel késõbb 1885. okt. 25-én, hitvese pedig 1888. okt. 20-án, 65 éves korában halt meg Budapesten.

Ifj. gróf Lónyay Menyhért Mándokról hozott feleséget a tuzséri kastélyba: gróf Forgách Margitot. Négy gyermekük közül az elsõ három még az 5 éves kort sem érte meg, itt haltak meg Tuzséron: István (1874. nov. 4.), Anna (1879. szept. 24., Mártha (1880. máj. 13.). 1880-ban a sokszoros bánat után érkezett meg az utolsó csemete: Lónyay Pálma, aki hosszú életutat jár be, tragikus történelmi és családi eseményeknek lesz az átélõje. Édesapja korán meghalt 1884. III. 8-án, 35 éves korában, Abbáziában, agyrázkódásban. Édesanyja újra férjhez megy Alapi Salamon Tódorhoz, aki hozta magával lányát is.

Salamon Ella nem volt hosszú életû. 1894. szept. 14-én a hipnotizõr Neukomm Ferenc (eredetileg kútfúró) produkciójának áldozata lett. A mutatványost Salamon Tódor földesúr hívta meg egy elõkelõ társaság mulattatására. A produkció egyik médiumaként Ella kisasszony szolgált, aki a hipnotizálás közben összeesett és meghalt. A helyszínen levõ Vragassy, a bécsi mentõegyesület volt igazgató fõorvosa mindent megtett, amit lehetett, de eredménytelenül. Halála okául szívszélhûdést diagnosztizált. A tragikus esemény híre hamar szárnyra kelt Krúdy Gyula írása révén, a helyi és külföldi sajtó nyomán.

Salamon Tódor 1899-ben halt meg Tuzséron, felesége sokáig élt még özvegyen a tuzséri kastélyban Pálma lányával és családjával. Lónyay Pálmát 1901. jún. 8-án vette feleségül Odescalchi Jenõ Zoárd, ekkor fonódik össze a két család története.

Az ítáliai eredetû Odescalchi család elsõ név szerint ismert õse az 1290 körül élt giorgo, aki Como város egyik bankárcsaládjának sarja volt. Míg a Lónyay család a református egyház szolgálatában töltöttek be elõkelõ állást. Legismertebb õsük Odescalchi Benedek (1611-1689), aki késõbb XI. Ince pápa lett. Unokaöccse Livius került elõször Magyarországra, aki 1689. aug. 29-én római szent birodalmi rangot kapott, s ez 1697. aug. 21-én kiterjedt Magyarországra is.

Odescalchi Jenõ Zoárd 1878. okt. 9-én született Odescalchi Artúr harmadik házasságából. Apja gazdag felvidéki úr volt, Nyitra megyei birtokos és az illóki (Szerém vármegye) hitbizományának ura. Zoárdról kevés adat van, annyi bizonyos, hogy a fõrendi ház örökös jogú tagjai között szerepel. Házassága révén nem gyarapult a Lónyay birtok.

1902. május 6-án látott napvilágot Pálma és Zoárd elsõ szülött gyermeke: Odescalchi Miklós, majd 1903. dec. 8-án Margit. Több gyermek nem született. A nagymama és a szülõk gondoskodtak az Odescalchi gyerekek rangjuknak megfelelõ neveltetésérõl. Nevelõnõket, házitanítókat fogadtak melléjük, akiktõl megtanulták az arisztokrata élet törvényeit, írott és íratlan szabályait. Miklóst három tanító oktatta. Dietrich Gyula, Egyedy László (korábban katolikus pap volt, késõbb a herceg titkára lett), és Bay Jeromos vívó és tornamester. A tuzséri birtokon tanult meg lovagolni. Már gyerekkorában is jó társasági ember volt, szeretett és tudott is táncolni. Példaképe egyrészt apja volt, aki bátorságra, edzettségre, fizikai fájdalom tûrésre, határozott férfias viselkedésre nevelte, másrészt II. Rákóczi Ferenc, akinek emlékét nagy tekintély övezte a családban. A Forgách nagymama egyenes ági leszármazottja volt a Nagy Fejedelem kuruc generálisának, gróf Forgách Simonnak.

A család további történetérõl leghûebben Pálma grófnõ 1939. decemberében keltezett visszaemlékezései számolnak be. A napló az I. világháború kezdetétõl a Tanácsköztársaság bukásáig tartó idõszakot öleli fel. Bevezetõ sorai így hangzanak: „Azt szoktam mondani, amit átéltem három emberéletre is elég volna. Ösmertem a világháború elõtti, most már szinte meseszerûnek látszó boldog idõket, aztán jött a világháború, forradalom, bolsevizmus, román megszállás, Magyarország feldarabolása, a háború utáni szomorú húsz év, most ismét világháború. Sok ez egy emberéletre!”15

A háború alatti megtébolyodott világot egy dominójáték-dobozhoz hasonlítja, melyben szépen rendben belerakva sok kõ elfér.” .. mintha a világ is egy ilyen doboz lett volna. Aztán jött egy kegyetlen óriás, kiöntötte a köveket, önkényesen játszott velük, és gondatlanul visszadobálta a dobozba.  Persze a fele sem fért el. Vajon mikor jön már az a kéz, amely ismét helyére tesz szépen mindent, oda, ahová való?”16 Valóban, a területszerzés vágyától megrészegült népek mintha egy felsõbb hatalomnak kiszolgáltatott játékszereivé váltak volna.

A háború híre 1914. aug. 14-én éjszaka jutott el Tuzsérra. Másnap már jöttek a behívók, elsõk között Zoárdnak, akit a szerb harctérre küldtek.

A gazdaság minden terhe az asszonyok, gyermekek nyakába szakadt. Késõbb orosz hadifoglyokat küldtek a munkaerõ pótlására. A kastélyban is szolgált két orosz inas, egy kozákot fölvettek lovásznak, egy szerzetest kertésznek. A szintén ott szolgáló asztalos Alexi késõbb elvette a szakácsnét és itt telepedett le.

Odescalchiné sem ült tétlen a háború idején. Még a háború elején letette az ápolónõi vizsgát Újhelyben Chudovsky tanár kórházában, majd hazatérve a kastély oldalszárnyában egy 12 ágyas kis kórházat alakított ki. Egy hivatásos ápolónõ és dr. Sziklássy segítségével ápolták a sebesülteket. Legtöbb sebesült a bukovinai harcok idején jött. Lónyay Pálma népszerû volt a faluban. Mindenkin segített, akin csak tudott. Joggal nevezték õt a „falu anyjának.” Élénk levelezést folytatott a vöröskereszttel, tudakozó irodákkal. Oda járt a falu népe érdeklõdni az eltûnt hozzátartozói után.

Egy, az olasz fronton súlyosan megsebesült katona így emlékszik vissza: „Soha nem tudom elfelejteni a szépséges Pálma hercegné jóságát… De nem csak a legjobb ápolásban és ellátásban részesültem, de minden egyes sebesültrõl egyénileg gondoskodtak. Pálma hercegné napjában többször végigjárta a kórtermeket. Amikor elhagyta a kórházat, mindennel elláttak.”17

Pálma hercegné a menekültekkel is törõdött, nagy fazekakban kiadós ételeket fõzetett számukra. 1915-ben német katonákat szállásoltak be a falunkba. Szinte minden család disznót ölt, hogy jól tartsák õket. Itt haladtak el a frontra induló katona vonatok. A grófnõ és a tuzsériak kimentek a vonatok elé és virágokat vittek a katonáknak. Ugyanígy köszöntötték a hazaérkezõ harcosokat is. Örültek a magyar katonáknak, jobban, mint bármi másnak.

A háború nagy katasztrófával sújtja az Odescalchi családot. Zoárd 1917. ápr. 3-án Demecserben öngyilkos lett. Õ volt a 10. huszárezred századosa. Miután a szerb frontról hazatért, a hadügyminisztérium megbízásából hadi üzemeket létesített Szabolcs megyében. Nagykalászon burgonya konzervgyárat, zöldségszárító telepet, sertésfiaztató és hizlaldát, és Demecserben káposztasavanyító üzemet. Április elején vizsgáló bizottság jelent meg a demecseri üzemben. Ekkor lõtte fõbe magát O. Zoárd. Egyes források szerint háborús panamáról lehetett szó, melybõl a hercegnek sok millió haszna származott. Az öngyilkosság körülményeit, okait bizonyító tények nem ismeretesek. Megmaradt azonban a herceg búcsúlevele, melyben így köszönt el családjától: „ Szeretteim, bocsássatok meg! Becsületembe gázolnak, nem bírom tovább, Zoárd.”18 A családnak meg kellett értenie a tragédiát, nyilvánosan nem nagyon beszéltek róla. Miklós ekkor 15 éves. A háború alatt házinevelõk tanították, vizsgáit és érettségit Nyíregyházán tette le. Ekkor már tudott franciául, németül, angolul, csehül. Szerette a sportot, szépirodalmat is szívesen olvasott. Sajnos  a családi könyvtárból semmi sem maradt meg.

         1918-ban a katonák megelégelték a háborút, fegyvereiket eldobták, állásaikat föladták az ellenségnek. Az Oroszországból megszökött hadifoglyok az 1917-es orosz forradalom eszméit hirdették. Okt. 30-31-én nálunk is kitört a polgári demokratikus forradalom Károlyi Mihály vezetésével. Nagy változást hozott ez az országban. 1917 végén és 1919 elején megkezdõdtek a földesúri vagyon kisajátításai, a raktárak, üzletek, kastélyok kifosztása. A hazatérõ és átvonuló katonák Tuzséron fosztogatni kezdték a zsidó üzletet.

         Minden bizonnyal a kastélyt is kifosztják, ha egy eredetileg Munkácsra tartó rendfenntartó osztag rendet nem csinál.

A család a biztonság érdekében nem maradhatott sokáig a kastélyban. Szilveszter éjszakáján utaztak föl Budapestre a Vilma királynõ úti lakásukba. 1919. III. 21-én a tanácsköztársaság kikiáltása napján is itt tartózkodtak. Kun Béla vette át a hatalmat, beállott a kommunizmus. Pesten sem maradhattak biztonságban. Egy hét múlva fölpakoltak, s hazajöttek Tuzsérra. Pesten megmotozták õket, egyébként zökkenõmentesen telt el az út. Egy katona figyelmeztette õket, hogy ne utazzanak haza, hiszen most mindenütt üldözik a gazdagokat. Pálma grófnõ így felelt: „Oh én nem félek a falusiaktól. Én egész háború alatt ápoltam a sebesülteket, minden ügyes-bajos dolgokkal hozzám fordultak, õk engem nagyon szeretnek, nem fognak bántatni.”19

Nyíregyházán az ügyvéd tájékoztatta õket az otthoni állapotokról. A kastély már nem volt az övéké, a gazdaságot termelõbiztosok vezették. Az egyik családjával együtt a kastélyba költözött volna terv szerint, de erre nem került sor. A pincék, magtárak, kamrák teljesen üresen álltak, saját burgonyájukat vásárolták vissza pénzért, hogy legyen mit enni. Igaz, a tuzséri béresek el akarták õket látni tejjel, de az öreg grófnõ visszautasította, kijelentette, hogy saját béreseitõl nem fogad el ajándékot. Mások kölcsönpénzt ill. árut ajánlottak fel hitelbe, de ezeket sem vették igénybe. Szûkös helyzetükben Pálma grófnõ nagybátyja, Lónyay Gábor gondoskodott róluk, aki idõnként élelmiszert küldött Lónyáról.

Az összes cselédnek felmondtak, hiszen magukat is alig tudták fenntartani. Erre az inas Szabó Károly kijelentette, hogy meggyilkolja Kun Bélát, mert elvette a kenyerüket. Lónyay Pálma akadályozta meg ebben a tervében.

1919. ápr. 16-án az antant román csapatokat küldött hazánkba a vörös uralom leverésére. Május 1-én érték el a Mándok – Tuzsér vonalat. A románok megjelenése elõtti napon a vörösök még egy utolsó csapást akartak mérni az arisztokratákra. A nyíregyházi vörös direktórium telefonon tudakozódott Ádám õrmesternél Mándokon, hogy mikor jönnek a románok. Tervük az volt, hogy az utolsó napon foglyul ejtsék a név szerint összeírt arisztokrata családokat. Ádám õrmester azt válaszolta, hogy már aznapra várják a román katonákat, így a vörösök nem mertek erre a vidékre jönni. Így mentette meg az õrmester hazugságával a Lónyay, Forgách és más családokat a meghurcoltatástól.

40 napig tartott a tanácsuralom Tuzséron, majd átadta helyét a hosszú hónapokig tartó román katonai megszállásnak. A románok egészen a Tisza vonaláig nyomultak, a Vörös hadsereg csapatait a túlsó partra szorították. Komolyabb harcok nem voltak községünk területén, csak néha lövöldöztek át egymásra az ellenséges katonák.

A románok örökös rekvirálásokkal zavarták a falut. Kiürítettek minden tanyát, istállót, kamrát, pincét. Elhajtották a teheneket, leszerelték az összes telefont. Postát beszüntették, vonatra csak román ülhetett. A falu teljesen el volt zárva a külvilágtól, semmi hír nem jutott el idáig. Pálma grófnõ ezért rendelte meg az angol Daily Mail folyóiratot, hogy abból tudjon meg néhány Magyarországra vonatkozó hírt. A románok egyszer feljelentették a családot, hogy megsértették a román hadsereget. Többször beidézték õket Kisvárdába, egyszer Debrecenbe is. Szerencsére ezekbõl az ügyekbõl nem lett komolyabb baj.

A román csapatok 10 hónapi megszállás után eltávoztak az antant parancsára. 1920 februárjában a Lónyay-Odescalchi család újra tulajdonába vehette tuzséri birtokát. Visszaállt a régi rend, mindenki hozzálátott rendbe hozni a házát, s eltüntetni a károkat.

Az ez utáni idõszakról kevés adat maradt fenn, de ezek azt bizonyítják, hogy a grófi-hercegi család mindig elõsegítette a község fejlõdését. Özv. Alapi Salamon Tódorné sz.: Forgách Margit óvodát létesített a községben, melyet 1931-ben az államnak adott. A Kálonga-tanyán mûködött egy római katolikus iskola, ami szintén Forgách Margitnak köszönhetõ. A volt kiskastély épületét is átadta a grófnõ a katolikus egyháznak iskolai célokra. E sok jótétemény után 1933-ban halt meg Tuzséron, síremléke a kastélykertben található.

1932-ben az uradalom jóvoltából villanyvilágítást vezetnek az utcákba. 1933-ban a képviselõtestület a körjegyzõség áthelyezését kéri Tiszabezdédrõl, amihez Ambrózy és neje telket ajánl. Az 1700 négyszögöl nagyságú területet a község 2400 négyszögölre egészíti ki. Ambrózy az építkezést is támogatja. A körjegyzõséget 1935-ben helyezik át Tuzsérra. 1936-ban emléktábla kerül az épületre ezen felirattal: „Ez az épület sédeni Ambrózy György a Mária Terézia Rend lovagja és neje szül: vásárosnaményi és nagy –lónyai Lónyay Pálma grófnõ nemes lelkû adományából épült fel az Úr 1936. esztendejében.”

Még ebben az évben Ambrózyt ezért az adományáért a község díszpolgárává avatják.

1936-ban Lónyay Pálma adományából óvoda épült a Kossuth út 72. szám alatt, 1941-ben a család kövesutat építtet az állomáshoz. Ugyancsak nevükhöz fûzõdik a híres almatelepítés, ami különösen az ízes, zamatos jonatán almája révén tett világhírûvé környékünket.

Az uradalom kendergyárral rendelkezett Nagyhalász községben. Szeszfõzdéjük is volt Tornyospólcán és Tuzséron. Az uradalom, mely összcsaládi kezelésben volt, jól gazdálkodott. Tuzsér község rendelkezett vasútállomással, így a szállítás nem okozott gondot. Anyagilag jól álltak, a megyében a legtöbb adót fizetõk sorában foglaltak helyet.

1939. szept. 1-én kitört a II. világháború. Lónyay Pálma így összegezte naplójában eddigi tapasztalatait: „Sokat gondolkoztam afelett, milyen más volt az emberiség békeidõben, a háború alatt, aztán a forradalom bolsevizmus korszakában, az elnyomatás szomorú 20 évében. Ugyanaz az emberanyag. Nem az ember változik meg, csak a körülmények.” 20

Ekkor még nem tudja, milyen tragédia éri majd a családot a II. világháború idején, fia halálában.

Kövessük most nyomon Odescalchi Miklós életútját!

Már az I. világháború alatt elhatározta, hogy beáll a hadseregbe. Többször is megszökött otthonról, de mindig kudarcot vallott. A proletárdiktatúra után ugyan fölvették a nemzeti hadseregbe, de egy ismerõs katonatiszt segítségével újra hazahozták, hiszen még tanulmányait sem fejezte be. Vidám, jókedvû, társasági ember volt, amellett vakmerõségig bátor, önfejû és makacs. Önkéntes katonai szolgálatát a nyíregyházi 4. Hadik-huszárezredben töltötte. 1923-ban szerelt le. Leszerelése után belevetette magát a sportba. Külföldön is ért el eredményeket. 1928-29-ben két országos bajnokságon I. helyezést ért el díjugratásban. Közben megnõsült. Elsõ feleségét Lüttvitz Irma bárónõt, aki 8 évvel idõsebb volt nála, 20 éves korában vette el. Az asszony elvált elsõ férjétõl,  s aztán lett Miklós felesége. A romantikusnak induló házasság hamar felbomlott.

Második felesége Titgens Virginia (Gini hercegnõ) szintén elvált asszony volt. Amerikából hozta Tuzsérra. Házasságukból két gyermek született: Margit (1925. ápr. 25.), akit Bébinek neveztek és Pál Gábor (Bp. 1932. febr. 19.)

Harmadik felesége bonyhádi Perczel Erzsébet, jelenleg Aucklandban él. Az 1930-as évek végén ismerkedett meg a repüléssel Budaörsön. A kor neves pilótái oktatták, mint Majoros János, Bánhidy Antal. Vizsgái után vett egy kétüléses Junkers Junior sportgépet, melyet a tuzséri legelõn épített hangárban tartott. A bohém, szertelen ifjú hajmeresztõ mutatványairól országszerte beszéltek. Sokszor elvitte az embereket repülni, de meg is ijesztette õket. Hamarosan tartalékos repülõtiszt lett, Nyíregyházán kapta meg a hadnagyi rendfokozatot. 1944 elején behívták és átképezték a Me-210 gyorsbombázó vezetésére.

A háború alatt németellenes felfogást képviselt, megvetette a SS-t. 1944 májusában egy vidéki vendégség alkalmával elkért egy Bp.-Milánó vonalat ábrázoló légiforgalmi térképet, amelyet nem adott vissza. Június végén közölte a térkép tulajdonosával, hogy már megkísérelte az Olaszországba való átrepülést, de Pécs után felhõbe került, kénytelen volt visszafordulni. Barátai, társai próbálták eltávolítani a repüléstõl, de Odescalchi megelõzte õket, s elindult a végzetes útra. Elõzõ este még vacsorát adott bajtársainak Nyíregyházán, mely búcsúvacsorának is tekinthetõ. A herceg eredetileg gyakorlórepülésre szállt fel a Me-210 Ca-1 típusú 2 üléses gyorsbombázó gépével Bajusz Ferenc szakaszvezetõvel, akivel csak a levegõben közölte tervét. A gép valószínûleg téves navigáció miatt északabbra érte el az olasz területet és még német megszállás alatt lévõ vadászrepülõtéren szállt le. A Gestapo még aznap letartóztatta õket. Sokáig Bécsben õrizték, majd 1945. január 17-én vitték át Sopronkõhidára. Jan. 20-án reggel a hírhedt Dominich-féle tanács kihallgatta, de nem árult el semmit. Másnap jan. 21-én reggel fél nyolckor kihirdették az ítéletet: kötél általi halál. Geiszbühl Mátyás fogházi lelkész szerint egyáltalán nem volt felkészülve a halálra. Az ítéletet fél tízkor hajtották végre. Szemtanúk hallották amint utolsó pillanatában Odescalchi Miklós ezt kiáltotta társai felé: „Nem fogtok szégyent vallani velem!”21

A háború befejezése után Vörös János honvédelmi miniszter 1945-ben post mortem õrnaggyá léptette elõ. Szülõfalujában Tuzséron katonai pompával tették el a családi sírkertbe.

Ma sem ismeretes számunkra, milyen szándék vezette Odescalchi Miklós repülõ hadnagyot amikor Olaszországnak vette útját. Megbízást teljesített, át akart juttatni valakiket a fronton vagy „titkot” tudott, amit ki akart szolgáltatni az „ellenségnek”? Annyi bizonyos a legkritikusabb idõben tenni, mert egy emberibb jövõ érdekében, s ezért az életével fizetett.

Mi történt ezalatt a tuzséri kastélyban?

1944. febr. 10-én hosszas betegeskedés után elhunyt Odescalchi Miklós felesége Gini hercegnõ. 1944. máj. 29-én követte a sírba lánya, Bébi is, aki szerelmi bánatában öngyilkos lett. Idõs lakosok emlékezete szerint 1944-ben a front közeledtével Pestre költözött a család.

A „felszabadulás” után újra rossz világ jött az arisztokratákra, s ez már nem 40 napig tartott. Ekkor már csak Lónyay Pálma élt Tuzséron a családból. Unokáját hg. Odescalchi Pált az amerikai nagyszülõk kivitték Amerikába, ma is ott él.

A kastélyt elvették a grófnõtõl. Elõször a volt inas költözött be, aztán mások is. A bútorzatot és más értékeket széthordták. Jutott belõle a helyi pártoknak, megyei, állami és szociális intézményeknek és számtalan magánszemélynek. 1945. szept. 28-án az MKP tuzséri titkára igazolta, hogy a háború következtében Ambrózyné állatállományát, kert és mezõgazdasági felszereléseit, bútorainak nagy részével együtt elveszítette. Mindössze a kastély É-i szárnyépületében kapott ez kis lakást, mint bérlõ egy szoba, egy kamra, s egy közös konyhával, melyet Székely Ilona tuzséri lakossal együtt használt.

1952-tõl, az akkoriban ide kerülõ orvos felesége Dr. Török Dezsõné, vagy ahogyan a faluban ismerik „Doktor néni” vette pártfogásba az idõs grófnõt. 15 éven keresztül hordta neki az ebédet.

Volt rá eset, amikor még azt a kis lakást is el akarták venni Lónyay Pálmától, Doktor néni erre fölment a párttitkárhoz, s fellebbezett a grófnõ érdekében. „Én nem azért pártoltam, mert arisztokrata volt, hanem mert egy idõs hölgyet láttam benne, akinek lassan már semmi jövedelme nem volt.” – emlékszik vissza az idõs tanárnõ.

Amikor már kevésbé volt erõs a nyomás felülrõl, a helyi párt latolgatni kezdte, hogy valamit visszaadjon a kastélyból a grófnõnek. Lónyay Pálma erre csak ennyit mondott: „Nekem semmi nem kell vissza, csak egy WC-t létesítsenek, hogy ne a postára kelljen mindig átmennem!”

Ilyen körülmények között tengette élete utolsó éveit az egykor „falu anyjá”-nak nevezett grófnõ. Az emberek nem viszonozták kellõképpen azt a sok jót, amit velük tett. S közben látta, hogyan megy tönkre a gyönyörû kastély, hogyan pusztul el a kert. 1967. júl. 17-én, 87 éves korában végre letette az élet gondjait. Temetésére Doktor néni vett koszorút (családja, leánya s unokái) nevében. Sokan elkísérték utolsó útjára, ott volt a tanácselnök is.

Szólni kell néhány szót Odescalchi Margitról is, aki jelentõs szerepet töltött be a háború utáni politikai életben.

Mint fiatal lány azzal tûnt ki, hogy hajnalban kelt, s segített dolgozni a parasztlányoknak a földeken.

Férjét, aki köztudottan német ellenes volt, a német megszállás elsõ napjaiban koncentrációs táborba hurcolták. Margitért is jött a Gestapo és Debrecenbe tartották fogva kereken 100 napig. 1946-47-ben már a Ganz Hajógyár munkásnõje, az üzemi Pártszervezet nõtitkára. 1947. augusztusában az MNDSZ vezetõségi tagja, szeptemberben már az MNDSZ budapesti elnöke, és a Külügyminisztérium Sajtóirodájának helyettes vezetõje. Tudott franciául, németül, angolul, magyarul. Rákosi feleségét személyesen ismerte, jó kapcsolatban voltak egymással. 1956-ig maradt Budapesten,  s bár ilyen körökben forgolódott, nem egészen ilyet beállítottságú volt.

Ezután Ausztriába: Mitterndorfba távozott. Vitte magával gyermekeit Évát és Albertet. Fia késõbb Belgiumban lett újságíró. Vitte volna édesanyját is, de õ nem ment.

Margit sohasem érezte otthon magát Ausztriában. Az osztrák állampolgárságot nem vette fel, mindvégig magyarnak vallotta magát. A rádióban magyar adásokat hallgatott, különösen a nyelvmûvelõ adásokat kedvelte. Nem élt fényûzõen. A Mária Hilfestrassen árulta az újságot, éjjel pedig csirkéket õrzött a közeli baromfitelepen. A kint élõ arisztokrata rokonok, barátok útba igazították, hol kérjen segítséget. Nem fogadta el.

Mitterndorfi magányában naplót írt. Patetikus hangvételû visszaemlékezései a szülõföld utáni vágyakozásról tanúskodnak. Öccsérõl így emlékezik: „December 6. Miklós nap. Ma sírni volna kedvem. Miklós nap! … Jól kisírni magamat, mint gyermekkoromban. Ma nagyon nagyon emlékszem, nagyon nagyon él bennem a Fiú, ahogy nagymama hívta, akinek ma névnapja volna. Azok a régi-régi Miklós napok Istenem! Ma nagyon nagyon hiányzik nekem a Fiú, ma rettenetesen elhagyatottnak érzem magam. Ma Tuzsérra vágyom, hazavágyom vissza-vissza a régi Miklós napokhoz! Ma lehullt a szememrõl a hályog, minden amit azóta felépítettem csak kulissza, pótkávé, mûérzés, mûélet, hazugság, amivel áltattam magam, hogy leleplezzem elkallódottságomat. Holnapután betöltöm 71. évemet, de az értelmét nem látom Zagyva volt és hiábavaló. A Fiú jobban csinálta. A sírja is otthon van.”22

Odescalchi Margit 1982. márc. 4-én, 79 évesen, hosszas betegség után halt meg Ausztriában, egy eisenstadti kórházban, Holttestét senki sem hozta haza a családi sírkertbe, oda ahol az õsi fák árnyékában alusszák örök álmukat a kastély és a birtok hajdani tulajdonosai.

A sírkert, melyet alacsony vaskerítés övez, két részre van osztva. Az elsõben található Odesalchi Miklós, Odescalchi Miklósné, Tietgens Virginia és Odescalchi Margit (Miklós lánya) síremléke. Margit emlékoszlopán találó felirat olvasható: „Hangulat az élet!” A második részben van elhelyezve Lónyay Pálma, Odescalchi Zoárd és Forgách Margit síremléke. Zoárd fejfáján felirat: „Boldogok a holtak, mert megnyugszanak az õ fáradtságoktól:”

Ha más nem is, a síremlékek bizonyítják, hogy valamikor grófok, hercegek éltek Tuzséron. Nevüket a község egyik utcája: a Lónyay út is õrzi.

 

III./3. TUZSÉRI EMBEREK EMLÉKEI A CSALÁDRÓL

Kepics Feri bácsi

Feri bácsi az egyik legidõsebb ember a faluban, 1907-ben született, együtt nõtt fel Odescalchi Miklóssal. Sokat játszottak együtt a kastély udvarán. Szívesen emlékszik vissza az egész családra: „Jó emberek voltak, mindenkit szerettek a faluban. Nem voltak büszkék. A grófnõvel ha találkoztunk, kezet akartunk csókolni neki, de nem engedte. A herceg (Zoárd) is kedves volt. Egyszer nagyanyámmal fát szedegettünk. Jól felpakoltunk, útközben megálltunk pihenni. Éppen arra jött a herceg: „Nehéz az mama” – mondta, s felemelte a forgácsot, s úgy adta fel mama hátára. Volt egy sárga autója is, a háborúba is azzal ment. Neki jött meg elõször a behívója. Kalapját levette s integetett, így búcsúzott el a falutól.”

Az öreg grófnõrõl Forgách Margitról is jó emléke van Feri bácsinak. „Elsõ osztályos voltam. Amikor még én iskolába jártam palatáblára írtunk. A 70-75 gyereket egy tanítónõ tanította. Mondtam a nagymamámnak, adjon fillért irkára. Erre elõvette a seprûnyelet és kikergetett a házból.

Féltem a tanítótól. Leültem a kis útra és sírtam. Egyszer csak valaki kopogtatja a hátam. A vén grófnõ volt, fekete pálcika volt nála mindég és piros ridikül. Mindenkit ismert a faluban. „Te kis Kepics! Miért sírsz?” – kérdezte. „Azért, mert nem akar nagyanyám nagyvonalú irkára pénzt adni”. ”Adok én, adok én.” –mondta. Mentem utána mint a pulikutya. Kinyitotta a szekrényt, kivett egy fehér pénzt s ideadta nekem. Azt sem tudom megköszöntem-e vagy nem. Mentem a boltba, kértem nagyvonalú irkát, meg cukorkát, tudtam én hogy kitelik a fehér pénzbõl. A visszajárót a csûr gerendájára rejtettem. Mutatom a nagyanyámnak az irkát, megint kergetni kezdett a seprõnyéllel. Alig mentem fel az iskolában, nyílik az ajtó – nagyanyám jött be. Beárult a tanítónak. Erre a tanító jól elverte a fenekem bottal.

Mikor anyám hazajött a mezõrõl, kiment fejni. Nagyanyám utána ment, elmondta mi történt. Hazamentem, anyám bejött a fejésbõl s a tejszûrõvel jól elverte a fejemet. Háromszor kaptam a fehér pénzért.”

Mint említettem, Feri bácsi a herceggel nõtt fel: „Jó fiú volt. Együtt ültünk a szamáron. Télen együtt szánkóztunk, 5-6-7 szánkót összekötöttünk, s a herceg a kanyarban úgy irányított, hogy felboruljunk. Lakodalomba is együtt jártunk. Mindig õ jött elsõnek. Szerette nagyon a töltött káposztát. Szerette a lányokat is. Repülõjével ijesztgette a nagyerdõn a csordát. Volt egy piros kocsija. Olyan sebesen ment vele, amikor hallottuk, hogy jön, nem mertünk az országút közelébe menni. Egyszer Fényeslitkén a cigányok vályogot vetettek. Az egyik cigányt beültette kocsijába, felvitte Budapestre és megmutatta milyen egy vályogvetõ cigány. A fia egy éjszaka született az én fiammal. A hercegnõ ide jött, a karos ládára tettük a két gyereket. Az övére azt mondta: „csúnya”, a miénkre: „szép”. Mikor egyetemre járt a fiam még levelezett a herceg fiával. Küldött neki a herceg fia egy öltözet ruhát Amerikából.

 

Csuka Ferencné Róza néni

Róza néni 84 éves, nehéz élete volt. Árván nevelkedett. A kastélyban 13-18 éves koráig szolgált. „Szobalány voltam, és segítettem a grófnõnek az öltözködésben. Szép fekete ruhánk volt fehér kötõvel. Munka után mi szolgálók együtt énekeltünk. Néha magunk is költöttünk nótákat, még a grófnõrõl is:

„Dombon van a gróf lakása

Ugat annak három sárga kutyája

Coki Kávé, Pindi, Valdi, kössön láncra a gazdád,

Ne ugasd el a szobalány babáját.”

Egyszer hívatott a grófné: „Rózsika öltözzön át s jöjjön be a szalonba.” Alig mertem bemenni, folyt rólam a víz. 15 vendég volt benn a szalonban. „No Rózsika nincs semmi szégyen! Énekelje csak el nekünk azt a dalt amit rólam költött!”

Háromszor énekeltem el nekik a nótámat, a vendégek 30 pengõt adtak érte.” Róza néni nekem is elénekelte a dalt. Hangja már fáradtan csengett, de csillogó tekintetébõl látszott, hogy fiatal korában vidám nótás lehetett.

 

Z. Tóth Pista bácsi

„Én a herceg fiával nõttem fel. Édesanyám szakácsasszony volt a kastélyban, édesapám a herceg parádés kocsisa volt. Akkor még a kastély körül volt kerítve, olyan volt mint egy paradicsom. Minden nap kiment a sírhoz, mind a 90 kutyája ment vele. Egy rendelet kimondta, hogy akinek 100 tanyája van, annak egy század katonát kell tartania. Neki nem volt 100 tanyája, inkább 90 kutyát tartott. A grófné mindenkin segített, akin csak tudott. Ünnepeken (karácsony, húsvét) ruhát, cipõt vitt a nagycsaládosoknak. A cselédeit is megajándékozta. Szerette a falu is. Aki ide jött cselédnek, az itt maradt. Meg is fizetett nekik. Nagy gazdasága volt.

A kastélykertben ott, ahol ma futballpálya van, régen teniszpálya volt. Itt szórakoztak a vendégek. Volt a kertben egy hatalmas virágház. Olyan óriási növényeket tartottak itt, amelyek csak egy hordónál nagyobb cserépben fértek el. Nyáron ökörrel húzatták ki ezeket a cserepes virágokat. A mai kultúrház végében volt egy jégverem. Télen a befagyott Tiszából vágták a jeget, hozták a verembe. Leraktak egy sort, ezt letörekezték, lesózták, úgy rakták rá a másik sort. Innen hordta az egész falu a jeget nyáron.

A kapuépületben lakott egy bolondos gróf – õ is a családhoz tartozott. Mindig görbe bottal járta a falut. Volt egy inasa is.

Miklós hercegnek a legelõen volt a repülõtere, a mai nagybolt környékén pedig a hangár. A legelõn leszállt, összecsukta a gép szárnyait és két nagy ökörrel húzatta be a hangárba. Nagyapám õrizte a repülõteret. 1938-ban amikor tüzet rakott, elszunyókált s a tûz belekapott a ruhájába. A grófnõ bevitette a kórházba, de egy hét után meghalt. Miklóst bolondos hercegnek nevezték a faluban. Olyan alacsonyan szállt gépével, hogy levitte a kéményeket, szétszalasztotta az arató cselédeket, felborította a kévéket. Nem nagyon haragudtak rá az emberek – megszokták hogy ilyen szeszélyes. Nem sokat tartózkodott õ itthon, nem törõdött a gazdasággal, gazdatisztek kezelték azokat. Ha valamit fizetni kellett, fizetett az anyja.

A herceg fiával Palival mindennapos jó pajtások voltunk. Ott ettem vele a kastélyban, együtt játszottunk. Miután kiment Amerikába sokáig leveleztünk. 1950-ben küldött egy csomagot is, akkor már hajós kapitány volt.”

Pista bácsi szívesen beszél a régi idõkrõl. Van egy kis doboza, abban gyûjti a fontosabb iratokat. Abban õriz egy újságcikkeket Odescalchi Miklósról. Megõrizte édesapja parádés zubbonyát is, mely piros gallárral és fényes gombokkal van díszítve.

Odescalchi Pál leánya már járt Tuzséron a kastély leégése után. Pista bácsi mutatta be neki édesapja gyerekkori életének helyszíneit.

 

Dr. Török Dezsõné, Doktor néni

„1952-ben kerültünk ide. Pálma néninél dolgozott Székely Ilonka néni, aki késõbb nálunk takarította a rendelõt. Így kerültünk kapcsolatba Pálma nénivel. Vele volt még Relli néni egy komornája, azelõtt halt meg angol társalkodónõje, akinek az volt a szokása, hogy szivarozott és fél liter pálinkát megivott naponta. Relli néni sokáig vele maradt. Sokat mesélt az életérõl. Margit lánya ekkor már Pesten élt. Hosszú ideig leveleztem vele. Egy alkalommal meghívott Ausztriába, megmutatta, hol lakott. Révész Lászlóval (mostani polgármester) mentünk ki. Margit egyébként férjhez ment Apponyi Györgyhöz, két gyermekük született: Éva és Albert. Fia Belgiumban újságíró lett. Éva néhányszor már volt Tuzséron. Sosem éreztem rajtuk az arisztokrata büszkeséget – összegzi Doktor néni visszaemlékezéseit – mindenkit szerettek, mindenki igyekeztek segíteni, még Miklós is odaadta volna saját takaróját a szegénynek.”

Az idõs emberek visszaemlékezéseivel szerettem volna egyrészt kiegészíteni, másrészt életszerûbben bemutatni a Lónyay-Odescalchi család történetét. Ezt a célt szolgálták az idézett naplórészletek is. Tuzséron bármelyi idõs ember szívesen emlékszik vissza a családra. Néhányan tárgyi hagyatékot is õriznek róluk. Emlékük tehát még ma is él a tuzséri nép körében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IV.           FEJEZETEK A KÖZSÉG XX. SZÁZADI

TÖRTÉNETÉBÕL

 

IV/1. ÉLET A XX. SZÁZADBAN

            A XX. század fõbb történéseirõl, világrengetõ katasztrófáiról, azoknak következményeirõl részletesen beszámolnak a különbözõ történelmi könyvek. Arról azonban hogy ezek az események hogyan érintették a Tisza-menti kis falu életét – nemigen olvashatunk.

Az idõs emberek emlékezetében kitörölhetetlenül, ma is frissen élnek a múlt eseményei. Visszaemlékezéseik tükrében alkothatunk képet a tuzséri szegénynép életérõl.

A század elején nagyon nagy volt a szegénység ezen a vidéken. Majdnem minden határmenti föld az uraság kezén volt. A nép az uraságnál dolgozott. Az 1910-es évek elején is csupán néhány falusi parasztnak volt földje, azt is az uraságtól kapta úrbér fejében. Minden héten meghatározott napokon kellett dolgozni az uraságnak, s ezért kaptak 1 –1 hold földet, amin már meg tudták termelni a legfontosabb terményeket.

Az 1910-es években aztán a tuzséri uradalom eladott a falu lakosságának több száz hold földet. Vette volna a szegény paraszt, de nem tudta kifizetni. A bankhoz fordultak hitelért, s abból fizették ki. Pénzt azonban továbbra sem tudtak elõteremteni, pedig a hitelt törleszteni kellett. Ekkor indult el a kivándorlási hullám Amerikába. Szinte minden népes családból kiment valaki, hogy az ott keresett pénzbõl ki tudják fizetni a hitelért kapott földet ill. újabb földeket vásároljanak.

Ha egy családban több fiú volt, akkor egy itthon maradt segíteni az apjának a földmûvelésben, a többiek pedig kimentek Amerikába. Az utazási költség fedezése egy tehén árába került, mégis sokan választották ezt az utat.

Minden áron földhöz akartak jutni, hiszen ez volt a megélhetés alapja. A földdel nem rendelkezõ emberek továbbra is az uraságnál dolgoztak, mint summások, béresek és cselédek. A summásokat különbözõ idénymunkákban foglalkoztatták. Minden nap kellett menniük dolgozni, kivéve vasárnap. Évente 20-22 mázsa búzát fizetett az uraság minden summásnak, s minden hónapra 6 pengõt és egy vagy két kiló szalonnát.

A béresek munkájukért jószágtartást és 1 hold komenciós földet kaptak. Két tehenet tarthattak, a takarmányt az uraság biztosította. A földet felszántva kapták a béresek, maguk vetették be, s a házhoz szükséges kukoricát és burgonyát meg tudták termelni. A terményt az uraság hazahordta nekik.

A cselédek a summásokhoz és béresekhez hasonlóan a mezõgazdaságban dolgoztak (földeken, gyümölcsösökben), illetve a házi cselédek a háztartásban. Õk hosszabb idõre szegõdtek, az uraság lakást is biztosított számukra. Nyomoróságos kis tanyák voltak ezek a cselédszállások. 4 lakásos, 1 pitvaros, 1 konyhás házakban laktak. A bejáratoknál volt egy nagy konyha, ebbõl 4 ajtó nyílott 4 szobába, s azokban 4 család lakott. A nagy konyhát közösen használták. Sok cseléd volt a faluban, hiszen nem volt más munkalehetõség. Vagy elszegõdtek az uradalomhoz, vagy vették a batyujukat, s irány Amerika!

Az 1920-as években volt Magyarországon egy kisebb földreform, ekkor elég sokan jutottak földhöz. Létrejöttek a kisparaszti gazdaságok. Egyik fõ termény a burgonya volt. Burgonyából szeszt is fõztek. Az uraságnak volt egy szeszgyára a Kálonga-tanyán. Ott is sok embert foglalkoztattak.

A növekedõ gyerekeknek, fiataloknak sem volt könnyû dolguk. Elvégezték a 6 elemit s mentek a gazdaságba dolgozni. A kisebb gyerekek minden nap kihajtották a libát, jószágot, tehenet a rétre legelni. A gallyakat szálanként összeszedték, az apjuk összekötötte, kötélbe, csomóba fonta, majd lassanként eltüzelték.

Az aratás nagyon nehéz munka volt. A 9 éves gyerekek már kévéket kötöttek, markot szedtek.

Játékuk nem nagyon volt: labdáztak, gomboztak, földre rajzolt kockák segítségével játszottak. Csoportokba verõdtek, egy csoportban 14-en is voltak. Jobban összetartottak, mint a mai gyerekek. A lányok kézimunkáztak, szõttek, fontak. Õsszel megkezdõdtek a kendermunkák. Szinte minden család termesztett kendert, amit augusztusban tavakban áztattak. (Csobai). Aztán következett a tilólás (pozdorja eltávolítása), majd a gerebeneken történõ tisztítás. Így lett a kenderbõl szösz, amit felmenõ fonalnak fontak meg. A szöszös munkákat kora õsszel végezték, késõ õsszel kezdõdött a fonás. Volt akinek kerekes fonója is volt. Egész télen fontak. Tavasszal aztán újra kezdõdtek a földmunkák.

Az emberek önellátóak voltak, mindent maguknak készítettek. Elõállították a zsákot, lepedõt, törülközõt, férfi ingeket stb.

A lányok maguknak készítették a kelengyét. A II. világháborúig eladásra is készítettek kézzel szõtt darabokat. Voltak olyan cigányasszonyok, akik a hátukon hordták és árulták az akkoriban divatos kelméket: a kartont  és a flokont. Ha egy falusi lányka divatos ruhát akart varratni, vett 3 m kelmét, de azért 6 m vásznat kellett adni. Mennyit kellett ahhoz fonni meg szõni egész télen!

Szórakozási lehetõségük a fonókban, bálokban nyílt a fiataloknak. Akkor még szigorú erkölcsös életet követeltek. A bálba a lány nem mehetett egyedül, kísérte az édesanyja vagy egy idõsebb testvér. Udvarolni csak meghatározott napokon lehetett: kedd, csütörtök, szombat. Udvarlás után a lány kikísérte a fiút a kapuig, de csak pár percig maradhatott kint. Ha a fiú már komolyan udvarolt, a lány kiadta a szép, kézzel varrott jegykendõt. A fiú hazavitte, megmutatta a szüleinek, akik elmentek megkérni a lányt a szülõktõl.

Miután jegyesek lettek, együtt vették meg a komolyabb ruhadarabokat pl.: a fekete kosztümöt – ami egy egész életen át eltartott a szegény asszonykáknak.

Az esküvõre a võfély hívta meg a rokonokat, ismerõsöket. Tuzsérnak volt egy sajátos võfélye, az ment minden házhoz pántlikával a kezében – úgy hívogatott. A násznép össze is hordta a kellékeket a lakodalomba: csirkét, tojást, cukrot stb.

            A szegény ember élete a háború alatt még nehezebb lett. A férfiakat behívták a frontra, a gazdálkodás terhe az asszonyok és gyermekek vállára szakadt. Tuzséron elég nagy számú zsidó lakosság élt, kb. 90 fõ. Amikor a német hadsereg 1944-ben megszállta Magyarországot, a zsidókat üldözni kezdték. Elõször még csak a sárga csillagot kellett nekik hordani. Voltak, akiket elküldte munkaszolgálatra a frontra. Lövészárkokat, bunkereket kellett nekik ásni. 1944 nyarán megkezdõdött a tuzséri zsidóság deportálása. Egy-két napi élelemmel s a legszükségesebb ruházattal összegyûjtötték õket a zsidó templomban (Tiszavégben volt), majd falusi szekerekkel vitték a kisvárdai gettóba. Akiket aznap nem tudtak elszállítani, azokat a leventék õrizték, hogy  meg ne szökjenek. Házaikat piros viaszpecséttel lepecsételték. Az elöljáróság rekvirálta a javaikat. Kisvárdából Auschwitzba szállították a tuzséri zsidókat, mindössze 10 jött vissza a faluba a háború után.

A háború szele csak 1944 õszén érte el ezt a falut, amikor bejöttek az oroszok. A fõ haderõ Sátoraljaújhely és Királyhelmec felé vonult, Tuzséron a Mándok felõl érkezõ hadtest állomásozott. A németek az agárdi vonalon beásták magukat s kb. egy hónapig állt itt a front. Az oroszok megszállták a falut, elvettek mindent, amit csak lehetett. Ezt megelõzõen a német hadsereg volt a faluban. Megbízottjaik sorra járták a házakat és meghatározták, hol hány fõt fognak elszállásolni. Nem így az orosz. Nem kérdezték, hol van hely, rögtön beszállásolták magukat a házakba, szobákba.

Révész G. Albertné, Lolika néni így emlékszik vissza erre az idõszakra: „A mi udvarunkon volt egy magtár, az egész udvart ellepték az oroszok. Bementek a szobába; az egyik lefeküdt, a másik borotválkozott. A harmadik – egy szakács – a magukkal hozott, féli megpucolt libákat berakta egy nagy lavorba, s úgy fõzte meg. Én még jól tudtam szlovákul, tolmácsoltam nekik, meg fõztem rájuk egy álló hónapig. Esténként meg átmentem a kisfiammal a szomszédba aludni. Ez volt az igazi hadiállapot.”

Különös riadalmat okozott a nép számra a sztalin – gyertyák fényessége. Megjelent egy repülõraj, s annyi világító testet dobott le, hogy a nagy világosságban a tût is meg lehetett látni a földön. Még Csap is látszott a fényben. Ennél is félelmetesebb volt a sztalin – orgonák hangja, amikor egymás után engedték le a lövedékeket. Tuzsér szerencsésen átvészelte ezt az idõszakot. Egyetlen boma csapódott be csak a faluba.

Községünkbõl a háború idején többen orosz fogságba estek. Köztük volt a nagyapám is. Õ így mesélte el történetét: „Még az oroszok bejövetele elõtt az összes leventét berendelték Mándokra, hogy megmenekítsenek minket elõlük. Gyalog mentünk át a tiszai hídon Záhonyba, s indultunk Sátoraljaújehely – Miskolc felé. Többen megszöktek közülünk, - én is -, de haza már nem tudtunk menni, mert akkorra már megszállták a falut az oroszok. Zemplénagárdon tartózkodtunk egy ideig. Aztán jött egy rendelkezés, hogy 18 évtõl mindenki hadköteles. Így a 18 éven felülieket besorozták a hadseregbe. Egy másfél hónapi kiképzés után tiszta új katona ruhában vittek minket a frontra, a Magas-Tátra északi lábához. 12 napig harcoltunk az élvonalban, amikor az oroszok bekerítettek minket. Fogságba estünk. Ez 1945. márc. 28-án történt. Én csak 7 hónapig voltam oda, mások 2-3 évig is. Lesoványodva, erõtlenül érkeztünk haza.”

Nagy volt a szegénység a háború alatt, szerencsére a tuzsériak sok krumplit termeltek, így nem haltak éhen. Bizony elõfordult, hogy napokig csak krumplit ettek az emberek. Egyes élelmiszerekbõl annyira kevés volt, hogy jegyre adtak pl. cukrot. Havonta csak 1 kg cukrot kaptak személyenként.

Már a háború alatt megkezdõdött a terménybeszolgáltatás a katonák és városok ellátására. A földek nagysága szerint határozták meg, hogy kinek mennyi búzát kell beadni. Sõt tojást, élõállatot, s disznóvágás után zsírt is kellett beszolgáltatni.

            A háború után 1945-ben az uradalmi birtokot felosztották a cselédek között. Ezek az emberek nagyon megörültek a birtoknak, de nem tudtak vele mit kezdeni; nagyon kevesen értettek a gazdálkodáshoz.

A nagybirtokok felosztásával megnõtt a törpebirtokosok száma. A magángazdálkodás még 1960-ig tartott.

A Rákosi korszakban a terménybeszolgáltatás óriási méreteket öltött. A Rákosi gazdaságpolitika fõ profilja a nehézipar elsõdleges fejlesztése volt. Tönkre tették a mezõgazdaságot, a piacra termelõ nagy és középbirtokokat. A kisbirtokosok nem tudták ellátni a piacokat, az ország teljesen, élelem nélkül maradt. Ezért alakították mindenkinek a vagyonához mérten a beszolgáltatásokat. (Tojás, húsmennyiség – élõállat, termény).

Nagyon kevés terményt hagytak a termelõknek, egy évre mindössze 2 mázsát személyenként. A cséplõgépek mellett ott volt a beszolgáltatási hivatal megbízottja, aki irányította a beszolgáltatást.

Annyi búzamennyiséget hagytak meg, hogy a fõzéshez szükséges lisztet éppen hogy csak fedezte. Nem volt mibõl kenyeret sütni, a faluban kenyérért jártak a boltba. Már hajnali 2 órakor odaültek a boltajtóhoz azért a kis darabka fekete kenyérért. Akik a vasútépítésnél dolgoztak, Budapestre jártak kenyérért. Volt, aki hátizsáknyit hozott. A gazdaságokon gyapotot, dohányt kellett termelni az ipar fejlesztése érdekében.

Az uradalmi nagybirtokok kisajátításai után következett a középparaszti gazdaságok fölszámolása. A 15-20 holdnál több földdel rendelkezõket kulákoknak nevezték, nevüket fölvezették a kuláklistára. Megkezdõdött a kuláküldözés. Javaikat, földjeiket elvették, megverték s internáló táborokba szállították õket. Faluról 1-2 családot internáltak. Tuzsérról Bethlendyt, a volt fõjegyzõt. Tuzsér ezt az idõszakot is szerencsésen megúszta. Volt olyan párttitkár, aki munkácsi származású volt, de Tuzsérra nõsült. Nagyon rendes ember volt, igyekezett segíteni az embereken; nem dobta oda õket prédának, mint ahogy Agárdon történt.

Lolika néni így számol be arról az idõszakról: „Mi külön üldöztetésben részesültünk. A nevünkön 15 kat. Hold föld volt, de az egész vagyon 80 holdat tett ki. Volt fûszerüzletünk, hentesüzletünk és egy magtárunk is. Az üzletet elvették, odaadták egy suszternak, csupán egy ajtó választotta el tõlük a hálószobánkat. A hátunk mögött lévõ magtár lett a terménybegyûjtõ, s mi középen lettünk összeszorítva. Nem lehetett külön életet élni. Azért is költöztünk más helyre.

Egy másik rokon házában telepítették a jegyzõt. Odaadták neki a két elsõ szobát, elõszobát, spaizt. A 8 tagú családot egyetlen helyiségben helyezték el. Nehéz idõk jártak akkor a nagygazdákra. Soha nem lehetett tudni, hogy mikor jönnek az emberért, mikor verik meg s mikor viszik el õket. Házkutatás alkalmával mindent felforgattak. Egyszer vettem 20 kg diót, még azt is elvitték. Nem hagytak meg nekünk semmit sem. Fájó emlékek ezek, nem szeretünk róla beszélni, jobb ezt elfelejteni.”

A faluban 3-4 család számított kuláknak. Földjeink nagy részét 1950-ben fel kellett ajánlani az államnak. Nem csak õk ajánlották föl, hanem a kisgazdák közül is sokan , mert nem bírtak  eleget tenni a terménybeszolgáltatásnak.

A Rákosi-korszak további törekvése volt a kisparaszti földek szövetkezetesítése. Tuzséron az elsõ szövetkezet 1949-ben alakult meg Béke Tsz néven a Kálonga-tanyán. 1950-ben a faluban is létrejött egy tsz Vörös Csillag néven. Mindkét szövetkezet zömét a volt uradalmi cselédek alkották, akik maguktól nem nagyon tudtak gazdálkodni. Hozzá voltak szokva, hogy õket eddig gazdatisztek irányították, azt csinálták, amit mondtak nekik. Most nem volt a szövetkezetben egy gazdasághoz értõ ember sem, aki útba igazította volna õket.

Ekkor határozta el Révész Kálmán és Révész G. Albert családja, hogy belépnek a Vörös Csillag tsz-be. Így történt, hogy 1950-ben beadták földjüket, s hozzákezdtek a gazdaság helyreállításához. Elvégezték az összes tavaszi s nyári munkát, de a pártvezetõség nem nézte jó szemmel tevékenykedésüket. Õsszel kizárták õket nehogy „kulák befolyás” alá kerüljön a szövetkezet. A földeket nem adták vissza, majd csak 1953-ban, a Nagy Imre korszakban. Így semmizték ki a volt nagygazdákat.

Az 19653-56-ig tartó Nagy Imre-korszak enyhítõ körülményt jelentett a parasztgazdák számára. Megszüntette az internálásokat (ekkor kerül haza Bethlendy Ferenc is), csökkentette a beszolgáltatásokat, leállította az erõszakos tsz-szervezést. Újra beindul a termelés a gazdaságokon, mert a magyar paraszt éveken belül képes újat teremteni, ha van lehetõsége.

A tanyai tsz 1956-ban feloszlik, ill. beolvad a Vörös Csillag-ba. 1960-ban megindul az egész falura kiterjedõ új szövetkezesítés. Ez nagy propagandával történt. Kisvárdáról jöttek az agitálók: pedagógusok, párttagok s jártak házról házra. Megmagyarázták a parasztoknak, hogy az ország vezetõségének döntése szerint át kell térni a nagyüzemi gazdálkodásra, mert ez az elõnyösebb az ország számára. Így többet lehet termelni, többet tudunk eladni külföldnek. Aztán eléjük tettek egy nyilatkozatot, hogy írjanak alá. Egy hét alatt szinte mindenki aláírt. Volt akit véletlenül kihagytak az agitálók. Gyorsan utánuk ment, s kérte, hogy nehogy kihagyják, õ is szövetkezni akar. Féltek az emberek, hogy nem fognak tudni megélni, ha nem lépnek be.

Miután a megbízottak összegyûjtötték az „önkéntes” aláírásokat, jött egy párttitkár, aki közgyûlést tartott a falunak. Elmagyarázta a gazdálkodás menetét. Választottak elnököt, agronómusokat, brigádvezetõket. Révész Kálmán lett az elnök. Az újonnan alakult tsz a Rákóczi nevet kapta.

Ekkor még mûködött a Vörös Csillag is. Az emberek választhattak, hogy melyikbe lépnek be. A két tsz majd 1964-ben egyesült. A cselédség nagy része nem maradt bent a tsz-ben, inkább elmentek ipari munkára. Nem értettek õk a gazdálkodáshoz.

Az átállás nagy lelki traumát okozott az emberekben. Évek múltán is emlegették: „Ez volt az én földem”. A közös gazdálkodáshoz már nem úgy álltak hozzá, mint a magántulajdonhoz. Volt a faluban 2-3 család, akik kimaradtak a szövetkezésbõl. Egyiküket csak így emlegettek: „Maszek Jóska”. Õk továbbra is magángazdálkodók maradtak, de nem érte meg nekik. Földjeiket a lehetõ legtávolabb és a legrosszabb helyen jelölték ki, s nagyon megadóztatták õket.

A termelõszövetkezeti közös vagyont a tagok szolgáltatták be. Bevitték a teheneket, lovakat, sertést, ekét, boronát, szekeret. Két tehén közül az egyiket kellett beadni, lovat mind a kettõt. Így gyûlt össze az állatállomány. Felépült elõször egy nyitott hodály, ott voltak a tehenek, aztán egy szerfás istálló, ahová a sertéseket helyezték.

Még 1960-ban vettek egy traktort is, lassan megindult a gépesítés. Ekkor kezdtek már mûhelyeket is építeni.

A munka értékét elõször munkaegységekben mérték. Egy átlag dolgozó 1-2 munkaegységet keresett egy nap. Hó végén nem adtak fizetést, csak elõleget. Munkaegységenként 10 Ft volt az elõleg. Például ha valakinek 30 munkaegysége volt egy hónapban, akkor 300 Ft-ot kapott. Az elõleget a bank utalta. Amikor az év végén a megtermelt terményt értékesítette a tsz, akkor elõször a bankot fizette ki (kamattal együtt), aztán félretettek bizonyos összeget kulturális alapra, sport alapra stb. Még biztonsági tartalékra is kellett hagyni a következõ évre. A megmaradt összegbõl kiszámították mennyi egy munkaegység értéke s abból levonták a 10 Ft elõleget. Így egy összegben fizették ki a tagokat év végén zárszámadáskor, aszerint, kinek hány munkaegység volt. 1960-ban 40 Ft volt egy munkaegység, 61-ben 60 Ft, 63-ban 95 Ft. (Késõbb áttértek az órabérre). Ez is mutatja, hogy évrõl évre nõtt a termelés, jól gazdálkodott a tsz.

Az emberek hozzászoktak a közös gazdálkodáshoz, könnyebb lett az élet. Biztonságot jelentett az a kevéske nyugdíj is, amit kaptak.

Az iparosodás megindulásával sorra létesültek a falu határában a különbözõ ipari üzemek, melyek munkalehetõségeket kínáltak. Így a foglalkoztatottak aránya megoszlott az ipar és a mezõgazdaság között. A mezõgazdaságban dolgozók aránya azonban mindig alacsonyabb volt.

Változnak az idõk! Ma a földek újra magántulajdonban vannak. Megváltozott azonban az emberek földhöz való viszonyulása is. Az 1993-as földosztáskor sokan lemondtak az õket megilletõ földterületekrõl, elfelejtették milyen nehéz volt a megszerzése annak idején. Amerikába kellett kimenni, hogy egy kevéske földhöz jussanak. S mennyit kellett ahhoz dolgozniuk, hogy az  életfeltételeiket megteremtsék!

A történelem órán tanult tények e visszaemlékezések nyomán válnak életszerûvé. Szívesen beszélnek az idõs emberek küzdelmes életükrõl, s várják, hogy kérdezzük õket.

A mi feladatunk a kérdezés, az övéké – az emlékezés.

(Írtam Révész G. Albertné és Révész P. Albert elbeszélése alapján.)

IV/2. A CIGÁNYSÁG MÚLTJA, JELENE

            1A cigányok õshazája Indiában, a mai Pandzsab környékén volt. Ott még együtt éltek, egy nyelvet beszéltek, együtt vándoroltak. Törzsi nemzetségi szervezetben éltek. Az õshaza elhagyására a mohamedán hódítás kényszerítette õket. Feltételezés szerint a XI.-XIII. sz.-ban jutottak el a bizánci birodalomba, ahol hosszabb ideig tartózkodtak. Ezt igazolja az a tény is, hogy nyelvük nagy számban tartalmaz görög jövevényszavakat. Vándorlásuk során ugyanis a különbözõ országok nyelvébõl átvettek szavakat, s ezeket beépítették saját nyelvükbe. A törzsek, nemzetségek a vándorlás folyamán eltávolodtak egymástól, így az egyes törzsek sajátos nyelvi dialektust vettek föl.

Magyarországon két nagy csoportban érkeznek a cigányok. Az egyik csoport még az 1400-as évek elején. Õk a kárpáti cigányok, Európa minden országában megtalálhatók. Az 1850-es évektõl Oláhország felõl érkezik a második nagyobb csoport, az oláhcigányok. Õk õrzik legerõsebben a cigány kultúrát és nyelvet.2 Tuzséron igen nagy számban élnek a cigányok. Számuk 1168-ra tehetõ, az összlakosságnak 33 %-át alkotják.

Községünkben már az 1800-as évek elején  is megfordultak vándorló cigányok, de ezek még nem telepedtek le. Az elsõ letelepedõ cigány családok az 1900-as évek elején jelentek meg a faluban. Alapvetõen négy család (Setét, Jónás, Balogh, Ivan) alkotta a cigány lakosság magvát. Mindegyiknek volt beceneve: Setét Gyula – Vera Gyula, Setét József – Sinyák, Jónás Albert – Gatyás Albi, Balogh Antal –Tóni, Balogh Károly – Kuku Karcsi, Iván Lajos – Zsiros, Iván József –Jankó.

Elõször a vasút túloldalán a fatelep mellett laktak, késõbb beköltöztek az Újfaluba is. 1946-ban kerültek a jelenlegi Diófás utcára, akkor még Dankó – telepnek hívták. Közülük 1950-55 között három család visszaköltözött az újfaluba a Dózsa György útra. (Jelenleg négy blokkban élnek a falu szélén. A cigány telepen, az Újfaluban a Zsaró közben és a Márta útján, valamint 5-6 család szétszórva a faluban.)

Ezek a cigányok még nagyon rossz körülmények között éltek. Putrikban laktak, amelyeket deszkákból készítettek, falit sárral tapasztották, tetejét szalmával fedték. Ágyuk nem volt, deszkából összetákolt, dikónak nevezett alkalmatosságokon feküdtek. Igénytelenül éltek. Ritkaságnak számított, ha valakinek volt asztala. Tapasztott kályhákban tüzeltek, amelyek füsttel töltötték be a helyiséget. Higiéné szempontjából nagyon hátrányos helyzetben voltak.

Munkaviszonyuk nem volt, így jövedelemmel nem rendelkeztek. Nyáron fõleg vályogvetéssel foglalkoztak. A férfiak egy nagy gödörben állították elõ a vályogot: szalmával és törekkel keverték össze az agyagos sarat, az asszonyok pedig formázták a téglákat. Végül a napon megszárították s ezt adták el a magyaroknak, mint olcsó építõanyagot. A vályogvetés tipikus cigány foglalkozás, melyhez nagyon jól értettek a romák. Az asszonyok rendszeresen házaltak, kéregettek, a „zsákmányt” kötényükben vagy a hátukon hordott batyukban vitték haza.

Nyári idényben a mezõgazdaságban is adódott számukra alkalmi munkalehetõség. Eljártak napszámba almát, krumplit szedni, stb. Télen seprût kötöttek, vesszõ- ill. gyékénykosarakat  fontak, s ezeket értékesítették a faluban. Rendszerint élelmiszert kaptak érte, de jobbik esetben pénzt is. Ebbõl tengették magukat. Foglalkoztak még teknõvájással, fazék foldozással, patkolással is. Néhányuk gombot készített, mások csengõt öntöttek. Voltak kupec cigányok, akik jó kis hasznot húztak ebbõl a foglalkozásból.

A cigányoknak volt egy megbízottja, egy vezetõ: a cigánybíró. Õ vállalta föl a különbözõ munkákat pl.: a vályogvetést. Õ osztotta ki a munkát a családok között. Õ képviselte a cigányok ügyét, hozzá jöttek tárgyalni a csendõrök. A tuzséri cigánybíró Balogh Antal édesapja volt, akit Pipi bácsinak hívott mindenki. A tanácsi rendszerben tanácstag lett, de ugyanazt a funkciót töltötte be, mint cigánybíróként. Írni, olvasni nem tudott. Tájékoztatási, tanácsokozási joggal vett részt a falu vezetõségében.

A tuzséri cigányok nem mûvelik sajátos kultúrájukat. A cigány nyelvet csak ketten beszélik a faluban. Régebben több népszokás élt köreikben. Ezek közül ma már csak a temetkezési szokásaikat tartják. Ha meghal valaki, lámpagyújtástól kivilágos reggelig virrasztanak. Közben énekelnek, mesélnek, isznak is, ha van mit. A virrasztásra az összes cigány elmegy, néha még össze is verekednek. A cigányok félnek a halottól. A halott ruhadarabjait, kedvenc tárgyait, sõt ennivalót, pálinkát is raknak a koporsóba, hogy a túlvilágon ne lásson szükséget. (Egyébként ez jogi népszokásként élt a magyar nép körében is.) Halottak napján s egyéb ünnepeken (karácsony, húsvét) különbözõ ételeket tesznek ki az ablakba – mind a mai napig – hogy a halott, aki elmegy oda, részesedjék az ünnepi lakomából. Ha a halott zenész volt, zeneszóval kísérik a temetõbe, s ott is elmuzsikálják kedvenc nótáját.

Összejövetelek alkalmával tûz köré ülnek úgy mulatnak, szórakoznak.

Mûködik Tuzséron egy hagyományõrzõ cigány együttes is, Balogh Mihály vezetése alatt. Az együttes 22 tagú, van benne óvodáskorú és középkorú is. Az óvodáskorú gyerek hamarabb tud táncolni mint beszélni. „Benne van a vérében a zene iránti fogékonyság, tehetség.” Több alkalommal léptek már föl az ország különbözõ tájain. Voltak a budapesti Közgazdasági Egyetemen. Nagykállóban egy országos versenyen I. helyezést értek el. Havonta kétszer-háromszor gyakorolnak. Tavaly négyszer vendégszerepeltek. „Ez azonban kevés ahhoz, hogy a cigány hagyományokat megõrizzük, többet kellene gyakorolni.” – mondja Balogh Mihály, aki az önkormányzati képviselõtestületének tagja, s egyben az Etnikumi Bizottság vezetõje. Szoktak hívni vendég együtteseket is, ilyenkor az összes cigány eljön. Mûsor végeztével táncolnak, szórakoznak. Mulatós nép a cigány nép. Nem törõdnek a holnappal, a jelen pillanatnyi hangulatai, indulatai határozzák meg életüket. Tudnak sírni is, de a következõ pillanatban már nevetnek. Talán ennek az életfelfogásnak köszönhetõ, hogy oly nagy számban elszaporodtak. Nem veszik magukra a megélhetés gondjait.

Az 1960-as években az iparosodás megindulásával javult a cigányság helyzete. Az akkoriban megalakuló vállalatok (Erdért, átrakó) munkalehetõséget kínált fel e népréteg számára is.

1975. január 1-én a Dankó – telep „telep” jellege megszûnt, az utca Diófás néven fut tovább. A munkaviszonyban lévõ családok lakást építetek szociális kedvezménnyel. OTP hitel segítségével. Ezenkívül a tanács 8 db szociális bérlakást építtetett. A Diófás utat közmûvesítettek: van villany, vízszolgáltatás, csapadékvíz elvezetés, kövesút.

1990-es évek elején kialakítottak még ez utcasort, a Diófás úttal párhuzamos Nyárfás utat. A telkeket mára már mind beépítették. Az életkörülmények javulása ellenére a cigány családok életmódjukkal nem segítették elõ környezetük épségben maradását. Lakásaikat nem tartják tisztán, kertjeiket nem gondozzák. Természetesen vannak olyanok is, akik rendelkeznek szakképzettséggel, a s rendszeres szorgalmas munkájukkal a mai igényeknek megfelelõ életkörülményt  tudtak maguknak teremteni. Õk már nem érezték jól magukat az elhanyagolt környezetben, lassan betelepültek a község több utcájába. Ma már mindenütt föllelhetõk az egész településen.

A rendszerváltással a társadalom kapitalista berendezkedésre való áttérése megnehezítette a cigányság helyzetét is.

A létszámcsökkentés során elsõsorban a szakképzetlen cigány munkásokat bocsátották el az üzemek  és vállalatok. Ennek következtében a halmozottan hátrányos helyzetû családok 80 – 90 %-a csupán a családi pótlékból és önkormányzati jövedelempótló segélyekbõl él. Megélhetésük biztosítása nem könnyû feladata az önkormányzat számára. Ennek érdekében indították be 1993-ban a földprogramot, amelyre 2 millió Ft-ot kaptak a Népjóléti Minisztériumból. Az önkormányzat jelképes összeg ellenében bevetett földterületet adott az arra vállalkozó cigányoknak mûvelésre.

A földprogram ma is eredményesen mûködik. Rendszeres munkavégzésre szoktatja a cigány családokat, csökken a lopások száma, kevesebben kilincselnek segélyért. Ezen kívül nevelõ, összetartó hatása is van a programnak. Az idén terv szerint elindítják a vályogtetõ programot, melyre pályázat útján 300 000 Ft-ot nyert az önkormányzat. Ez az intézkedés nem biztosítja a megélhetés, csupán kiegészítõ jövedelemként szolgálnak.

A cigányság hátrányos helyzetének legfõbb oka a szakképzettség hiánya. A felemelkedés útja ez lenne számukra: szakma elsajátítása és rendszeres, szorgalmas munkavégzés. A tanuláshoz az önkormányzat és az iskola minden segítséget megad. Ingyen étkeztetik õket, rendszeres nevelési és tanszersegélyt kapnak. A külsõ segítség azonban kevés. Ingerszegény környezetbõl jönnek, ahol semmiféle motivációt nem kapnak a tanulásra. Éppen ezért oktatásuk nagyon nehéz feladat. Léteznek cigány osztályok, amelyikben egyénenkénti differenciált oktatásra van szükség. Az alsó tagozatban magasabb a tanulói létszám, felsõ osztályokban egyre gyakoribb a lemorzsolódás, túlkorossá válás.

Az általános iskolai oktatásuk a tankötelezettség miatt biztosított. Késõbb azonban saját döntésük szerint alakul az életük. Sajnos legtöbben nem tanulnak tovább, korán „családot alapítanak”.4

A cigányság helyzete fölött nem lehet szemet hunyni – vélekedik Révész László polgármester. Tudomásul kell venni, hogy itt élnek s tolerálni kell õket. A cél az lenne, hogy piacképes munkaerõt képezzünk belõlük. Ennek megvalósulása esetén sem lehet 15-20 év távlatában nagy eredményeket várni, hiszen a kapitalista társadalmi rendszerbe a cigány munkaerõnek nincs jövõje. Éppen ezért – hogy jelenlétük a település számára elviselhetõ legyen – egyelõre a szociális hálót látom megoldásnak – vagyis: társadalomnak kell eltartani a réteget. Ennek jegyében történt és történik a különbözõ programok, segélyakciók beindítása. A közigazgatási eszközökön kívül rendkívül fontosnak tartom a karitatív tevékenységeket, s ebben nagy szerepe van az egészségügynek, iskolának és egyháznak. Csak így érhetõ el, hogy ne fajuljon el a cigányok – magyarok közötti feszültség.”

            A cigányság helyzetének kérdése nem tekinthetõ megoldottnak. A külsõ segítség elengedhetetlenül fontos, de önmagában kevés. Ahhoz, hogy életük helyes mederben folyjon tovább, olyan belsõ gyökeres változásra lenne szükségük, amely tetteikben, életvitelükben válna nyilvánvalóvá.5

 

IV/3. KULTÚRTÖRTÉNET

            A kultúrának nagyon fontos szerepe van a társadalomban a különbözõ települések életében. Közösséggé formálja az embereket, sajátos vonásokat kölcsönöz a helyiségnek, melybe gyökerezik, melybõl kinõtt, segítve annak fejlõdését. Kulturális életrõl községünkben az I. világháború elõtt egyáltalán nem, a két világháború közt alig-alig beszélhetünk. A föld és az azon való állandó munka volt a meghatározója az emberek életének, kulturális igényeik nem voltak. A sok munka mellett könyvet szinte soha nem vettek a kezükbe. Jellemzõ falusi összejövetel volt a „szösztörõ” (a kendert meztelen talppal törték, dörzsölték). Utána csoportos játék kezdõdött pl. „Kútba estem”, „Tetszik-e szomszéd”….

Rádió 10 volt a faluban, újság (Kisújság, Vasárnap, Pesti Hírlap) kb. ugyanannyinak járt. Ivóvizük nem volt az embereknek, a Tiszáról hoztak vizet, mondván majd megszáll.

A háború után lassan megindul a kulturális élet. Kezdõdött azzal, hogy 1946-47-ben Belényesi Gizella kezébe vette a fiatalság irányítását. Négy gimnazista fiú és néhány leány összefogásával színjátszó kört alakított. Az elsõ színdarabot pünkösd vasárnapján adták elõ. A darab címe: „A fehérvári huszárok” volt. Nagy sikere lett az elõadásnak. Így indították el a közösségi életet a fiatalság körében. Ezek után már teaestéket is rendeztek. 12 lány sütötte a teasüteményeket, melyeket magyar ruhás lányok szolgáltak fel. A talpalávalót Balogh Antal, - Tóni cigány zenekara szolgáltatta.

Különbözõ segélyakciókat, karitatív tevékenységet folytattak pl.: élelmiszer-gyûjtés katonák számra, cigánykunyhók kimeszelése stb.

Aktívan tevékenykedtek a faluban az MNDSZ tagjai is, melynek vezetõje 1950-ben Sovány Jánosné volt. Élelmiszer- és pénzsegélyeket adományoztak, részt vettek a terménybeszolgáltatás szervezésében, gyermeknapon fagylalttal ajándékozták meg a gyerekeket.

A község vezetõi évente többször tárgyaltak az ifjúság, a dolgozók iskolája és a kultúrház megépítésének kérdéseirõl. 1958-ban Gyuris János, 1959-ben Maklári Józsefné lett a népmûvelési ügyvezetõ. Még ebben az évben egy külön bizottság újjáépítteti a színpadot.

Kézimunka-szakkör alakult Tokaji Istvánné és Révész Tiborné óvónõk vezetésével, a színjátszókat pedig Barkóczi Béláné vezette.

Néptáncosok magyar és orosz táncokat mutattak be Rácz Ilona nevelõ vezetésével, aki nyári tanfolyamokon vezetõ képesítést nyert.

Könyvtár is mûködött már, ahol havonta könyvismertetést tartottak. Létrejött a Mûvelõdési tanács, melynek célja a kultúra terjedésének segítése volt.

Az 1960-as évek elején visszaesés mutatkozott a kulturális fejlõdésben, melynek oka a község sajátos helyzetébõl adódott. Nehezebbé vált a fiatalok összefogása. Egyrészt azért, mert egyre többen folytattak közép- és felsõfokú tanulmányokat más helyeken, másrészt az Erdért Vállalat sok fiatal számára nyújtott munkalehetõséget, s ezzel el is szakította õket egy kicsit a falutól. Rétegzõdött az ifjúság. Azóta ez a jelenség még jobban tapasztalható.

Javult a falu egészségügyi helyzete is. Az emberek rendszeres védõoltásokban részesültek, tanácsadásokat tartottak a gyermekes anyáknak. Fokozottabban figyeltek a cigányok egészségügyi helyzetére is.

1964-ben a tsz szakmunkásképzõ tanfolyamot indított, rendszeresen tartottak mezõgazdasági jellegû elõadásokat pl.: a gyümölcstermesztésrõl.

1964-ben két tánccsoportot újjászerveztek, egyik az Újfaluban, másik a faluban mûködött Boros Lilla tanítónõ és Várnagy Katalin óvónõ vezetésével. 1966-ban a tanács új kultúrház építését tervezi, s ezt indokolja a mozihelyiség állagának leromlása is. Ez azonban nem valósult meg, helyette az 1964-69 között helyreállított kastélyt adták át kulturális és egészségügyi célokra. Az átadás 1969. okt. 31-én történt. Helyet kapott többek között a könyvtár, különbözõ klubok tarthatták itt ezután foglalkozásaikat: Agrárklub, Ifjúsági klub, irodalmi színpad és különbözõ szakkörök.

A községi könyvtár két helyiséget kapott: kölcsönzési szoba és olvasóterem céljaira mintegy 90 000 Ft-os költséggel. Megyei és járási összefogással, helyi támogatással három hónap alatt történt meg a szükséges berendezések beszerzése (bútorok, szõnyegek, függönyök, kerámiák). A könyvállomány ekkor kb. 6000 db, értéke 120 000 Ft volt. Természetesen már korábban is mûködött könyvtár a községben. 1956-ban 264 db könyvvel rendelkezett. Elsõ könyvtáros Nagy József volt, aztán 1961-ig Gyuris János. Juhász Jánosné 1962-68-ig vezette a könyvtárat. 1962-ben 958 könyvet tartott számon az intézmény. 1968-ra már 4656-ra emelkedett az állomány. 1968-1973-ig Juhász Tiborné volt a könyvtáros. 1970-ben 12 000 Ft-ért vettek könyveket és 507 olvasója volt a könyvtárnak. 1971-ben már 31 féle napi-hetilap ill. folyóirat jött rendszeresen. 1973-tól rövid ideig Selley Attiláné vezette a könyvtárat, tõle vette át az irányítást jelenlegi könyvtárosunk: Révész Kálmánné, akit hivatalosan 1980-ban neveztek ki.

A kastély 1985-ig adott helyet a könyvtárnak, azóta a volt kiskastély épületében mûködik mind a mai napig. A könyvtár könyvállománya jelenleg 17 000 kötet, 1 mill. Ft-os költséggel. Az elmúlt évi gyarapodás összege 244 kötet 134 000 Ft értékben. Iskolai foglalkozások, irodalmi és más mûvészeti vetélkedõk, versenyek, kiscsoportos foglalkozások ideális színhelye a mûemlék jellegû épület.

A népmûvelés vezetését 1967-ben Nemes Csaba veszi át, aki az 1969-ben megnyíló Mûvelõdési Ház függetlenített igazgatója majd az 1971-tõl a község tanácselnöke lett. A legfontosabb népmûvelési feladat a dolgozók általános és szakmai mûveltségének fokozása volt, valamint a sokoldalú mûvészeti mozgalom kibontakozásának segítése. Közérdeki témákról hangzottak el elõadások. Pártoktatásokat, továbbképzõ-, pénztárkezelõi tanfolyamokat szerveztek, vendég együtteseket hívtak meg a lakosság szórakozási igényeinek kielégítésére. Eredményesen mûködött a dolgozók iskolája (6.-7. osztály elvégzése felnõttek számára). Kézimunka, táncszakkör és irodalmi szakkör is tevékenykedett. Az iskolában énekkar, rajzszakkör és helytörténeti szakkör segítette elõ a tanulók mûvelõdését.

A népmûvelés célja volt a mûvelõdési házban mûködõ klubok tevékenységének segítése is.

1968. november 14-én alakult meg az Agrárklub. (A ma is mûködõ klub történetét késõbb mutatom be, így most nem részletezem).

Ifjúsági klub

A KISZ fiataljai már 1968-ban szerveztek klubfoglalkozásokat, de akkor még nem tudták rendszeresíteni. Ténylegesen 1969. aug. 20-án alakult meg az ifjúsági klub. Klubvezetõ Marczinkó István lett, a vezetõség tagjai: Nemes Csaba, Becze László, Zajc Éva, Jakab Bertalan.

Hetente kétszer jöttek össze a fiatalok. Az egyik foglalkozáson kötetlen program volt (lemezhallgatás, folyóiratok olvasása, tv nézés), míg a másikon kötött témát beszéltek meg. Különbözõ klubtalálkozókat, kirándulásokat szerveztek. Részt vettek a tsz-ben végzendõ társadalmi munkában is. Vidám rendezvények keretében munkálták a közösségi szellemet (Mikulás-est, ifjúsági bál a helyi Orion együttes közremûködésével, közös szilveszter, élménybeszámolók, társasjátékok, asztalitenisz mérkõzés stb.)

1970. január 22-én volt a klub névadó ünnepsége. Sipkai Barna, a fiatalon elhalt József Attila-díjas költõ nevét vették fel, vállalva, hogy megõrzik örökségét. Az ünnepségen jelen volt Sipkai Barnáné és leánya is. A község felszabadulásának 25. évfordulóját méltóképp ünnepelte meg az ifjúsági klub, bekapcsolódva község három napos ünnepségsorozatába. Az évforduló jegyében a járás helytörténeti versenyt hirdetett a községek számára. A 20 fõs csapatba az ifjúsági klubtagok közül is bekerültek néhányan. A verseny eredménye: a tuzséri csapat nyerte meg a 100 000 Ft-os elsõ díjat. A pénzt az 1-es számú óvoda bõvítésére fordítják. A Sipkai Barna Ifjúsági Klub 1970-ben elnyeri a kiváló klub címet. Feladat, munka, szórakozás és mûvelõdés jellemezte a klub fiatalságának életét. A tuzséri ifjúság vezetõ rétegévé váltak. A megye napilapja a Kelet-Magyarország rendszeresen írt munkájukról.

Az irodalmi színpad 1965-ben alakult Nemes Csabáné vezetésével.

Tagjai között szerepeltek: Eszenyi Olga, Tóth József, Komolai Anikó, Babér Klára, Szoboszlai János, Kutasi Jolán és más tuzséri fiatalok.

Évenként átlagosan 3-4 mûsoruk volt. Eredményesen szerepeltek a községek közötti vetélkedõkön, többször értek el I. helyezést. Rendszeresen szerepeltek községi rendezvényeken: költészet napja, anyák napja, névadó ünnepség, házasságkötés. Verses – zenés összeállításaikkal emelték az ünnepségek színvonalát. A kulturális élet fejlõdésében jelentõsen kivette a szerepét az Erdért Vállalat, amely könyvtárában számos kulturális rendezvénynek, író-olvasó találkozónak adott helyet.

Különösen gazdag idõszaka ez Tuzsér kulturális történetének, azóta sem volt ilyen  virágzó a kulturális élet. Hanyatlás következik be, az ifjúsági klub és irodalmi színpad mûködése  még a 70-es évek végén megszûnik, megfelelõ vezetõk hiányában.

1981-ben Kopaszné Szabadosi Katalin veszi át az igazgatást. Az õ munkájának eredményeképpen egy rövid, felfelé ívelõ szakasz figyelhetõ meg a kulturális életben. 1983-ban létrejön a Fiatal Értelmiségek Tanácsa és az Új Tükör klub, mely sok mûvészt és elõadót lát vendégül. (Rövid ideig életképesek).

Az iskolában mûködnek mûvelõdést és tehetséggondozást szolgáló szakkörök: 1982-ben elindul a zongoraoktatás Galambosné Kiss Erzsébet vezetésével. Rajzszakkör mûködik Borosné Barabás Katalin szervezésében, aki nyaranta tehetséggondozó alkotótáborokat is irányít a kastélyban és a Tisza-parton. Dramaturg csoportot vezet Barabás Tiborné, természetjáró csoportot Tóth Árpádné.

Énekkar alakul Galambosné Kiss Erzésbet és Nemes Csabáné vezetésével, aki 1984 óta nõi kórust is vezetett néhány évig. Mindkét kórus mutatott fel eredményeket járási és megyei versenyeken.

Az ifjúság és felnõttek köreiben a különbözõ elfoglaltság és eltérõ igények miatt mindig nehezebb volt a kulturális rendezvények szervezése. Figyelmet érdemel itt a megalakulása óta mindmáig eredményesen tevékenykedõ Agrárklub, illetve mintegy 10 évi mûködõ kézimunka-szakkör Juhász Tiborné vezetésével. Az elmúlt néhány év kulturális életérõl: Az idény nyáron immár negyedik éve rendezik meg a Tisza-parti kézmûves-alkotótábort kb. 25 gyerek számára Pethõ Gyuláné vezetésével. A gyerekek munkáiból táborzáró kiállítást rendeznek. A felnõttek számára lehetõség nyílik évente négyszer a nyíregyházi Móricz Zsigmond színház elõadásainak látogatására. A bérlettel rendelkezõ gyerekek pedig Záhonyba járnak gyermek elõadásokra.

A kulturális életben aktívan részt vesznek az öntevékeny szervezetek: „Tuzsér Községért” Alapítvány Kuratóriuma, Faluszépítõ Nõegylet, Tuzséri Napló Szerkesztõsége, Sportegyesület, Sport Baráti Kör, Horgászegyesület és a Kertbarát Klub Egyesület.

A „Tuzsér Községért” Alapítványt 1992-ben hozta létre az önkormányzat képviselõtestülete. Célja: a faluban folyó oktatási-, sport-, kulturális – és mûvészeti tevékenység támogatása, a falu közterületeinek, természeti értékeinek megóvása, valamint a község lakói egészségesebb életmódjának segítése.

Az alapítvány támogatja a többi öntevékeny szervezetet. A kuratórium elnöke: Pethõ Gyula, titkára Boros Béláné, tagjai: Révész Gyula, Bóka Gyula, Nagyné dr. Schmelczer Erika, dr. Sipos Gyula, dr. Szép Béla.

A Faluszépítõ Nõegylet tevékenysége azzal kezdõdött, hogy néhány tanárnõ ill. hivatalnoknõ gereblyékkel, talicskákkal a kézben nekiláttak a falu kitakarításának. Rendet raktak a kastély elõtt, a fõutcán, szemétgyûjtési akciót szerveztek a falubeli asszonyok nem kis csodálkozására. Vezetõik: Nagyné dr. Schmelczer Erika és Juhász Tiborné. Van hímzõkörük, kiállításokat, író-olvasó találkozókat, kirándulásokat szerveznek. Évente 3-4 alkalommal színházlátogatást tesznek, nyáron országjáró kirándulásokra indulnak.

A Nõegylet tagja egy nemzetközi faluszépítõ társaságnak az ECOVAST-nak. 1995 õszén az egyesület éves közgyûlésén Juhász Tiborné elõadást tartott.” A nõk szerepe a falufejlesztésben” címmel. Legutóbbi rendezvényükön Balczó Andrást a volt olimpiai és világbajnokot hívták meg vendégelõadónak.

A Tuzséri Napló elsõ száma 1991. júliusában indult el útjára. A lap kéthavonta jelenik meg, 8 oldal terjedelemben, 250 példányban. Állandó rovatai: „Közügyeink”, „Megkérdeztük”, „Riport, beszámoló”, Egészségünkre”, „A Községházán történt”. A régebbi számokban helytörténeti sorozatot vezetett Juhász Tiborné. A szerkesztõ bizottság tagjai: Juhász Tiborné, Nagyné dr. Schmelczer Erika, Tóth Árpádné, dr. Sipos Gyuláné .. stb. A lap tudósít a kulturális és gazdasági ügyekrõl, a faluvezetésrõl, és szolgálja a hagyományõrzést.

1994-tõl a tuzséri Faluház népmûvelõje Bobek Zsolt zemplénagárdi lakos, aki már a kétszer szervezte meg a Folk – blues Jambore zenei fesztivált a kastély udvarában. Jövõbeli tervei: filmklub, táncház, cigány hagyományõrzõ klub, jazz klub létrehozása, valamint bekapcsolni Tuszért a Kisvádai Határontúli Magyar Színházak Találkozójába. Ez utóbbi már félig-meddig sikerült.

Reméljük a többi terv is valóra válik, s újra fejlõdésnek indul a kulturális élet községünkben.

 

IV/4. ISKOLATÖRTÉNET

            Tuzséron egyetlen iskolai – oktatási intézmény mûködik: a Tuzséri Általános Iskola. Négy tagból álló épületegyüttes tölti be a 6-14 éves korosztály oktatásának, nevelésének szerepét. Az épületkomplexum a falu központjában foglal helyet, épületeinek különbözõ stílusa ellenére is egységbe foglalja azokat. Pontos adataink nincsenek a tuzséri iskola megalakulásának idejére vonatkozólag. A református irattárban fellelhetõ írásos dokumentumok arról tanúskodnak, hogy már az 1800-as évek elején létezett. Közel 200 éves múltra tekint vissza tehát a tuzséri iskola.

Az 1821-22. év feljegyzései tartalmazzák az Oskola Ház költségeinek kivonatát. Azt is megtudhatjuk, hogy az építéshez felhasználták a lebontott ócska templom anyagát. Falait lemeszelték, tetejét szalmával fedték be. Tölgyfadeszkából készítettek asztalt, padokat és táblát. 1855-ben az Oskola Ház szûknek bizonyul, ezért az egyháztanács új iskola építését tervezi az iskolatelek végén lévõ üres helyre. Az alapkövek megvásárlására Lónyay Menyhért 10 pengõ forintot ad az egyház kasszájába, a pénz semmi másra nem fordítható! Még abban az évben tervezik a kövek megvételét. Az új iskola megépítésérõl a feljegyzések hiányossága miatt nem tudunk. (Az 1856-60 közötti idõszakról nincsenek írásos adatok./

Ugyanez a jegyzõkönyv említi, hogy az iskola egyre inkább elnéptelenedik, már csak 16-an járnak.  A presbitérium határozatot hoz, miszerint összeírják az iskolába kötelezettek számát. A szülõket pedig felszólítják, hogy küldjék gyermekeiket iskolába. Ha a hiányzások nem szûnnek meg, a szolgabírói hivatal köteles jelentést tenni. A határozat végrehajtására kötelezik magukat (többek között) Szakál József lelkész és Lónyay Menyhért világi tanácsbíra.

1860-ban jegyzik meg Lónyay Menyhértrõl, hogy a szegény rászoruló és árva gyerekek tandíját kifizeti.

1886-ban az egyházi elõjáróság a közköltségek elõirányzatba felvéteti a tanító díjazását. Ugyanebben az évben az iskolaszéki elnök az iskola felszereléséhez szükséges segélyért a Kis Várda Vidéki Népnevelési Egylethez folyamodik. 1889-ben felkéri az Iskolaszéket, hogy a földrajz tanításához szükséges térkép (melyet a 21.393 számú miniszteri rendelet ajánl) beszerzését intézze el.

1906. jan. 1-vel  Pelsõczy Lajost nevezi ki tanítóvá, aki több mint 30 évig 1939. júl 30-ig látta el tanítói feladatait.

A község jegyzõje 1912-ben javasolja a II. iskola megépítését, mert még a két tanterem is kevés a tankötelesek magas számára. Ha a község megépítené, átadhatná az államnak. Nincs azonban elég pénz, inkább egy iskolaépület kialakítására alkalmas lakás megvásárlása mellett döntenek. Jön azonban az I. világégés és még 10 év múlva is arról szól a vita, hogy az egyház vagy a politikai község építse iskolát. Mivel anyagilag mindkettõ erõtlen, kölcsönt pedig a nehéz gazdasági viszonyok miatt (háború, pénzromlás) felvenni nem tudnak, az egyház által korábban megvásárolt Tiszatársulati felügyelõi lakás iskolává történõ átalakításáról döntenek.

A II. iskola és újabb tanítói állás kialakítását 1922. áprilisában a Szabolcs vármegyei Tanfelügyelõség is erõsen sürgeti. Az utóbbi sikerrel is jár, Király Mariannt állítják be tanítónak. Azért döntenek nõ mellett, hogy a lányok kézimunka oktatása is megoldódjék.

Az új iskola megépítése 1925-ben végre valósággá válik, melyre az inflációs idõben több, mint 100 moll. Koronát fordítottak.

Közben a régi I. számú iskola állaga teljesen megromlott. Azt tervezik, hogy tetejének átfedésére majd a templomról leszedett bádogtetõt használják fel. El lehet képzelni, hogy a két szûkös tanteremben milyen körülmények között nevelõdött 1936-ban 228 iskolás gyermek. Ekkor már katolikus iskola mûködik a Kálonga-tanyán az uradalom jóvoltából. Különösen a kisebb gyerekek bejárása az „újteleprõl” állandó gondot jelent, azért itt is szükségesnek mutatkozik egy tanterem építése. 1937-ben állami költségen megépül a III. református egyházi iskola. Bekövetkezik a II. világháború, amelynek éveiben  - érthetõ módon egyre kevesebb a hír az iskoláról. A férfi tanítókat elviszik a frontra, a tanítás ellehetetlenül. 1944 októberében – front közeledtével – az iskola is bezárja kapuit.

1945 elején is hiába sürgeti a felsõbb hatóság a tanítás beindítását – nincs kivel. Lassan érkeznek a fronton harcolók, s az elmenekült tanítónõ is.

A következõ évben már felmerül a nyolc osztályos iskola megszervezésének kérdése. Az 1946/47-es tanévben be is indul a 7. osztály. Ekkor a (tanya kivételével) az 1-7 osztályban négy tanítóra 259 tanköteles tanuló jutott. A tantermek száma: három. Az iskolát csak úgy tudják fûteni, ha a gyerekek hoznak fát. Nehezítette a helyzetet, hogy a következõ évben a 8. osztály is meg kellett szervezni – ez újabb 40 tanulót jelent.

Nem megoldott a felsõsök képzése a külterületeken. Bejárásukat az Újfaluból 1946/47-tõl, a Kálonga – tanyáról pedig az 1948/1949-es tanévtõl szervezik meg. Az államosításig az iskolákban 5 református és 2 római katolikus tanító tanított. Munkájuk összehangolása érdekében Nagy Lajos tanítót bízzák meg igazgatónak.

Az országgyûlés 1948. június 16-i határozata után a református, majd a katolikus egyház is dönt az iskolák állam kézbe történõ átadásáról – illetve ezekbe beletörõdik. Az államosított iskola így 8 tanulócsoporttal 5 tanteremben kezdi mûködését. (A kiskastélyban kialakított iskolai tanteremrõl nincsenek dokumentumok. Ajándékba kaphatta a katolikus egyház a Lónyay-családtól a falusi katolikus gyerekek oktatására.) A kastélyban is alakítanak ki egy tantermet az ellátás javítása érdekében.

Az 50-es évekre fokozatosan megteremtõdik az oktatásügy pártállamok szerinti mûködtetése, a központi vezérlés rendszerének kiépítése, a helyi önállóság teljes megszüntetése. Igen kevés dokumentum maradt fenn ebbõl az idõszakból. A kor szellemét a korabeli emberek visszaemlékezéseibõl lehet inkább érzékelni.

A politika az iskolát is céljai megvalósításának szolgálatába állította: a nevelõk aktív részesei a begyûjtésnek, az államférfiak nagyságát dicsõítõ megemlékezéseknek. A politika át meg átszövi az élet, az iskola minden területét. Munkájuk eredményeként mégis tehetségek emelkednek ki, terjed a kultúra. Irányításukkal szervezetek, mozgalmak indulnak nem csupán a tanulóifjúság, de az egész lakosság mûveltségének gyarapítása érdekében.

Az államosítással közös irányítás alá szervezõdik a tuzséri és tiszabezdédi iskola. Nyomasztó az iskolai oktatás szétszórtsága. Ezért határoznak 1958-ban a kiskastély központi iskolává történõ átalakításáról. A tanulólétszám akkor már 339 a településen. Az átépítés szülõi és szövetkezeti támogatással megtörténik, a berendezést végelegesen csak az 1959/60-as tanévben biztosítja a felettes oktatási hatóság.

A tanteremhiány így is állandó gondot jelent. Bevezetésre került 1962-tõl a politechnika oktatás, s ennek külön tanterem kellene. De nõ a tanulói létszám is (421), a tantermek száma csupán nyolc.

Az iskolai oktatás mellett az 1958/59-es tanévtõl megindul a dolgozók iskolája. Mûködik a 8. osztályt végzett, de tovább nem tanulók számára a továbbképzõ iskola. A központi iskola rossz állaga miatt felmerül egy új iskola építésének szükségessége. A megvalósulásig még 6 évet kell várni.

1963-ban 2 csoporttal megindul a napközis foglalkoztatás. A község iparosodása, a szövetkezeti átszervezés: a szülõk munkavállalása ezt sürgetõen indokolja. Ugyanezek késztetik a község vezetõit a II. számú óvoda kialakítására. (Az elsõ gr. Forgách Margit adományának köszönhetik a lakosok.)

Az államosítás után az óvoda irányítását az iskola végezte, egészen 1977-ig, az önálló óvodai munkáltató egység megszervezéséig. Ekkor már három helyen 5 csoporttal mûködtetett óvodát a tanács, nem beszélve a társközségi óvodáról. Az új óvoda a kastélyban kap helyet (a fõépület É-i részében). Nem hosszú ideig, hiszen a kastély helyreállításnak 1964-es megkezdésekor költöznie kell. A szovjet úton a Bethlendy-féle magtárépületet alakítják át erre a célra.

Az 1965/66-os tanévet az iskola 445 tanulóval, 14 tanulócsoporttal kezdi. A tanulólétszám növekedés miatt szükséges a váltott tanítás. Ez azonban a külterületi gyerekek bejára miatt szinte megoldhatatlan. A gyakorlati foglalkozások megtartása is csak bérelt, ideiglenes helyiségben biztosított. A központi iskola egészségtelen. Tarthatatlan a melléképületek, kiszolgáló helyisége helyzete. Nincs hely a szemléltetõ eszközök tárolására – elodázhatatlan egy új iskola építése. 1968-ban kerül átadásra az új 5 tantermes iskola nevelõi lakással. Ma ez az iskola ad helyet az alsó tagozat nagyrészt cigány gyerekekbõl álló tanulócsoportjainak.

Nem esett szó a tanítás tartalmi kérdéseirõl. Álljon itt egy adat a fejlõdés illusztrálására: Amíg az 50-es évek végéig nem volt szakos nevelõje az iskolának, s 1961-ben csupán 18 %-os az ellátottság, addig 1966-ban már 77  %, a 70-es évektõl pedig szinte teljesnek mondható.

Az 1968/69-es tanévben a tanulólétszám 522 fõ, 14 tanulócsoportok száma. Az oktatás feltételeit a mûvelõdési ház 1969. októberi átadása is jelentõsen javítja. 1971-ben 5 napközis csoport mûködik. Ennek feltételeit a kastély D-i szárnyépületében kialakított korszerû konyha és két foglalkoztató terem megépítése biztosítja.

Állandó gondot a tanerõ megszervezése, beállítása okoz. Nagy a fluktuáció, probléma a GYES-es lévõk helyettesítése. Kevés a szolgálati lakás. A tanács kedvezményes telek juttatásával próbál a gondokon segíteni. Egyre többen élnek a kedvezõ lakásépítés feltételeivel, mára teljesen megszûnt a bejárás.

A személyi és tárgyi feltételek állandó javulását, az oktatás színvonalát, eredményét beárnyékolja a cigánytanulók létszámának rohamos emelkedése. 1975-ben a tanulólétszám 1-ét teszik ki.

A 710-es évek elején a település vezetõi új iskola építése miatt ostromolják a felsõbb hatóságokat. Kérésük 1982-ben meghallgatásra talál. 1983-tól megindul a 8 tantermes iskola építése. Az átadással a tantermi ellátottság kérdései átmenetileg megoldódnak. Nem így a gyermekélelmezés ügye. Ebédlõ gyanánt ugyanis még mindig a kastély D-i szárnyépületében erre a célra kialakított helyiség szolgált, melynek állaga az utóbbi években erõsen leromlott. Egyre szükségesebbé vált egy új, korszerû ebédlõvel gazdagított iskola építése. A terv valóra vált, 1995. szeptember 1-én Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter adta át a község és a gyermekek szolgálatára. Az iskolában 4 tanterem van az alsó tagozat magyar osztályai számára. (A felsõ tagozat a8 tantermes középsõ iskolát lakja be.)

Az új ebédlõ nem csak étkeztetési célokat szolgál, hanem immár méltó helyen fogadja a kulturális rendezvények, klub rendezvények, falugyûlés elõadóit és hallgatóit.

Az iskola tanulólétszáma 492, ebbõl 220 – a tanulólétszám 44 %-a – cigány. A tanulóifjúság oktatását 33 szakképzett pedagógus látja el. A 22 tanulócsoport 21 tanteremben tanul. A napközis csoportok száma 7.

Juhász Tiborné iskolaigazgató a következõket mondja a nevelõ oktató munka jelenlegi helyzetérõl: „Iskolánk tárgyi és személyi feltételei az átlagosnál jobbak. A tanulók tehetséggondozása is biztosított. Különbözõ szakkörök (helytörténet – történelem, környezetvédelmi, matematika, magyar, tömegsport) segítik a gyerekek tehetségeinek kibontakozását. 6. éve rendszeresen megjelenik a suliújság, mely számot ad az iskolai életrõl, fakultatív tevékenységekrõl, lehetõséget adva az egyéni megszólalásnak. 1990 óta mûködik  a Diákönkormányzat, segítõ tanárok közremûködésével. A gyerekek versenyeken vesznek részt, ahonnan legtöbbször helyezéseket hoznak el.

A nevelõ oktató munka színvonalát a közel 50 %-os cigány tanulói arány csorbítja. Gyenge képességeik miatt szükségessé vált a differenciált beiskolázás, kis létszámú kisegítõ osztályok kialakítása.

A fenntartó önkormányzat legfontosabb ügye az oktatás finanszírozása, amit példásan meg is valósít. Bizonyítja ezt az 1995-ös iskolai célokra történõ 60 millió Ft-os költségvetés. Különösebb létszámleépítésre, megszorító intézkedésekre nem került, s ebben az évben sem kerül sor. Mindezeket összegezve bizton mondhatjuk: Mind a község, mind az iskola fejlõdése és jövõje biztosított.”

 

IV/5. TUZSÉR EGYHÁZI ÉLETE

            Sokan sokféleképpen vélekednek a különbözõ egyházakról, vallási irányzatokról. A különbözõ korok, politikai rendszerek is eltérõen ítélték meg az egyház szerepét. Nehéz, küzdelmes múltra tekintenek vissza hazánkban az egyházak, itt nem csupán az elnyomás 40 évére gondolok. A rendszerváltással a történelem új korszaka köszöntött be országunkba, mely biztosította a vallásszabadságot mindenki számára, ugyanakkor a nyugati kapuk kitárásával teret engedett az onnan beáramló új keletû vallási irányzatoknak és a nyugatias álarcot öltõ, keleti, szektáknak is.

Tuzsér községet még nem fertõzte meg a szekták világa, itt még a tradicionális állapotok uralkodnak. Alapvetõen három egyház tömöríti a lakókat: katolikus, református és baptista. Vannak itt más egyháznak, gyülekezetnek is hívei, de számuk elenyészõ.

 

Református egyház

A reformáció már a XVI. sz. második felében elterjedt Magyarországon, fõleg Erdélyben és a Tiszántúlon, így bizonyára érintette községünket is. Kérdéses azonban elõttünk, hogy mikor alakult meg pontosan a református egyház Tuzséron.

Az egyházra vonatkozó elsõ adat 1696 – amikor már biztosan kálvinista felekezetû volt temploma. Az anyakönyvekben azonban találtam az elõbbinek ellentmondó bejegyzést, miszerint a ref. Egyház elsõ tagjai Lónyay Zsigmond és felesége, Pogány Klára voltak. Õk azonban csak a XVIII. sz.-ban lettek Tuzsér birtokosai. Ettõl a bejegyzéstõl eltekintve valószínûbb, hogy már a XVII. sz második felében létrejött a református egyház Tuzséron.

A községnek már a középkorban is volt temploma. Errõl tanúskodnak az 1371-es és 1380-as levéltári adatok. Egy 1500-as adat egy fából készült kápolnáról tesz említést.

A presbiteri jegyzõkönyveket 1823-tól vezették folyamatosan. Ekkor már Szakál József volt a prédikátor. Ez a jegyzõkönyv tartalmaz néhány olyan fontos adatot, amelyet még az elõzõ prédikátor Kõrösi János idejében jegyeztek fel. Az õ ideje alatt kezdtek hozzá az új templom építéséhez. 1808-ban Egyed István, az akkor kurátor 70 öl követ vett Szentesen az újonnan építendõ templom fundamentumához. Továbbá azt is megtudjuk, hogy az új templom építéséhez az 1809-ben elhunyt Lónyay János úr és hitvese Lónyay Florentina ad telket. Fiuk Lónyay Gábor elsõ ízben 70 ezer, másod ízben 10 ezer téglával segíti az építkezést, majd az Lónyay erdõbõl hozat tölgyfákat gerendázatnak. 1814-ben 100 000 db téglát égettek és 1815-ben kezdtek hozzá az építkezéshez Hajdu András kõmûves vezetésével. 1819-ben Papi Sámuel ács elkészíti a templom zsindelytetõzetét. 1820-ban épül meg a kõkarzat, 1821-ben tölgyfából ajtót, ablakokat készítenek.

1822-ben az eklézsiabeli emberek tapasztják a falakat. 1826. febr. 22-én az egyháztanács kimondja a határozatot, miszerint a torony falát a tavasz folyamán fel kell rakattatni. Az eredetileg zsindelytetõs templomot 1872-ben átfedték valószínûleg bádoggal.

Ekkor két harangja volt az egyháznak. A kis harangot még 1630-ban öntötték ezen körirattal: „Ad gloriam Dei Judi Eck. Tuseriensis 1630.”23  A nagy harangot 1792-ben öntette a tuzséri református eklézsia Isten dicsõségére. Ez utóbbi harangot 1917-ben elvitték, s helyette 1923-ban 8384 kg búza napi árért új harangot öntetett a gyülekezet, melynek súlya 298,5 kg. Budapesten öntötte Szlezák László harangöntõ. Ez a harang jelenleg a templom kisebbik harangja. Visszatérve a templom történetéhez, 1928-ban a torony befedését végeztetik el. 1943-ban a templomkerítés készül 6529 pengõért. A háborúban megsérül a toronytetõ, s ezt 1945-ben javítják ki. 1956-ban történik a templom külsõ renoválása. 1963-ban a templom, 1972-ben a toronytetõ festését végzik el. 1970-ben orgonát vásárol a gyülekezet, amelyet még abban az évben beépítenek a templomba. 1970. szept. 3-án került sor az orgonaszentelésre. 1975-ben elrepedt az 1630-ból való 150 kg súlyú harang. Ehelyett 1979-ben öntetett az egyházközség egy újat Gombos Lajos harangöntõvel Õrbottyánban. Súlya 500 kg. Az új harangba beöntötték a régi repedt harangot is. Ez a mostani nagyharang.

A paróchiális ház építésére szintén Lónyay János adományoz telket. Az építés körülményeirõl nem tudunk, annyi biztos, hogy 1823-ra épült meg a paróchia. Az 1823. dec. 19-én keltezett elsõ ránk maradt presbiteri jegyzõkönyv Isten iránti hálával örökíti meg, hogy elõször tarthatja gyûlését az egyháztanács az újonnan épült paróchiális házban. Az épület vályogból épült és náddal fedték le. 1864-ben a tetõt zsuppal javítják, de 1881-ben már szükségesség válik az újra fedés. Valószínûleg az elmaradt, csak nagyobb javítást végeztek rajta. 1864-ben a paróchiális házat újjáépítették. Az építésre Forgách Margit grófnõ 500 Ft adományt ajándékoz. 1915-ben a tetõzet megrongálódott, ezért kátrányos papírral vonták be, majd 1926-ban betoncseréppel átfedték. 1938-ban majd 1963-ban külsõ tatarozást végeztek az öreg épületen. A 60-as 70-es években további újításokkal formálták a paróchiát. Kicserélték az ajtókat, ablakokat, padlózatot, bevezették a vizet, fürdõszobát alakítottak ki. A gyülekezet több mint 100 000 Ft-ot áldozott a paróchia korszerûsítésére. Fõleg az 1975-79 közötti idõszakra esnek a felújítási munkálatok.

1980 júniusára vállalta fel a presbitérium a templom belsõ festését 75 000 Ft-os költséggel. A konfirmandusok adományai évrõl évre ékesítették a templomot. 1965-ben diófa úrasztalát készítettek kézi faragásos betéttel 4500 Ft értékben. Szõnyeget is ajándékoztak. Kék bársonyterítõ kézi hímzésû terítõt készített, a másik kovácsoltvas csillárt vásárolt. Konfirmandusok vásárolták az úrasztali edények számára a szekrényt és székeket a gyülekezeti terembe.

Az utóbbi években is végeztek a templomon és paróchián nagyobb lélegzetvételû renoválásokat. 1990-re fejezték be a gyülekezeti terem felépítését. Tengelye kelet-nyugat irányú, tornya 28 m magas, háromszintes, órapárkányos. A tornyon félköríves záródású kõkeretes bejárat és vakolatkeretes harangházablakok találhatók, a középsõ részen álló, téglalap alakú zsalugáteres ablak nyílik kelet felé. Hasonló vakablak van még ugyanitt észak és déli irányban. A templom két hosszoldalán 3-3 félköríves záródású ablak van, nyugati végében pedig egy ovális ablak. A templomkertben található egy világháborús emlékmû, tetején turulmadárral, oldallapjain a hõsi halottak neveivel. Az I. világháborúban 29-en haltak hõsi halált községünkbõl.

A templom belsõ tere 9 x 18 m-es, a sík deszkamennyezet világos kékre van festve és aranyszínû csillagokkal díszítve. A belsõ torony felöli részen van a kétpilléres kõkarzat.

A szószék és a padok a XIX . sz. elsõ felében készültek. A szószék a déli hajófal szentélycsatlakozásnál helyezkedik el kissé megemelve, a papiszékkel együtt vidékies empire stílusú. A szószékkorona csúcsán aranyalma látható.

A felszereléshez tartozik egy ezüst pohár, egy ónból készült tányér, mely Lónyay Zsigmond és Pogány Klára 1743. évi ajándéka, továbbá egy ón kanna, még egy ón tányér, egy kõcserép korsó, mely 1847-bõl való, valamint az úrasztali terítõ. A terítõ sarkaiban háromágú gránátalma motívumok, oldalainak felezõjében pedig az évszám van belehímezve 1777. Az évszámok alatt kisebb motívumok. Körirata: „A N Thuséri R. Szent Ekleszians elsõ tagja. TNU. Lonyaji Sigmond úr özvegy T.N.Cs. Pogány Klara asszony készitette”24

A faluban a legnagyobb lélekszámban mindig református vallású emberek éltek. Ezt jelzik a következõ számadatok: 1851-ben a 437 lakó közül 340, 1911-13 évi névtárak szerint az 1423 emberbõl 997 református.

1927-ben a lakosságszám 1927, ebbõl református 1561. Itt kell néhány mondatban megemlékeznem egy egyházon belüli, evangéliumi – misszió egyesületrõl, a Bethánia Szövetségrõl. A Bethániát Szabó Aladár alapította meg a század elején, 1903-ban. Fõ céljául az evangélizálást tûzte ki, konferenciákat rendezett, s az egyház tagjainak lelki ébredését munkálta.

Szervezetileg a belügyminiszteri alapszabályok szerint épült fel, volt elnöke, titkára, választmánya stb. A szabályokat senki nem szeghette meg. A Tiszántúlon alakult meg a helyi Bethánia néhány fõvel (Révész Kálmán testvére Ilona, Barta Éva tanítónõ). Az alkalmakat révész Kálmán házánál tartották. Késõbb növekedett a számuk. 15-20 fõ között számolták tagjaikat. A tagsággá válás szigorú feltételekhez volt kötve: megtért, hívõ legyen az illetõ, olvassa rendszeresen a Bibliát, a közösségi fegyelemnek vesse alá magát, és ne hiányozzon a közösségi órákról. Évenként konferenciákra jártak Vajára, Alcsútra.

Szép munkát végeztek a szövetség tajgai, jelszavuk ez volt: Célegyenest elõre! CE Szövetségnek is nevezték magukat. Mûködésüket 1950-ben betiltották s késõbb sem engedélyezték. A rendszerváltás óta sok helyen újra megalakult a CE Szövetség. Tuzséron azonban nem. Pedig élnek még néhányan a régi Bethánia tagok közül, s a leghûségesebb templomba járók közé tartoznak.

1996-ban a 3370 lakosból statisztika szerint 2500 református vallású, ebbe azonban beletartoznak a cigányok és a vallás nélküliek is. Az egyházfenntartásban ténylegesen rész vállaló családok száma 450, kb. 1400 fõ.

A községben szolgálatot teljesítõ lelkipásztorok: Kõrösi János, Szakál József (1984-ig), Juhász János (1864), Helmeczi Mihály (1865-1870), Simon Ferenc (1871-1880), Rácz Gyula (1880-1888), Bakó István (1889-1934) és Pethõ Gyula (1934-1975) voltak. 1975-tõl jelenleg is Birtha László végzi a szolgálatot. A rendszerváltás óta újra helyet kapott az iskolában a hitoktatás. 1993-ban 312, 1994-ben 641, 1995-ben már 350 gyerek járt vallásórára. Minden tanulócsoportban folyik hitoktatás.

1995-ben 43 gyereket kereszteltek, 23 fiatal konfirmált, 7 házasság köttetett és 36 embert kísértek utolsó útjára.

Nõ a perselypénz, az egyházfenntartási járulék, nõ a templomba járók száma. Ez is mutatja, hogy a vallásszabadság éveiben mindenki meggyõzõdése szerint gyakorolhatja kegyességét.

 

Katolikus egyház

            A katolikus egyház történetérõl nem sok adatunk van, bizonyára a község középkori temploma katolikus volt. A reformáció tárhódítása során megszûnt a katolikus egyház Tuzséron (mint sok más helyen is), 1864. ápr. 25-én a község elöljárói jelentésébõl tudjuk, hogy a falut tisztán csak reformátusok lakják. Késõbb az újonnan betelepülõ lakosok között már voltak katolikus vallásúak. 1900-ban az 1306 lakos közül már 209 a római és 91 a görög katolikus vallású emberek száma. Ekkor a falu birtokosa özv. Salamont Tódorné sz. Forgách Margit volt aki szintén a katolikus (római) egyházhoz tartozott. A grófnõ jelenlét erõsítette a katolikus öntudatot. Forgách Margit óvoda és iskolai célokra épületet is ad az egyháznak. A kiskastély épületében (ma könyvtár) római katolikus iskola mûködött, amit egy 1949. és 1950. évi államosításról szóló jegyzõkönyv bizonyít. 1920-ban 226 r. kat. és 106 g. kat. élt az 1525 lelkes községben.

            1927-re a lakosság száma nõtt (1561) a katolikus vallásúak száma azonban csökkent (207 r. kat. 83. g. kat).

A háború után sokáig nem adott életjelt magáról a katolikus közösség. 1960-ban azonban igényelték a sajátos rítust és ettõl az évtõl kezdve Mándokról jártak ki a katolikus lelkészek Tuzsérra misét tartani. Ekkor még az iskolában tartották szertartásaikat egészen 1991-ig.

A következõ görög katolikus lelkészet végezték szolgálataikat Tuzséron: Sivadó János (1962-1972), Damjanich Pál (1972-1984), Zúró József (1984-1989). 1989. szeptember elsejével nevezték ki mándoki lelkésznek Radvánszky Jánost, azóta õ jár Tuzsérra. Szolgálatának elsõ 3 évében még az iskola épületében gyûltek összes a katolikus hívek. Az iskola nem volt méltó hely az istentiszteletek végzésére, ezért Révész Lajostól megvettek egy 5,5 x 10-es méretû épületet, melyet régebben boltnak használták. Ezt 1991-ben átalakították templommá. Kis sekrestyét építettek hozzá. A falakat levakolták, kicsi tornyot emeltek az épület tetejére, belsejét a katolikus templomok sajátos vonásai szerint díszítéssel látták el. 1991 óta a kis templomot a római és görög katolikus hívek felváltva együtt használják. A templomba belépve az ajtóról jobbra található Csodatévõ Szent Miklós, Müra város püspökének az ikonja, rajta bibliai idézet: „Amit a legkisebbek közül eggyel is tesztek, velem teszitek.”25

A templomhajóban 50 ülõhely van, a falvakat római katolikus vonás szerint Jézus szenvedésének két oldalt kis faldarab választja el. Itt helyezték el Mária és Jézus ikonját. A szentély közepén áll az oltár, tõle jobbra az elõkészületi asztal, mely fölött a karácsony ikon képe látható.

A bejárattal szemben a szentélyfalon helyezkedik el a legnagyobb ikon, mely az uralkodó Krisztust és az üdvösségtörténet fontosabb mozzanatait ábrázolja. Az ikont, dr. Kiss Lászlóné miskolci mûvésznõ festette, mérete 1,24 x 1 m. Központi alakja a föltámadt megdicsõül és uralkodó Krisztus. A Szentháromság másik két személye is megtalálható a képen; az Atya jelenlétét a teremtõ kéz, a Szentlelket galamb szimbolizálja. Krisztust mennyei lények, hatszárnyú kérubok, angyalok, közöttük Szent Mihály és Szent Gábor arkangyalok veszik körül. A földieket Mária és Keresztelõ János képviselik. A kép négy sarkán látható a négy evangélista: Máté, Márk, Lukács, János. Az ikon felsõ sorában az ószövetségi patriarchák foglalnak helyet: Ábrahám akivel Isten szövetséget kötött, Jákob, amint álmában látja a mennyekbe vezetõ létrát; Mózes az égõ csipkebokorral és Illés próféta akit Isten hollók által táplált. Megjelenik az ikonon a hárfázó Dávid király, Dániel az oroszlánok vermében, barátai a tüzes kemencében, továbbá újszövetségi alakok is mint Simeon próféta és István az elsõ vértanú. A kép alján lévõ kereszt két oldalán Szent Ilona császárnõ és fia Nagy Konstantin  császár; mellettük Sárkányölõ Szent György lovas alakja. Krisztus kinyújtotta keze felõli oldalon a két fõapostol képe: Péter és Pál, Õket követi a katolikus egyház három nagy fõpapja Szent Bazil a szerzetesek atyja, Aranyszájú Szent János az Antióchiai aranytemplom szónoka ill., Konstantinápoly patriarchája, és Teológus Szent Gergely, ki az igaz hitet védelmezte az eretnekek és szektások ellen. Az ikon kör alakban vonultatja fel Krisztus trónja köré a szenteket és az egyház õseit. Az ikonok elsõsorban nem alakot ábrázolnak, hanem a mögöttes lelkületet, vagyis az ikon „Isten országába nyíló ablak”.

Így néz ki Tuzsér katolikus egyházának temploma. A 100-150 katolikus közül 60-70 görög katolikus és kb. ugyanennyi a római katolikus vallású. 1989 óta a katolikus gyerekek számára 2-3 csoportban folyik oktatás.

A tuzséri katolikus egyházban mennyiségi  növekedés nemigen tapasztalható, inkább a szinten maradás jellemezõ. Nincsenek missziós céljaik, csupán annyi, hogy immár arra méltó helyen, liturgiájuknak megfelelõen végezhessék rituális szertartásaikat.

 

Baptista egyház

            A baptista vallás 1846-ban alakult meg Magyarországon, 1905-ben már törvényesen elismert felekezett lett. Maga a baptista szó a görög ’”baptidzó” igébõl származik, melynek jelentése: „bemerít”, „alámerít”. Az eredeti görög bibliafordításban kivétel nélkül ez az ige szerepel a keresztelésre vonatkozóan. Az egyház alapítói a Biblia alapján a hitvalló embereket teljesen a víz alá merítették. Ezt a legjellegzetesebb elvüket hordozzák nevükben a baptisták. Nevüket nem maguk választották, hanem azoktól kapták, akik ezzel a keresztelési móddal nem értettek egyet. Jellemzõ sajátossága még az egyháznak, hogy az egyháztagságot csak a bemerítés után lehet megkapni.

A század elején a baptistákhoz hasonló más, megtérést hirdetõ irányzatok is terjedtek az országban (nazarénusok, adventisták). Képviselõik járták a falvakat, úgy hirdették hitüket. Így tért be 1928-ban Tuzséron  is két adventista (vasárnap helyett a szombatot ünneplõ irányzat) férfi, Révész Balázs és Révész Sándor házához. Tanításaikat ugyan nem fogadták el, de érdeklõdésük megnõtt a Biblia iránt 1928-ban Borbás Sándor evangélista, Vass Ferenc és Mészáros Lajos Baptista teológusok is felkeresték községünket és bizonyságot tett hitükrõl. A mag jó termõtalajba hullott, mert 1928. augusztus 20-án Fényeslitkénél hárman merítkeztek be a Tisza vizébe: Révész Balázs, Révész Sándor és felesége. Így alakult meg a tuzséri Baptista Gyülekezet 1928-ban három taggal, hiszen Jézus Krisztus ezt mondta: „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az és nevemben, ott vagyok közöttük.”26

1928. okt. 28-án 5 taggal gyarapodott a gyülekezet (id. Révész Sándor és felesége Márta Borbála, fiuk Sándor, aki késõbb lelkipásztor lett, leányuk Erzsébet, és Révész Balázsné sz. Márkus Ida). Ez a nyolc testvér jelentette a tuzséri baptista misszió gyökerét. A kis gyülekezet legfontosabbnak Krisztus követését tartotta, bizonyságtételeik középpontjában a megfeszített, feltámadt és ma is élõ Jézus Krisztus állt. Hitvallásuk hamar kiváltotta az emberek ellenállását, ezért 1929. tavaszán kénytelenek voltak elköltözni Szamosszeg– tanyára. Szívük azonban hazavágyott, állandóan imádkoztak Tuzsér népének megtéréséért.

Távollétük alatt nem maradt abba a misszió, voltak akik megtértek és házaknál tartottak istentiszteleteket.

1938. január 25-én Révész Balázs és családja hazaköltöztek,  s a misszió újabb lendületet vett. Ekkoriban még elég sok támadást kaptak a baptisták a református egyház részérõl, akik szektának tekintették ezt az irányzatot. Bizony nem volt könnyû dolguk a gyerekeknek sem az iskolában.

Mindezek ellenére Isten megáldotta a kis gyülekezetet, számuk nõtt, s már nem fértek el a házaknál ahol alkalmaikat tartották. Ekkor határozták el, hogy összejöveteli célra imaházat építenek. Bár az építés nem valósult meg, imaházuk mégis lett. Megvásároltak egy lakóházat és azt alakították át gyülekezeti teremmé.

Az 1944. évtõl kezdve éveken át nõtt a gyülekezet létszáma. Kiemelkedõ év volt az 1947., amikor 14-en tértek meg, háromszor is volt bemerítés. Volt olyan idõszak amikor a gyakori bemerítések ellenére is stagnálódott a létszám, egyesek ugyanis hûtlenekké váltak, elhagyták az Urat és a gyülekezetet. A gyülekezet azonban tovább imádkozott és munkálkodott. Evangelizációs alkalmakat tartottak, s erre a célra nem egyszer igénybe vették az óvodai, iskolai épületeket is. Látványos eredmények nem mindig voltak, ám Isten útjai sokszor rejtve mennek végbe. A gyülekezet létszáma 1957-ben volt a legmagasabb: 72 úrvacsorázó taggal.

1957-ben a gyülekezet a lelkipásztor részére szolgálati lakást vásárolt. Még ma is ez ad otthont a lelkipásztoroknak.

1957 után fogyott a baptisták száma, ennek oka fõleg az öregedés volt. 1962-ban a régi imaházat lebontották s helyére újat építettek, még ma is az az épület ad helyet az istentisztelet megtartására.

1970-ben korszerûsítették a lelkipásztori lakást, 1978-ban egy nagy harmóniumot vettek 40 000 Ft-ért. A 80-as 90-es években is végeztek kisebb újításokat az épületeken. Nagyobb kiadást jelentett 1995-ben a gáz bevezetése és egy úrvacsorai készlet vásárlása. A jövõbeli tervek között szerepel egy lelkészlakást és imaházat magába foglaló épületkomplexum építése.

A jelenlegi imaházban 5 helyiség van: elõtér, nagyterem és három kisterem. A gyülekezeti teremben két padsor van 110 ülõhellyel, elõl az emelvényen található középen a szószék, tõle jobbra az úrasztala, balra a harmónium.

A gyülekezet taglétszáma 60 fõ, a bibliakörös gyermekek száma 17 fõ, a rendszeresen járó, tagsággal még nem rendelkezõ lelkigondozottak száma 15 fõ.

A gyülekezetben aktív élet folyik. Vasárnap délelõttönként két csoportban foglalkoznak a gyerekekkel. A fiatalok hetente egyszer ifjúsági bibliaórákat tartanak. Rendszeres ének-zene szolgálatokkal járulnak hozzá az istentiszteletekhez. Nyáron közös kirándulásokat szerveznek.

A nagy ünnepeken kívül három állandó nagyobb alkalmakat szerveznek évente. Január 3. hetében a református egyházzal közösen tartanak ökumenikus imahetet. Február végén vagy tavasz elején kerül sor a 3 napos evangelizációra, melyre mindig hívnek vendég lelkipásztort. Végül õsszel a termés betakarítása után hálaadónap keretében köszönik meg Isten gondviselését.

A gyülekezetben a következõ lelkipásztorok végeztek szolgálatot: Révész Sándor (1952-55), Révész László (1955-60), Nagy Benjámin (1960-68), Müller Vilmos (1970-76), Erdélyi Sebestyén (1977-82), Fülep Sándor (1983-90) és Frei Antal (1991-93).

Két és féléve van a gyülekezet lelkipásztor nélkül, az élet azonban nem állt meg. Az arra alkalmas férfi testvérek felváltva végzik az igeszolgálatokat. A gyülekezet állandó imatárgya, hogy küldjön Isten lelkipásztort közéjük.

Sok embertõl hallottam már, hogy az egyházak azért élték túl a történelem számunkra viharos idõszakait, mert nagy az összetartó erejük. Szeretnék helyesbíteni ezen a megállapításom. Hitem és meggyõzõdésem szerint nem az egyháznak, mint intézménynek van megtartó ereje, hanem egyedül Jézus Krisztusnak. Õ hozta létre azt a láthatatlan szellemi egyházat, amelyrõl a Biblia beszél. S ebbe az egyházba azok tartoznak bele, akik önmagukra nézve elfogadják, hogy értük történt Jézus Krisztus váltsághalála s életüket az Õ uralma alá helyezik. Ezek az emberek Krisztusban testvérei egymásnak, bármilyen felekezethez tartoznak. Bárcsak egyre többen lennénk tagjai Krisztus Egyházának!

 

IV./6 ALMATERMESZTÉS – NAGY SÁNDOR KERTBARÁT KLUB EGYESÜLET

            Régen szárnyra kelt ez a mondás: „Szabolcs aranya az alma.” Ez a mondás bizonyos értelemben még ma is igaz. Különösen zamatos jonatán almája révén vált világhírûvé ez vidék. A jonatánt még a múlt század végén hozta õshazájából Amerikából Bereczki Máté, a magyar tudományos pomológi megalapítója. Szabolcsban a 20-as években, fõleg 1929 után telepítették, amikor a búza és a rozs már eladhatatlanná vált. Megyénk kedvezõ éghajlata (hosszú õsz, csapadékbõség, magas páratartalom, sok napsütés) alapozta meg az almatermesztést. Talaj szempontjából nem túl igényes az alma, megél a kevésbé jó minõségû homokon is. A természeti telepítõ tényezõk sorába tartozik még a Tisza, mely a gyümölcstermesztést tekintve kedvezõ éghajlat-módosító. Nyékes István szerint megyénk gyümölcstermesztésének õsi fészke a folyók ártere volt, s innen indult el a nyírségi homok meghódítása.

Megyénkben a szó szoros értelmében vett almatermesztésrõl csak az 1920-as évek végétõl beszélhetünk, amikor Nagy Sándor kertészeti felügyelõ árutermelõ gyümölcsösök telepítését indította el. Elsõként néhány tõkeerõs nagybirtok, mint Tuzsér, Fényeslitke, Ibrány hozott létre állami kölcsönök segítségével nagy ill. ki 0,5-3 kh-as gyümölcsösöket, fõleg jonatán almával telepítve.

Egy; ma már nem élõ idõs gazda emlékezete szerint a szakállt viselõ fõkertész Nagy Sándor 1928-ban jött vidékünkre, hogy a talajt megvizsgálja. Fõleg az ártéri területeket tartotta alkalmasnak a gyümölcsfák betelepítésére. Összehívta a községházára az ártéri földekkel rendelkezõ gazdákat és felhívta figyelmüket, hogy földjüket gyümölcsfákkal jobban lehet hasznosítani. Hosszabb lejáratú, állami kölcsönöket is ígért a telepítéshez. 30 fillérbe került egy oltvány 5 évi kedvezménnyel. Akkoriban ez ajándék volt. Voltak, akik vonakodtak, de miután látták, hogy 5 éven belül visszajött az oltványok ára a termésbõl, õk is elkezdték a telepítést. Késõbb még nagyobb kedvet kapott a nép s beültették almafákkal a külsõ határmenti dûlõket, sõt a házkerteket is. A telepítés Záhonyból indult el a Tisza mentén.

Tuzséron nem 1928-ban kezdõdött a telepítés. „Almás” hírét még a múlt század végén a Lónyayak alapozták meg, akik a megyében elsõként telepítettek almást 130 holdnyi területen. Ez a Tisza-parti gyümölcsös gróf Forgách Margit telepítése volt, ehhez járult 1912-ben Odescalchi Zoárd telepítése mintegy 90 holdon. Késõbb Ambrózy György – feltehetõleg a Nagy Sándor-féle kezdeményezésre – még 200 holdon telepített gyümölcsöst.

Példájukat követve a parasztok közül sokan hozattak almafa oltványokat és betelepítették földjeiket. Hûtõtároló nem lévén, almájukat kiszalmázott üres szobákban tárolták és tavasszal értékesítették.

Az uradalmi gazdaság nõttön-nõtt és virágzott. Létrejött a Tuzsér-Rétközi mintagazdaság, mely a két háború közötti idõben is az uradalom alapját képezte. 1937-ben már 1100 hold területen 47 754 gyümölcsfa ontotta a termést. 32 000 almafa volt, ebbõl 12 400 jonatán. 1937 õszén egy nyíregyházi kiállításon óriási sikert aratott a mintagazdaság az ott termesztett almafajtákkal. Ebben az idõben évente már 90 vagon almát termeltek, a termést a Budapesten bérelt hõtõtárolókba helyezték, s onnan szállították külföldre. Ezt az almatermelõ gazdaságot „Ambrózy Mintagyümölcsös és Gazdaság” néven emlegették. Tulajdonosa sédeni Ambrózy Györgyné sz. Lónyay Pálma volt. A termelés modern felszerelésekkel, szakszerû irányítás mellett folyt. Válogató és érlelõtelepe is volt. A II. világháború elõtt közvetlenül 1342 kat. Hold volt a gazdaság kiterjedése. Ekkoriban a gazdaságban 68, a gyümölcsösben 30 családot foglalkoztattak állandóan, továbbá idõszaki munkásokat is.

A tuzséri alma már a századelõn világhírûvé vált. Nagyapám mesélte, hogy édesapja mikor az 1910-es években kint járt Amerikában, vendéglátói almával kínálták meg. Történetesen az alma csomagolópapírjára ez volt írva: „Tuzséri hercegség”. Ebbõl is látható, hogy Tuzsér már a II. vh. elõtt a szabolcsi almatermesztés egyik fellegvára volt.

A háború után az államosítás és kollektivizálás következtében a földek és a gyümölcsösök a helyi tsz. fennhatósága alatt állami tulajdonba vándoroltak. Az 1949-1960 közötti idõszakban visszaesés mutatkozott a termelésben, ám az 1960-as évektõl folyamatosan nõtt a terméshozam. A felszabadulás után megnyílt az út a szovjet piacok felé, s ez kiváló exportlehetõségeket kínált. Probléma az volt, hogy az akkoriban meginduló iparosítása során csökkent a munkáskéz, ráadásul a tsz.-ben nem voltak tárolók, így minden almát 2 hónapon belül el kellett adni.

Nagy Sándor ösztönzésére azonban a telepítés nem állt le. A tapasztalt fõkertész azt vallotta, hogy nem a telepítést kell abbahagyni, hanem a kereskedelemnek kell felnõni a forgalmazáshoz. Így is történt: hûtõtárolók épültek, korszerû gépeket szereztek be, megszervezték a nagyüzemi ládagyártást.

Elõször a tsz. épített fel két hûtõtárolót, de hamar szükségessé vált egy központi, nem csak helyi igényeket kielégítõ hûtõház is, mely 1969-ben épült fel. Ez volt a Hungarofruct Tuzséri Hûtõháza, egy 1000 vagonos tranzittelep, amely már megfelelt a volt Szovjetúnió felé irányuló almaexportálás követelményeinek. Késõbb az 1000 vagont további 3000 vagonnal egészítették ki. Ma már TÉKISZ RT. a vállalat neve. Funkciója kettõs volt: fölvásárolta a különbözõ tsz.-ek állami gazdaságok almáit, majd ezeket értékesítette, továbbította a szovjet piac felé. Másrészt fakkokat adott bérbe tárolásra. Almaszezonben kilométernyi hosszan álltak sorban az almával megpakolt jármûvek a berakáshoz várakozva. Az 1989. elõtti években átlagosan 250-300 ezer tonna almamennyiség átrakását bonyolították le évente.

1989-ben a rendszerváltás jelentõs változást hozott: meglazult a Szovjetúnió és Magyarország kapcsolata. 1992-ben felbomlott a Szovjetúnió, s ennek következtében lelassult a kelet felé irányuló export. A vámrendszer kialakulása nem kedvezett Magyarországnak. Ráadásul az 1989-93-ig tartó idõszakban a tsz. A még tulajdonában lévõ gyümölcsösöket már nem gondozta. 1993-ban a földosztás alkalmával a gyümölcsösök magántulajdonba kerültek, azóta a tulajdonos gazdák saját belátásuk szerint gondozzák kertjeiket.

Amikor Szép Bélát, a Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület vezetõjét az almatermesztés mostani állapotáról faggattam, szavaiból nem csendült ki túlzott optimizmus: „Mára már teljesen elöregedett a tuzséri almafa – állomány, hiszen 68 %-uk 20 évnél idõsebb. Ezek a fák belátható idõn belül kivágásra kerülnek. Romlott az alma minõsége is az egyoldalú trágyázás következtében. A nyugati országokban emiatt alig van kereslet a magyar alma iránt. (A jonatán léalmának van még piaca Amerikában.) Konkurensünkké vált Ausztria, ahol igen magas színvonalú almatermesztés folyik. A keleti piacokon pedig Lengyelország elõz meg minket. Védõára nincs az almának, 1996-ban exporttámogatást sem ad az állam.

A tuzséri almatermesztés jövõje az új telepítésekben rejlik. 1 ha. új telepítésért az állam 360 000 Ft hozzájárulást ad. 1995-ben 15 ha. volt az újonnan telepített almás területének nagysága. A környezõ településeket tekintve alacsony a tuzséri arány, az embereknek nincs pénzük.

A korszerû termesztés magvalósítására két irányzat jött létre. A kettõ hasznosítás, ill. a rezisztens almafajták telepítése. A rezisztens fajta ellenáll a varasodásnak; nem, vagy csak alig kell permetezni. Ilyen pl. Freedom, Florina.

Gondolni kellett és kell a fajtaváltásra. A nyugati piacokon a korábbinál keresettebb fajtákat már telepítettek ide: Golden, Jonagold, Elstar, Idared. Meg kell õriznünk községünk almás hírét, s ezt csak új telepítések révén lehet.”

A Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület mindent megtesz azért, hogy az almatermesztést segítse. Az Egyesületet 1968-ban alakult meg Agrárklub néven, Szép Béla vezetésével. Az Alapítók között volt még Szabó Balázs, Nemes Csaba, Révész Kálmán, Úr Bertalan, Révész P. Albert, Gargya Ferenc stb.

A klub céljának és feladatának tekintette, hogy a termelési feladatok jobb ellátása érdekében bõvítse és fejlessze a mezõgazdasági termelésben dolgozó, szakmunkások és a tanulni akaró dolgozók elmélet és gyakorlati ismereteit. Tevékenysége az éves munkaterv alapján folyt és folyik mind a mai napig. A munkaterv mûködésérõl, az elõadások, viták kirándulások megszervezésérõl Szép Béla gondoskodik. Amikor a klubot alakították ez a jelmondat vezérelte õket: „Kertészkedj, mûvelõdj, barátkozz”. Ezt a jelmondatot tartják szem elõtt ma is a klubtagok. 1971-ben a klub fölvette a Nagy Sándor nevet. Az almatelepítés atyja személyes jó barátja volt Szép Béla klubvezetõnek, s a többi gyümölcstermelõvel is jó kapcsolatot teremtett. Annyira ismerte a tuzséri almáskerteket, hogy meg tudta róluk állapítani ki a tulajdonosuk. Halála után 1970-ben a tuzséri volt kisparasztok, vasutasok, pedagógusok, Erdért – dolgozók együttesen kérték: hadd õrizzék klubjukban Nagy Sándor ereklyéit. A községi könyvtárban megtekinthetõ oltókése, metszõollója, oklevelei, szakkönyvei, kitüntetései. A névadó ünnepélyen dec. 29-én Varga Ferenc szervezõ titkár így köszönti a klubtagokat:

„Méltók vagytok Nagy Sándor fõkertész Apánk emlékére, nevére. Ha ma itt lehetett volna közöttünk, minden bizonnyal ezt mondta volna: Méltók vagytok a hagyatékomra, a kertészkedés szeretetét tápláljátok át unokáitokba!”27

Az egyesület megalakulása óta havonta négy foglalkozást tart. Ezen kívül vannak állandó rendezvényeik. Tavasszal a virágzás után végigjárták a kerteket és szemlét tartanak a termés megítélésére. Az egyik tavaszi ünnepen, áldozócsütörtökön szakmai jellegû rendezvényt tartanak, melyre a mezõgazdasági szakma elismert képviselõit hívják meg. A közelmúltban járt itt dr. Pethõ Ferenc könyvet ír a tuzséri almatermesztésrõl. (Az idén a Millecentenárium megünneplése jegyében dr. Czine Mihályt hívják elõadónak.

Nyár elején a klubtagok az Újfehértói Kutatóintézet bemutatóján vesznek részt, ahol megtekintik a kísérleti gazdaság új almafajtáit, valamint a hazai és külföldi gépgyártó cégek termékeit.

Õsszel újra szemlét tartanak a tavasszal meglátogatott kertekben, s megvizsgálják az eredményeket.

Idõnként külföldi tanulmányutakon szereznek tapasztalatokat. Számos országban jártak már, többek között Lengyelországban és Ausztriában. Az idén Olaszországba készülnek.

Megemlítem még azokat a szervezeteket és személyeket is, akik támogatják az egyesületet: Tuzsér Községért Alapítvány, növényvédõ-állomás, Dr. Inántsy Ferenc, dr. Kovács Géza, Dr. Szabó Tibor, a növényvédõ szereket gyártó cégek sora, mint a Dow Elenco, Sandoz, Sumitorno, Bayer, Cynaid, CIBA stb.

1994-ben a klub egyesületté alakult, s egyben a Társadalmi Egyesületek Szövetségének (TESZ) is tagja lett.

Megalakulása óta mind a mai napig Szép Béla bácsi a vezetõje és összetartója a Kertbarát Egyesületnek, amely ebben az évben ünnepelte megalakulásának 28. évfordulóját. Béla bácsi nagy gonddal õrizgeti a fényképeket, régi újságcikkeket, meghívókat, vendég-bejegyzéseket tartalmazó albumokat és naplókat. Ezek is bizonyítják, hogy szép eredményeket említésre méltó utat hagyott már maga mögött a Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület.

V.              BEFEJEZÉS

V/1. TUZSÉR JELENE, JÖVÕJE

            Tuzsér községet a rendszerváltás óta demokratikusan megválasztott Önkormányzati Képviselõtestület irányítja.

Polgármester: Révész László, jegyzõ: Dr. Papik Tamás.

A képviselõtestület tagjai: Balogh Mihály, Birtha László, Bóka Gyula, Deregi Zoltán, Fülöp Balázs, Kutasi Zoltán, id. Mártha Pál, Nagy Béla, Pethõ Gyula, Révész Zoltán, dr. Szép Béla, ifj. Vilmán Pál.

Jól szolgálják a választók, a község érdekeit, jól gazdálkodnak, nagy beruházásokat valósítanak meg. Az elmúlt 5 évben 310 millió forintos értékkel gyarapodott a falu. Megvalósult a teljes csatornázás, a vezetékes ivóvíz, a szilárd burkolatú utak, a vezetékes gáz kiépítése; korszerû egészségház s egy 83 milliós modern iskola építése.

Folyamatban van a telefonhálózat korszerûsítése, a volt Lónyay-kastély restaurálása, az alap infrastruktúra teljes kiépítése, utak, járdák, közterületek rendbetétele, parkosítás; a falu szebbé, komfortosabbá tétele.

Az önkormányzat településfejlesztési koncepciójában további feladatául tûzte ki az iparosodás, városiasodás megállíthatatlan folyamatával szemben a település falusi jellegének, hagyományainak megõrzését. A falu fejlõdése ettõl is függ. A kultúra és hagyományõrzés ügyvivõi az öntevékeny szervezetek, fokozott támogatásban részesülnek.

Úgy gondolom, hogy a tuzséri emberek jól érezhetik magukat lakóhelyükön. Szép természeti környezetben, megfelelõ tárgyi feltételek mellett, érdekeiket szolgáló faluvezetés irányítása alatt élhetik életüket. Bizakodhatnak abban, hogy a község fejlõdése a jövõben is biztosított.

 

V/2. A DOLGOZAT FELHASZNÁLÁSA ALSÓ TAGOZATOS TANÍTÓKÉNT

            Minden pedagógus célja az, hogy a számára értékként megjelenõ dolgokat közvetítse, megismertesse tanítványaival. Mindenki a saját értékrendszerének megfelelõen neveli a gyermeket. S nevelni csak arra lehet valakit, amit az ember saját maga is megél.

Az én értékrendszerembe beletartozik a hazaszeretet, mint ahogy a bevezetésben is megfogalmaztam. Ezért fontosnak tartom a pedagógiai munkában is a hazaszeretetre nevelést. A gyermek számára a haza az adott otthonát jelenti, azt a családi házat, ahol lakik, s azokat a személyeket, szülõket, testvéreket akikkel együtt él. Tágítva a kört jelenti azt a helyet (falu, város) ahol megszületett s ahol felnevelkedik.

Valahol itt kezdõdik a hazaszeretet: Tisztelni és szeretni a családomat és környezetemet amelyben élek.

A gyermek hajlamos arra, hogy jobbnak tekintse, s irigyelje azt mai a másé, ami neki esetleg nincs. Rá kell irányítani a figyelmet saját környezetének értékeire De hogyan lehet szeretni azt, amit nem ismerünk?

A válasz egyértelmû: sehogy. Ezért szükséges a helyismeret, s ennek nem annyira az oktatásban mint a nevelésben kell megnyilvánulnia. Helytörténeti ismeretek tanítására még nem láttam példát alsó tagozatban. Azt tudom, hogy Tuzséron a felsõ tagozatban mûködik helytörténeti szakkör. Továbbá tervben van a helyi tanterv kidolgozása, melyben biztos, hogy helyett kap a helytörténeti oktatás.

Elképzelésem szerint az alsó tagozat 1.-2. osztályában a gyakorlati megismerésnek van nagyobb szerepe, vagyis: közös séták, kirándulások alkalmával megismerni a falu nevezetességeit, természeti szépségeit, bemutatni a népi lakóházakat, elmondani, hogyan éltek ott együtt a családok. A Tisza-parton beszélgetni a Tisza szerepérõl, hogyan befolyásolta régen az emberek életét, hogyan lett a falu neve Tuzsér, stb.

A kastély meglátogatásakor meg kell említeni kik éltek itt egykor, miért volt sokkal szebb a házuk, mint a többi emberé.

Nagyon fontosnak tartom, hogy lássák azt amirõl beszélgetünk. Feladatként ki lehet adni nekik, hogy kérdezzék meg ezekrõl a dolgokról szüleiket, nagyszüleiket. Ezen kívül tanítási órákon is ki kell emelni a helyi sajátosságokat.

A 3. – 4. osztályban már szervezettebb formában képzelem a helytörténeti ismeretek átadását. A 3. osztályban a gyerekek már megismerkednek a magyar nép történetével a „Haza csak egy van” témakörben (Hétszínvirág). Kitûnõ alkalom, hogy megemlítsük a honfoglalás kori leleteinket, sõt a korábbiakat, a bronzkoriakat is, beszélgessünk a földvárak szerepérõl, hol volt ez Tuzséron, hol tárták föl a sírokat.

Semmiképpen sem olvasás órára tervezném ezeket, hiszen még az olvasmány feldolgozására sincs elég idõ. Ott vannak azonban az osztályfõnöki órák. A „haza” témakörrel párhuzamosan lehetne betervezni egy helytörténeti témakört, nagyjából a dolgozatom tematikáját követve. Itt aztán folyamatosan szerepet kapna az elõzetes feladatok kiadása. Kérdezzétek meg nagyszüleiteket .. a különbözõ témákról.

Ezek alapján beszélgetnénk órákon. Helyet kapna a közös séta, rajzos feladatok, dramatizálás stb.

Helytörténeti szakkört is el tudnék képzelni 3.- 4. osztályosok számára.

S ami még nagyon fontos: a gyerek ne kötelezõ tananyagként fogja fel a helytörténeti ismeretek tanítását, hanem vágyat ébresztve benne ösztönözze a szülõfaluja történetének még mélyebb megismerésére.

Ezek csak tervek, melyek megvalósításra várnak, de nincs megvalósítás tervek nélkül. Minden esetre ha Tuzséron leszek tanító, szeretném a dolgozatomat hasznosítani pedagógia munkámban.

 

V/3. ÖSSZEGZÉS

            Dolgozatom célja elsõsorban az volt, hogy megismerjem szülõfalum történetét. Késõbb vetõdött fel bennem a gondolat, hogy ezeket az ismereteket majd tanítói munkámban is felhasználhatom. Törekedtem arra is, hogy ha valaki elolvassa ezt az írást, sokoldalú képes alkothasson a községrõl.

Nem volt könnyû errõl a témáról írni. Hiszen olyan szerteágazó, olyan sokrétû. A címválasztás azért alakult így, mert azt gondoltam, hogy nagyon kevés anyag van Tuzsérról. Ahhoz azonban sok volt, hogy ezt a témát rövidebben írjam meg.

Próbáltam a fõbb területeket kiemelni, azokat egy-egy kis fejezetben bemutatni. A kis fejezeteket 5 nagyobb egységre tagoltam. Az elsõ és az ötödik rész rövidebb, mintegy a bevezetés és befejezés céljait szolgálja. A második és negyedik közbülsõ részek a község történetét dolgozzák fel kisebb fejezetekben. A község XX. sz. elõtti történetét a bronzkori honfoglalás kori leletekkel indítom – külön említést érdemel ez a rész a millecentenárium évében.

A birtokosokról írtak bonyolultságát a Kisvárdai és Tuzséri családbeliek viszálykodásainak szövevénye okozza.

A következõ egység egy néprajzi téma: milyen volt az egykori „vízivilág” emberének élete? Ez a gondolat folytatódik a „Tuzsér és a Tisza kapcsolata” címû fejezetben. Fontos tényezõ volt a Tisza a község életében, ma is az.

A Tiszához kapcsolódik a Révész vezetéknév kialakulása, magában hordozva az egykori település legjellegzetesebb mesterségének nevét. Érdekes volt utánanézni az anyakönyvekben e név gyakoriságának és a ragadványnevek kialakulásának. A második nagy fejezetben utoljára említem a jellegzetes népi épületeket, a több családnak otthont adó szalagportákat.

A negyedik nagy egység a község XX. századi történetébõl említ fontosabb részeket. Két néprajzi témával indítok, melyek megjelenítik elõttünk a tuzséri parasztság és egy sajátos népréteg, a cigányság életét. Azért is tartom nagyon fonatosnak e két fejezetet, mivel nem találhatók meg dokumentumokban. Addig kell leírni ezeket az eseményeket, míg van aki elbeszélje.

Ezek után következik a kulturális történet és iskola történet, majd „Tuzsér egyházi élete” címû fejezet.

A nagy fejezetet az almatermesztés történetével zárom, mely ugyancsak jelentõs szerepet töltött be Tuzsér életében. Hiszen az ártéri jonatán tette ezt a vidéket világhírûvé.

A XX. századi fejezetekben talán sok a jelenre vonatkozó információ. Mégis úgy éreztem, hogy ezek nélkül nem lennének igazán befejezve ezek a témák.

A harmadik fejezetben – kiemelve a többi közül –írok a Lónyay-kastély és a család történetérõl. Ez egy kicsit hosszabb lélegzetvételû rész, de azért úgy gondolom az arányokat nem bontja meg. Két okból alakult így a fejezet elrendezése. Egyrészt a Lónyay-család olyan nagy múltú, hogy még ennyi információ is kevés róluk. Másrészt történetüket nem is tudtam volna szervesen beilleszteni a többi részfejezet közé, hiszen életük – társadalmi helyzetük miatt – nagy mértékben különbözött a falusi nép életétõl. Mindenképpen érdemes volt szólni róluk, hiszen nagy anyagi áldozatot vállalva mindig elõsegítették a község fejlõdését. A falu lakói nem érzeték rajtuk az arisztokratákra jellemzõ büszkeséget.

Dolgozatom színfoltjának tekintem az idõs emberek visszaemlékezéseit, megszólaltatva bennük a személyes élményeket.

Ami a dolgozat megírásának nehézségét illeti,  legnagyobb gondot az okozott számomra, hogy nem mélyülhettem elegyetlen témában, hanem több részterületet kell érintenem. Ennek a témaválasztásnak azonban az az elõnye, hogy összegzõ jellegébõl adódóan általános képet ad a községrõl.

1996-ot írunk, s a magyar nép honfoglalásának 1100 évfordulóját ünnepeljük. Az éves községi rendezvények is az évforduló jegyében zajlanak. Folyamatban van az iskolatörténet megírása is. Dolgozatommal én is szeretnék hozzájárulni a Millecentenárium méltó megünnepléséhez.

Többen megjegyezték, hogy igen nagy feladat elvégzésére vállalkoztam. Valóban így volt. Munkák eredményességét nagyon sokan elõsegítették. Így mondok köszönetet a falu idõs embereinek, volt általános iskolai tanáraimnak, a lelkipásztoroknak, a polgármester úrnak (nevük az adatközlõk névsorában megtalálhatók), és a kisvárdai városi könyvtár helytörténeti részlege vezetõjének.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem Dr. Varga Gábor fõiskolai tanárom nevét, aki elõkészítette és irányította munkámat.

 

 

 

 

 

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

1)            Kiss Lajos: Régi Rétköz Bp. Akadémiai kiadó 1961. 481. p.

2)            Szabolcs Vármegye monográfiája. Szerk: Dr. Borovszky Samu Bp. Apolló Irdodalmi Társaság 1900. 574. p.

3)            Mezõ András – Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történet, entimológiai helységnévtára Szerk.: Csermely Tibor SZSZMT VB. 1972. 158. p.

4)            Kiss Lajos: földrajzi nevek etimológiai szótára Bp. Akadémiai kiadó 1978. 726. p.

5)            Szabolcs Vármegye fejlõdése és kortörténete II. rész. Szerk.: Háger László Nyíregyháza. Kiadta: Erdélyi Gyula 1930. 420+27 t.

6)            Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve VI-VII. 1963-1964 szerk: Csallány Dezsõ Bp. Múzeumi ismeretterjesztõ kp. 1965. 127 p+LXXXVII. T.

7)            A kisvárdai vár története szerk.: Éri István Kisvárda, kiadta: Kisvárdai Járási Tanács VB, a Mûv. Min.Múzeumi és Leváltári Osztálya 1961. 220.p.

8)            Szabolcs-Szatmár megye mûemlékei II. kötet szerk.: Entz Géza Bp. Akadémiai kiadó 1987. 478.p.

9)            Zsigmond kori oklevéltár II. 1400-1410 szerk.: Mályusz Elemér Bp. Akadémiai kiadó 1956, 658p.

10)        Zsigmond kori oklevéltár III. 1411-1412 szerk.:Mátyusz Elemér Bp. Akadémiai kiadó 1993, 869p.

11)        Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez szerk.: Németh Péter Nyíregyháza JAM kiadványa 1981. 149. p.

12)        Szemelvények az 1526 elõtti magyar történelem forrásaiból II. szerk.: Bolla Ilona – Rottler Ferenc Bp. Tankönyvkiadó 1989. 264. p.

13)        Anjoukori okmánytár I. 1301-1321 szerk.: Nagy Imre Bp. Akadémiai kiadó 1878. 678.p.

14)        Parasztvallomások a kisvárdai járásból 1772. Szerk.: Takács Péter Kisvárda Rétközi Múzeum 1988. 171. p.

15)        Az elsõ magyarországi népszámlálás 1784-1787 szerk.: Danyi Dezsõ, Dávid Zoltán Bp. Mûv. Min. levéltári osztálya 1960-383 p.

16)        Néhai Dr. Szontág Albert: Magyaroszág földbirtokosai szerk.: Boross Károly, dr Németh József Bp. Hungária könyvnyomda 1893.885+145p

17)        Agrárnépesség, agrártársadalom Magyarországon a Mária Terézia kori úrbérrendezés és 1945 között szerk.: Kávássy Sándor Nyíregyháza BGYTF 431p – Takács Péter: A Rétköz mezõgazdaság és úrbérrendezéstõl a jobbágyfelszabadításig 133-163p.

18)        Dr. Erdész Sándor: A kisvárdai járás települései Kisvárda 1977. 15p. (kézirat)

19)        Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I. szerk.: dr.Gyarmathy Zsigmond Nyíregyháza Sz-Sz-. m-i Levéltár 1979. 424p,.

20)        Pecsétnyomatok és címerek Bereg, Szabolcs és Szatmár megye településeibõl szerk.: Csermely Tibor – Takács Péter Nyh, 1988. 271p.

21)        Kormány Gyula: Megváltozott tájaink: a Rétköz Szabolcs-Szatmári Szemle (SZSZSZ) 1973 VIII. évf. 3. sz. 40-50p.

22)        Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája szerk.: Cserványák László Nyh. SZSZM Önkormányzat 1993. 750p.

23)        Megyei Levéltár Nyh. V.439.9 doboz B/1. Kivonatos jegyzõkönyvi másolat 1927. II. 5.

24)        Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához Bp. Tankönykiadó 1989. 326p.

25)        A volt Lónyay-kastély felmérési munkái az Országos Építészeti Tanács megbízásából végezte Imrényi Imre Bp. 1954. okt.4. 10p+8m.

26)        Szakértõi vélemény Tuzsér-Lónyay-kastély és a hozzá tartozó ingatlanok forgalmi érték becslése Varga István Bp. 1991. IX.09. 13p. 7m.

27)        Református egyházi anyakönyvek (1781-1940) Református Irattár Tuzsér

28)        Magyarországi barokk festészet II. kötet – Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. Sz.ban Bp. Akadémiai kiadó 1905. 206p+120t

29)        Szabolcs-Szatmár megyei környezet és természetvédelmi olvasókönyv szerk.: dr. Káposztássyné dr. Berecz Emilia, dr Nagy Sándor Nyh. SzSzMT. 1982. 189p.

30)        Koroknay Guyla: 200 éves freskók Tuzséron Kelet-Magyarország (KM) 1986.XII. évf. 229. sz. 8 p.

31)        Mentsük meg a tuzséri kastélyt! KM. 1957. XIV. évf. 207. sz. 4.p

32)        Kulturközpont lesz a tuzséri kastély KM. 1965. XXII. Aévf. 227. sz. 12p.

33)        Restaurátorok a tuzséri kastélyban KM. 1968. XXV. Évf. 33. sz. 5p.

34)        Dodnár István: Leégett a mûemlékvédelem KM: 1991. XLV. Évf. 26. sz. 2p.

35)        Magyar mûemlékvédelem V. 1967-68. szerk.: Dercsnyi Dezsõ, Entz Géza, Havassy Pál, Merényi Ferenc Bp. OMF kiadványa Akadémiai kiadó 1970. – Entz Géza: OMF falképrestaurálási munkái 1967-68. 384 p.

36)        Megyei Levéltár Nyh. XVII 619. Tanácsi jegyzõkönyvek 1963-1969.

37)        Dr. Lónyay Ferenc: A Lónyay-család eredete Bp. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1941. 176o,+5t.

38)        Lónyay Albert: Emlék a Lónyay-család múltjából Bp. Pallas részvénytársaság nyomdája 1890. 39.p. + VI.t.

39)        Lónyay Etelka: Töredékek Lónyay Jánosné Lónyay Florentina emlékirataiból I. kötet Visszaemlékezések Bp. Rózsa K. Könyvnyomdája 1891. 176.p.

40)        Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. kötet MTA megbízásából Bp. Hornyánszky Viktor könyvkiadó hivatala 1900. 1440p.

41)        Gróf Lónyay Menyhért önéletrajzi töredéke Budapesti Szemle 42. kötet  Bp. Franklin Társulat 1885. 102. sz. 337-356.p.

42)        Megrendítõ haláleset (hírek) Kisvárdai Lapok 1894. VII. évf. 37. sz. 2p.

43)        Nyéki Károly: „Nem fogtok szégyent vallani velem” –vázlat Odescalchi Miklósról – SzSzSz 1983. XVIII. Évf. I. sz. 86-98p.

44)        Lónyay Pálma visszaemlékezése Tuzsér 1939. 60 p.

45)        Odescalchi Eugénia: Egy hercegnõ emlékezik Bp. Gondolat 1987. 414. p.

46)        Ember Mária: Odescalchi Margitra emlékezve Magyar Nemzet 1982. XXXVIII. Évf. 70.sz. 4p.

47)        Kuknyó János: Megyén almatermesztése SZSZSZ 1964. I. évf. 2. sz 128-138p.

48)        Csikós Balász: A Nagy hagyaték KM. 1979. XXXVI. Évf. 301. sz. 7p.

49)        Bodnár Bálint néprajzi gyûjtései 1960.

50)        Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület naplói Tuzsér 1968. 1981.

51)        Juhász Tiborné: Tuzsér község kulturális fejlõdése szakdolg. Nyh. 1971.36p.

52)        „Míg én rólad mindent, te rólam semmit sem tudsz” Ismeretterjesztés a cigányságot segítõk részére szerk: Nyári László Bp. Aroinform Kiadó 1994.77.p.

53)        Kalandárium Tuzsér 1993.szerk: Juhász Tiborné, Nagyné dr.Schmelczer Erika stb. Püspökladányi nyomda 1993.

54)        Várady József: Tiszántúl Református templomai II. Db. 1991.990p.

55)        Református presbiteri jegyzõkönyvek 1823-1948 Református Irattár Tuzsér

56)        Szent Biblia: Károli Gáspár Bp. Magyar Biblia-Társulat 1991. Újszöv. 305. p.

57)        Adatközlõ: Szatmári István OMF területi igazgatója Nyíregyháza 1996.

58)        Helyi adatközlõk Tuzsér 1996. Kepics Ferenc, Csuka Ferencné, Z. Tóth István, Révész P. Albert, Hodzik József, Révész G. Albertné, özv. dr. Török Dezsõné: nyugd. Ált. isk. tanár.Balogh Mihály: önkormányzati képviselõ, Szép Béla: Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület elnöke, Birtha László: református lelkész, Radvánszky János: görög katolikus lelkész, Révész Barnabás: baptista gyülekezetvezetõ, Nemes Csaba: általános iskolai tanár, Juhász Tiborné: a Tuzséri Ált. Isk. igazgatója, Révész László: Tuzsér község polgármestere.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

JEGYZETEK

1.            Mezõ András-Német Péter: Szabolcs-Szatmár-megye történeti, etimológiai, helységnévtára szerk.: Csermely Tibor SZSZMT VB. 1972. 130-131p.

2.            Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológia szótára Bp. Akadémiai kiadó 1978. 663 p.

3.            Kiss Lajos: Régi Rétköz Bp. Akadémiai kiadó 1961.390p.

4.            Szabolcs Vármegye monográfiája szerk.: Dr. Borovszky Samu Bp. Apolló Irodalmi Társaság 1900. 376p.

5.            Zsigmondkori  Oklevéltár II/2. (1400-1410) szerk: Mályusz Elemér Bp. Akadémiai kiadó 1956. 628. p.

6.            Zsigmondkori Oklevéltár III. (1411-1412) szerk: Mályusz Elemér Bp. Akadémiai kiadó 1993. 406p.

7.            Parasztvallomások a kisvárdai járásból (1771) szerk: Takács Péter

8.            Pecsétlenyomatok és címerek Bereg, Szabolcs és Szatmár megye településeibõl szerk: Csermely Tibor-Takács Péter Nyh. 1988. 98. p.

9.            Uo. 121.p.

10.        Uo. 124p.

11.        Levéltár Nyh. V.439,9. Doboz B/1 Kivonatos jegyzõkönyvi másolat 1927. II. 5.

12.        Gróf Lónyay Menyhért önéletrajzi töredéke Budapesti Szemle 42. Kötet bp. Franklin Társulat 1885. 102. Sz. 341.

13.        Lónyay Etelka: Töredékek Lónyay Jánosné Lónyay Florentina emlékirataiból I. kötet. Visszaemlékezések Bp. Rózsa K. könyvnyomdája 1891. 20.p

14.        Uo. 174-175p.

15.        Lónyay Pálma visszaemlékezései Tuzsér 1939. 1. p. Továbbiakban: Visszaemlékezések.

16.        Uo. 2p.

17.        Odescalchi Eugénia: Egy hercegnõ emlékezik Gondolat Bp. 1987. 230p.

18.        Nyéki Károly: „Nem fogtok szégyent vallani velem” – Vázlat O. M.-ról SZSZSZ 1983. XVIII. Évf. 1. sz. 88. p. továbbiakban Nyéki

19.        Visszaemlékezéseik 27p.

20.        Uo. 60p.

21.        Nyéki 96p.

22.        Ember Mária: Odescalci Margitra emlékezve Magyar Nemzet XXXVIII. Évf. 70. sz. 4.p.

23.        Anyakönyv 1781-1823 177 p. II/2.

24.        Uo. 177p. I/2.

25.        Szent Biblia ford: Károlyi Gáspár Bp. 1991. Máté evangéliuma 25,40

26.        Uo. Máté evangéliuma 18,20

27.        Nagy Sándor Kertbarát Klub Egyesület naplója Tuzsér 1981. 51.p